40 éves a fehérvári rögbi! Horváth Miklós Csaba: a sok gyerek és a hangulat rögtön megfogott
40 éves a fehérvári rögbi! Horváth Miklós Csaba: a sok gyerek és a hangulat rögtön megfogott
40 éves a fehérvári rögbi! Horváth Miklós Csaba: a sok gyerek és a hangulat rögtön megfogott1985. szeptember 15. Ikonikus dátum ez a székesfehérvári rögbisport számára, ugyanis ekkor futott ki először a sportág helyi edzésére tucatnyi fiatal Gyolcsos Ferenc vezetésével, hogy megismerkedjenek az akkor csak hírből ismert tojáslabdás játékkal. A "fertőzés" gyorsan elkapta őket, s elkezdődött az a történet, amelynek az utóbbi 25 évét korábban önkormányzati képviselőként, a sportbizottság elnökeként, ma pedig társadalmi alpolgármesterként Horváth Miklós Csaba végig követte, s a lehetőségeihez képest támogatta. Alábbiakban ő osztja meg olvasóinkkal a sportággal, a Fehérvár Rugby Clubbal kapcsolatos emlékeit, élményeit.
- Az első élményem az, amikor te, mint akkori elnök, valamint az alapító, Gyolcsos Ferenc megkerestetek, hogy menjek el egy tornátokra, legyek kicsit köztetek, és nézzem meg, milyen jó kis sport ez a rögbi. Nem esett nehezemre, mert, mint sportbizottsági elnök, szerettem volna ezt a "távolról" nagyon érdekesnek, izgalmasnak tűnő sportot egyébként is már közelebbről megismerni, ráadásul a rögbis bázistól, a Köfém pályától nem lakom messze, Öreghegyen a Szepesi úton, ami néhány perc onnan autóval. Itt jegyezném meg, hogy legelőször, amikor megtudtam, hogy van itt rögbi csapat, kicsit meg is lepődtem, hiszen ez nem éppen egy kirakatsportág, nem tartozik itthon a legnépszerűbbek közé. Aztán, amikor elmentem a pályára, rögtön megértettem, miért is tudott gyökeret ereszteni Fehérváron a rugby. Azt már addig is tudtam, hogy van egy "szent őrült", a Gyolcsos Feri, aki annak idején lehozta ide Budapestről ezt a játékot, vagy te, mint lelkes, erőteljesen lobbizó elnök, s vannak más, elhivatottak, mint például a Jakab Tamás, akik mindent megtesztek ezért a sportért, de amit elsőre a pályán tapasztaltam, az őszintén meglepett!
- Mi volt az?
- Először is
az lepett meg, hogy mennyi gyerek van ott, akiknek a szülők szurkolnak a pálya mellől, s a gyerekek között a legkülönbözőbb alkatú srácok és lányok voltak, a magastól az alacsonyig, a soványtól a testesebbig. Itt nem volt gond, kinek milyen a testalkata, játszhattak, és láthatóan örömmel tették. A szomszédunkban is lakott egy kicsit vaskosabb alkatú srác, aki maga is aztán lement rögbizni. Na, de visszatérve az első benyomáskora, az az összetartás, lelkesedés, amit ott tapasztaltam, nem beszélve arról, hogy még lányokkal is foglalkozott a klub, a Feri, ezek összessége nagyon megfogott.
A korábbi, szinte düledező házból egy takaros kis klubházat alakítottatok ki a rendelkezésre álló pénzből és sokak társadalmi munkájában, ez is még szimpatikusabbá tette a rögbis társaságot, nem beszélve arról, hogy ti soha nem követelőztetek, soha nem "vertétek az ajtót", hogy márpedig nektek még több és magasabb támogatás kellene. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy gyorsan szimpatikussá vált számomra a klub és maga a sportág.
- A jóindulatot, a támogatási szándékot végig érezte is a klub, pedig, gondolom, számos más kisebb sportág is ott állt a sorban, hogy ők is kapjanak, amit csak lehet.
- Igen, de amit lehetett, mindenki meg is kapott a várostól. A kicsik is, a nagyok is, a létesítmények is, amiket mindig a város tartott fönn. Visszatérve picit a klub hangulatára, én még disznóölésen is jártam a csapatnál, tényleg egy hihetetlen összetartó, szimpatikus közösség volt mindig is ez a csapat, ez a klub. Aztán az eredmények is egyre jobbak lettek, ahogy én emlékszem, sorban nyerték a lányok a bajnoki címeket a Gyolcsos Feri vezetésével, a férfi csapat is érmes volt a legmagasabb osztályban, igazi sportági fellegvárrá vált Székesfehérvár az FRC által. Külföldi tornákra is eljutottatok, én magam is egyszer jártam veletek Svájcban, az is kiváló emlék.
- Összefoglalva tehát, mondhatjuk, hogy a rögbis közösség rászolgált a támogatásra és a személyes szimpátiádra is?
- Egyértelműen, igen! Ma sem csinálnám másképp, főleg, ha valami, vagy valaki szimpatikus, ráadásul nem követelőző, nem várja el, hogy mindig többet és többet kapjon. Mindig is igaz volt, ma is alapvetés: a város nem azért van, hogy klubokat tartson el közpénzből. Segíteni természetesen lehet, sőt kell is, főleg azoknak, akik egyébként másképp nehezen jutnának bevételhez, de ez nem kötelessége az önkormányzatnak. Mindenesetre az ilyen közösségeket, mint a rögbisek, szabad és kell is támogatni a lehetőségek adta kereteken belül.
