Régi könyvtár, új macska - Nevet keresünk a Gárdonyi Géza Könyvtár új lakójának
Régi könyvtár, új macska - Nevet keresünk a Gárdonyi Géza Könyvtár új lakójának
Régi könyvtár, új macska - Nevet keresünk a Gárdonyi Géza Könyvtár új lakójának– Másából igazi legenda lett az elmúlt idők folyamán. – kapcsolódik a beszélgetésbe Iszkádi Erika igazgatónő - Azonban Mása augusztusban meghalt. Idős volt, úgy hogy felkészültünk a távozására, de mégis nagyon lesújtott minket. Jöttek az emberek: kicsik- nagyok, és kérdezték: hol van Mása? Szörnyű volt mindig újra és újra elmesélni a történetét, mert… úgy is minden rá emlékeztetett minket. Lyukat vágattunk az ajtóra, hogy tudjon járkálni a szinten. Szeretett a macik közé bújni a gyerek részlegen… És itt a fonott ágyikója üresen. Aztán tegnap kaptunk egy telefont az Állatmenhelyről: érkezett egy szépség, aki éppen Mása mása… Ma elmentünk érte, és most itt van…
Beszélgetés közben a füstös bundás cica rövid nyávogással üdvözöl minket, majd farkát tekergetve hozzánk tipeg és nagy, sárgászöld szemével barátságosan ránk néz.
– Egészen más természet, mint Mása volt: igényli a simogatást. Mása, ha meghallotta, hogy gyerekek jönnek, villámgyorsan eltűnt a polcok mögött, úgy kellett előcsalogatni. Őt viszont amikor meghoztuk, körbevezettem, mint ahogy az ovisokat szoktuk – meséli Fenyvesiné Zsuzsa – Hihetetlen, de jött mellettem, mindent megszaglászott, megnézett. Éppen itt volt egy olvasó, odament hozzá, kicsit belenézett a táskájába, majd felugrott mellé. Kérte, hogy foglalkozzon vele...
Kifejezetten emberbarát az új cica (Fotó: Horváth Reni)
Közben a cicus Horváth Reninek, a fotósunknak pózol, bűvöli, hogy simogassa már meg… és azt sem bánja, hogy beszélgetésünk alatt, míg a szebbnél szebb képek készülnek róla, egy öt éves kislány, Julcsi dögönyözi.
– Egyetlen hiányosságunk van – mondja Iszkádi Erika – Ennek a cicának még nincs neve. Szeretnénk az olvasók segítségét kérni: mi illene hozzá a legjobban? Szereti tenni-venni magát pl. a cicafiúknak, de nem csak velük közvetlen. Az emberekkel is rendkívül barátságos, szeretetteljes és bátor. Látszik, hogy olyan helyen nevelkedett, ahol nagyon szerették, mert kicsit sem fél az érintéstől, maga megy a kéz után, hogy megsimítsák. Az állatmenhelyen a sok fiú között Dívának nevezték el, de szeretnénk valami jobbat… Kérjük, segítsenek!
– Anya, máskor is eljövünk majd? Olyan aranyos ez a cica! A mienk miért nem ilyen? – kérdi Julcsi, akinek az anyukája mosolyogva ígéri meg, hogy máskor is eljönnek majd.
