A szívritmus zavara nem játék! - A pitvarfibrilláció stroke-hoz vezethet
A szívritmus zavara nem játék! - A pitvarfibrilláció stroke-hoz vezethet
A szívritmus zavara nem játék! - A pitvarfibrilláció stroke-hoz vezethetElőször is, mit nevezünk pontosan pitvarfibrillációnak?
A pitvarfibrilláció az egyik leggyakoribb ritmuszavar, amelynek előfordulása nő az életkorral. Az átlagpopulációban 1-2%-ban fordul elő, 65 éves korig a népesség 5%-a, 70 év felett 10%-a érintett. Bizonyos társbetegségek fennállása estén, mint a magas vérnyomás, szívelégtelenség, elhízás, koszorúérbetegség, cukorbetegség, szívbillentyű- és vesebetegség, a pitvarfibrilláció kockázata tovább emelkedik.
Ennek a ritmuszavarnak milyen szerepe van a stroke kialakulásában?
Ezen ritmuszavar klinikai jelentőségét az adja, hogy fontos szerepet játszik az ischaemias stroke (nem vérzéses eredetű szélütés) kialakulásában. A stroke-nak nevezzük az agyi tevékenység hirtelen megszűnését, amely gyakrabban ischaemias, ritkábban vérzéses eredetű. A stroke előfordulása a két nemben egyforma, a koszorúérbetegség és az összes daganatos betegség után a harmadik leggyakoribb halálok. Az első stroke-ot követően a betegek 25%-a 5 éven belül meghal, amely a halálesetek 12-13%-át jelenti. Mindemellett az agyi keringészavar okozta kiesés a rehabilitációs kezelés mellett is csak néhány nap-3 hónap múlva kezd el javulni, de 1-2 évvel az esemény után már csak minimális javulás várható. A stroke-t elszenvedett betegek 25%-a a mindennapi tevékenységek elvégzésében mások segítségére szorul.
Pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél milyen gyakori a stroke kialakulása?
Pitvarfibrillációban szenvedő betegek stroke kockázata ötszörösére emelkedik az ilyen ritmuszavarral nem rendelkező társaikhoz képest. A nem vérzéses stroke-t elszenvedett betegek 20-30%-ban mutatható ki a pitvarfibrilláció az akut esemény kapcsán. Az ismeretlen eredetű, egyéb okkal nem magyarázható agyembóliákban is kb. 20%-ban a későbbiekben kimutatható a pitvarfibrilláció, amely ezen esetekben felülírja az ebben a betegcsoportban hagyományosan alkalmazott vérlemezke-gátló kezelést.
Pontosan miért van ilyen hatása a pitvarfibrillációnak?
E ritmuszavar fennállása esetén a szív pitvarainak harmonikus, erélyes összehúzódása nem következik be, ezért itt a vér lassú áramlása miatti pangása következtében vérrögök képződhetnek. A különböző méretű vérrögök elszabadulva az agy ereiben vagy például a végtagok ereiben elakadva, az adott terület vérellátási zavarához vezetnek. Ez az agyban súlyos neurológiai tüneteket okozhat, úgy mint bénulás, beszédzavar… A pitvarfibrilláció okozta stroke tünetei általában súlyosabbak, mivel ilyen esetben nagyobb erekben következik be az érelzáródás, ami magasabb halálozással és maradandó károsodással, rokkantsággal jár. Mindezek alapján fontos feladatunk, hogy a stroke-ot elszenvedett betegek körében keressük az ilyen jellegű ritmuszavart, illetve a már ismert pitvarfibrilláló betegeiknél optimális terápiával előzzük meg az agyi érkatasztrófa kialakulását.
A szívritmus zavara nem játék! (Fotó: salvagente.co.za)
Milyen vizsgálatok szükségesek egy pontos diagnózis felállításához?
Könnyű helyzetben vagyunk azon betegeknél, akiknél egy EKG vizsgálat alapján sikerül a diagnózis felállítása. Sok beteg azonban nem érez ritmuszavart és ez az aktuálisan készített EKG-n sem látszik, mivel a pitvarfibrillációnak nem csak „állandósult” formája létezik, hanem felléphet paroxismalis (átmenti) módon is. A paroxismalis pitvarfibrilláció bizonyos életkor és társbetegségek társulása esetén szintén agyembólia kialakulásához vezethet, ezért ezt is mindig keresni kell, mint szíveredetű embóliaforrás. Különösen fontos ez azon stroke-ot elszenvedett betegeinknél, akiknél nem igazolható jelentősebb érelmeszesedés, nem rendelkeznek érelmeszesedés szempontjából fontosabb rizikófaktorokkal. Az úgynevezett cryptogen (ismeretlen okból bekövetkező) stroke hátterében több, mint 20%-ban mutatható ki a későbbiekben ez a ritmuszavar. Ugyancsak fontos az átmeneti agyi keringészavarok (TIA) hátterében is keresni a pitvarfibrillációt. Ilyen esetben kisebb vérrögök elsodródása is okozhatja a beteg rövid ideig tartó tüneteit (szédülés, átmenti beszédzavar). A TIA hosszú távú következményei nem különböznek érdemben a stroke-tól, ezért ugyanolyan kezelési algoritmusok vonatkoznak rá. A kivizsgálás részét képezi a rutin EKG vizsgálat, a fizikális vizsgálat, valamint a szívultrahang, amelynek a billentyűbetegség, szívelégtelenség, illetve a koszorúér betegség felismerésében van szerepe. Fontos eleme a legalább 24 órás EKG monitorozás amely a panaszokat nem okozó, hosszabb-rövidebb pitvarfibrillációs epizódok diagnózisát segíti.
Milyen terápiás lehetőségek vannak a pitvarfibrilláció okozta stroke kivédésére? Miben segít az INR vizsgálat?
A pitvarfibrilláló beteget az életkorától és társbetegségek jelenlététől függően a stroke megelőzés szempontjából véralvadásgátló kezelésben kell részesíteni, amennyiben ennek valamilyen ellenjavallata nem áll fenn. A kezelés egyik alappillére ez a terápia. Célja, hogy megelőzze a vérrög képződését, és esetlegesen ennek az agyi erekben való elakadását. Jelenleg erre 2 fajta terápiás lehetőségünk van. A jelenleg még leggyakrabban használt készítmények a K vitamin antagonisták csoportjába tartozó acenocumarol és warfarin. E kezelés mellett a betegeknek a megfelelő terápiás hatás lemérése céljából rendszeresen vérvételen kell részt venniük. A terápiás hatás lemérésére az INR (véralvadékonyságról ad tájékoztatást) értéket használjuk, amelynek normál értéke 2-3 között van, ha egyéb társbetegség ezt nem módosítja. Erre lehetőség szerint 4 hetente kell sort keríteni, amely történhet hagyományos vénás vérvétellel, laboratórium igénybevételével, illetve INR gyors teszttel is. A fenti gyógyszerek hatását számos külső tényező (ételek, egyéb okból szedett gyógyszerek) befolyásolja, emiatt van szükség a szoros laboratóriumi ellenőrzésre, mert alacsony érték esetén nincs meg a kellő védő hatás, túl magas érték mellett viszont a vérzéses szövődmények száma emelkedik. Az aktuális INR szint szükségessé teheti az alkalmazott készítmény dózisának a módosítását. Rendelkezésre állnak már új típusú véralvadásgátló készítmények, amelyek szoros laboratóriumi kontrollt nem igényelnek, szakmai konzultációt követően a korábbi terápia esetlegesen új típusú készítményre cserélhető, illetve induló terápiának is választható. Véralvadásgátló kezelés mellett a stroke kockázat csökken, a vérzéses kockázat nő, de a kezelés haszna messze meghaladja az esetleges vérzéses szövődmények következményeit.
Milyen terápiás eredmény érhető el a megfelelő kezeléssel?
Amennyiben az érintett betegek - a terápia részeként – optimális véralvadásgátló kezelésben részesülnek, 66%-kal csökkenthető az agyi történések kockázata. Ezzel számos maradandó károsodást, súlyos rokkantságot és idő előtti halálozást tudunk megelőzni.
