Erősítsd immunrendszered kínai datolyával
Erősítsd immunrendszered kínai datolyával
Erősítsd immunrendszered kínai datolyávalEzért is örültem meg annyira, amikor megtudtam, hogy egyik ismerősöm, Szabó Vasi János a napokban jujuba-szüretet tartott kertjében. Igaz, hogy az idei termés hatvan százalékát elvitte az augusztusi tornádó (fástól, ágastól, gallyastól), de így is lett egy ládányi a finom gyümölcsből.
Egy ládányi maradt csak a finom gyümölcsből a tornádó miatt (Fotó: Szabó Patrícia)
Mint megtudtam tőle: A magyar pomológia egyik kiváló, tudós képviselője Surányi Dezső írt érdekes cikket még a rendszerváltás kezdetén a Kertészet és Szőlészet folyóiratban a kínai datolyáról (vagyis a jujubáról).
Ebből a leírásból kiderült, hogy a történelmi idők hajnalán már termesztették keleten, s kétezer évvel ezelőtt eljutott Európa mediterrán részeibe is. A jujuba rendkívül egészséges gyümölcs: 100 gramm friss növényben 300-500 miligramm C-vitamin található, ami sokszorosa az almában, és a körtében fellelhető mennyiségnek. Kiváló forrása a B-vitaminoknak, az olyan nyomelemeknek, mint a vas és a kalcium. A szervezetünk számára szükséges 24 aminosav közül a kínai datolya 18-at tartalmaz!
A kínaidatolyát termő fa (Fotó: Szabó Patrícia)
János az említett cikk olvasásakor költözött új otthonába, amihez egy nagy kert is járt „grátiszként”, s ez hozta magával a „gazdálkodást.”
„Gyakorlatilag amatőrként kezdtem a gyümölcsös kialakításához, ezért igyekeztem olyan fajtákat is begyűjteni, amik nem igényeltek túl nagy kertészeti szaktudást.” – mesélte –„A jujuba akkor még nagyon nehezen beszerezhető növény volt, csak később a szakirodalomban és a világhálón kutakodva tudtam meg, hogy a nyolcvanas években már volt állami kísérlet a honosítására – a kivit akkoriban próbálták ki a dél-baranyai ültetvényben -, de a kilencvenes években leálltak a próbálkozással.”
A közelben, Moldovában voltak már nagy ültetvények belőle, az ottani fajták viszont keresztbeporzást igényeltek, tehát többet kellett (volna) ültetni belőlük, ami persze „akadémikus kérdés”, mert semelyiket sem lehetett kapni. Az ezredforduló után, lelkes gyűjtők és magán-faiskolások kezdték szaporítani részben tősarjakról, de megjelentek az oltott, tehát a nemes fajta tulajdonságait tovább vivő jujubák is. János végül (több mint egy évtizeddel ezelőtt) egy baranyai faiskolából vásárolta meg a Li nevűt, majd később a Lang fajtát is kipróbálta.
E növény nevelésével kapcsolatban elárulta, hogy a kínai datolya a mérsékelt égöv melegebb területein honos, a bengefélék családjából származik - rokona a mi kutyabengénknek és a varjútövisnek -, ám hihetetlen szívóssága révén nagyon széles spektrumban elviseli a hőingadozást: mínusz húsz és plusz negyven fok közt, jól bírja a szárazságot, de a csapadékos időjárás sem okoz károkat benne.
Nálunk takarás nélkül, szántóföldi kitettségben is nevelhető. Az első évben igényel csak figyelmet. Ekkor - ha nagyon száraz a nyár – érdemes öntözni a csemetét, később már elég neki a természetes csapadék is.
A jujuba hihetetlen szívóssága révén nagyon széles spektrumban elviseli a hőingadozást (Fotó: Szabó Patrícia)
A Li viszonylag korán termőre fordul, ám komolyabb mennyiségű gyümölccsel meg kell várni a 8-10 éves kort. Mivel későn virágzik – júniustól július végéig – a késő tavaszi fagyok sem károsítják. Erre jó példa a 2016-os év, amikor a legtöbb gyümölcstermő, a hazánkban régóta termesztettek is, súlyos fagykárt szenvedtek április végén, a jujubán nem volt kár. A termés mennyisége fánként és fajtánként változik, ám mivel a kínai datolya hosszú életű növény, sokáig, 40-45 évig jelentős termést ad, a szakirodalom szerint a termőkorú fa akár fél mázsát is produkál!
A János kertjében található fajták október elejétől szüretelhetőek, de vannak ennél később érők is. A termése lehet tojás vagy körte alakú. Mindig meg kell várni a teljes felületét borító bronzbarna vagy rozsdavörös színeződést, ekkor szedhető. Nálunk a nyers fogyasztás az általános. A vékony héj alatt ropogós, édeskés ízű, kellemesen illatos, fehér gyümölcshús található, rostokban és cukorban gazdag, C-vitamin tartalma is jelentős.
A jujuba rostokban és cukorban gazdag, C-vitamin tartalma is jelentős (Fotó: Szabó Patrícia)
„A fán hagyott termés magától beaszalódik. Ha mézben megforgatjuk aszalás után, akkor nem lehet megkülönböztetni a boltokban kapható datolyapálma aszalványától” – árulta el a gazda –„Számos elkészítési módja ismert a közel-keleten, de az európai mediterrán vidékeken is. Eladásra egyelőre nem termelek, ennek csak egyik oka a most még elégtelen mennyiség, a másik, hogy a fogyasztók gyakorlatilag nem ismerik, ami azért érthetetlen, mert az elmúlt évtizedekben több korábban szintén hanyagolt – nálunk is termeszthető – gyümölcstermő után nőtt meg a kereslet: a kivi, füge, datolyaszilva, gránátalma, fügekaktusz említhető példaként. A távol-keleten párolva, kemencében jujubakenyeret sütve, cukorszirupban főzve is elkészítik (utóbbinak levéből apró cukorkákat készítenek).”
A kínai datolyának egyébként egyelőre nincs hazai kártevője, teljesen megfelel a biotermesztés feltételeinek. (Ezért is illik e cikk kiválóan e biokertészeti rovatba!) Felnevelése az első évek fokozottabb figyelme – száraz nyarakon öntözés – után a növény teljesen átáll a mi klimatikus viszonyainkra.
A jujubát a távol-keleten párolva, kemencében jujubakenyeret sütve, cukorszirupban főzve is elkészítik (Fotó: Szabó Patrícia)
Ha nincs a kertben lehetőség rá, öntözés nélkül is szépen terem, túlzott trágyaigénye sincs, sőt a talaj nagy nitrogéntartalmára erős lombosodással, a gyümölcshozatal csökkenésével felel. Metszeni nem kell, arra azonban figyeljünk, hogy hajlamos a besűrűsödésre, ami nem tesz jót a későbbi termőrészek kialakulásának, bár úgy egy nagyon mutatós fűzfaszerű növényünk lesz a kertben, gyümölcs csak itt-ott lesz a fán.
A fák, mivel inkább bokorfáról, nem túl magasra növő gyümölcstermőről van szó, a szokásos távolság felével beérik.
S, hogy mi történt most pontosan a gazda termésével?
Kicsit viharvertté váltak a fák.... (Fotó: Szabó Patrícia)
„Ilyen szélvihart még nem élt át az elmúlt húsz év alatt a gyümölcsös.” – mesélte – „A faluban tetőket bontott meg, tűzfalat is ledöntött, ehhez képest a kert viszonylag kevés kárral megúszta. A kínai datolya termőfelületének közel 60%-a sajnos letörött. A termés akkor még zöld volt, amit nem lehetett semmire használni, ment a komposztra.”
A jujubát tehát érdemes nevelgetni, mert nem kényes növény, és igencsak különlegesnek mondható.
A jujubát tehát érdemes nevelgetni (Fotó: Szabó Patrícia)
