Andorrát is meghódította Fehérvár spártaija
Andorrát is meghódította Fehérvár spártaija
Andorrát is meghódította Fehérvár spártaijaKorábban már beszámoltunk Simon Attila Spartan Race sikereiről, a kiváló fehérvári sportember idei legnagyobb versenyére készült nyári beszélgetésünk alkalmával. Nos, az andorrai Európa-bajnokság ugyan okozott nehéz perceket, és mint mondja, pokoli kínokat is, de Simon Attila ezúttal sem vallott kudarcot.
Pedig a pokoli kín kifejezést tessék különösen komolyan venni. Az EB résztvevői (összesen 740-en indultak) Andorrában, 2000 méterrel a tengerszint felett, -2 fokos hidegben vágtak neki a rengeteg feladattal, akadállyal nehezített pályának. A 21,6 km-es táv célja 2500 méteres magasságban volt, ezt a szintkülönbséget azonban háromszor is beiktatták a távba a szervezők, így végül összesen 1500 méteres magasságot kellett legyőzniük a modernkori spártaiaknak. Ebbe többeknek beletört a bicskájuk, sokan feladták a versenyt vagy épp szabálytalan feladatteljesítés miatt kizárták őket. Simon Attila azonban összeszorított fogakkal célba ért, nem is akármilyen eredménnyel, a 740 indulóból 230. lett, korosztályában pedig a 14. pozíciót szerezte meg.
A Pireneusok hegyei festői, de ugyanakkor pokoli körülményeket biztosítottak a versenyhez (Fotó: Simonné Matók Tünde)
- Nagyon készültem az andorrai versenyre, de álmomban sem gondoltam, hogy ekkora élmény lesz majd. A környezet, a havas hegyek fantasztikus helyszínt biztosítottak egy borzasztóan kemény versenyhez. Többször eszembe jutott, hogy mit keresek én itt, de a termelődő endorfin és adrenalin mindig tovább vitt. Szükség is volt erre a lendületre, mert az akklimatizálódásra jutó három nap nem volt elegendő. Ilyen magasságban már kevesebb az oxigén, erre itthon nem tudsz felkészülni. Az oxigénhiány pedig nagyon igénybe veszi az embert, az én szervezetem nagyon erős fejfájással reagált erre. Nagyon sűrű és mély levegővételekkel lehetett csak előrejutni, főleg az olykor 60 fokos emelkedőkön. De a cipelős akadályok is óriási igénybevételt jelentettek, 40 kilós horgonyláncot, homokzsákokat, kaviccsal teli vödröt, farönköket kellett vinni, persze emelkedőn, mert mindig valahova felkergettek vele minket. De lefelé sem volt egyszerűbb, vigyázni kellett, nehogy megcsússzon az ember, mert szöges cipőt nem engedélyeznek az ilyen versenyeken.
Az időeredmény ugyan elmaradt attól, amit Simon Attila kitűzött maga elé, de ebben a borzasztóan nehéz és nagy igénybevételt jelentő akadályok is közrejátszottak.
- Előzetesen úgy terveztem, hogy négy óra alatt teljesíteni tudom a versenyt, ebből végül öt óra három perces idő lett. Vannak akadályok, melyeket kötelező megcsinálni, addig nem mehetsz tovább, amíg nem vagy rá képes, és vannak akadályok, melyeket ha nem veszel, büntetést kapsz. Az akadályoknál 5 büntetés jött össze, a büntetés akadályonként 30 négyütemű fekvőtámasz, vagyis összesen 150. Ez nagyjából 50 percet ad hozzá az időhöz. Ha levonom az ötven percet, akkor nagyjából megvan az előzetesen belőtt idő.
Az egyik magyar induló, Dr. Mátyási Gábor kisfilmje a versenyről
A borzasztóan kemény versenyen a célba érkezéssel ráadásul még nem értek véget a nehézségek, Simon Attila és őt elkísérő családja kis híján napokra, hetekre Spanyolországban rekedt.
- A hazaút volt az utolsó akadály ezen a versenyen, ráadásul nem is kicsi. A légitársaságunk, akikkel utaztunk, még a verseny előtt, de már az Andorrába érkezésünk után közölte, hogy törölte azt a járatot, mellyel hazajöttünk volna. Felajánlották, foglaljak valamelyik későbbi járatukra helyet, vagy ha nem, akkor visszaadják a jegy árát. Néztük a járataikat, de másfél héttel későbbig egy darab üres helyük nem volt már. Így kerestünk más lehetőséget, végül találtunk, az eredeti induláshoz képest jó fél nappal későbbre, ráadásul az a gép nem Budapestre, hanem Bécsbe repült. Lefoglaltuk, majd a korábbi társaságnak jeleztük, visszakérjük a jegy árát. A verseny eltelt, nekünk pedig az eredeti időpontra vissza kellett vinnünk a bérautót Barcelonába, hiszen Andorrában nincs repülőtér, így Barcelonából autóval utaztunk a miniállamba. A repülőtéren aztán több mint fél napi várakozás után, másnap hajnalban szállhattunk gépre, a fiam pedig kijött értünk Bécsbe. Ezzel még nem volt vége, hazaértünk Fehérvárra és egyből indultunk Ferihegyre az autónkért, amit ugye kifelé menet letettünk. Végül 40 óra ébrenlét után sikerült lepihennünk, ezért mondtam, hogy ez volt az utolsó akadály az EB-n, de ezt is kibírtuk!
A felszabadult pillanat - Simon Attila a célban (Fotó: Simonné Matók Tünde)
A beszélgetés ezen pontján felmerült bennem a kérdés, megér ennyit a Spartan Race Simon Attilának? Teljesítette az Európa-bajnokságot, nyugodtan mondhatjuk, hogy óriási sikerrel. Elég ennyi, vagy pont emiatt jöhetnek az új célok?
- Még nagyobb motivációt kaptam. Nagyon sok 50 év feletti induló volt, gyakorlatilag azok, akik ebben a korosztályban Európa legjobbjainak számítanak, gyakorlottak és rengeteg ilyen versenyt teljesítettek már. És én így is éreztem, hogy legyőzhetőek, csak én még nem tartok ott egyelőre, hogy legyőzhessem őket. Emiatt pedig még erősebb lett a motivációm, mert látom, hova szeretnék eljutni majd.
A folytatás tehát nem kérdés, sőt, sokat nem is kell rá várni. Szeptember 30-án a Bakony Run, október 7-én pedig a Nemzeti Hajsza mezőnyében is ott lesz Fehérvár spártaija, aki elmondása szerint úgy tervezi, ezek lesznek az idei utolsó versenyek. Utána sem pihen azonban, kemény edzések jönnek, hiszen szeretne alaposan felkészülni a 2018-as versenyszezonra.
