Most már egy kicsit fehérvári is a csólyospálosi labdarúgásMost már egy kicsit fehérvári is a csólyospálosi labdarúgás
Furcsa, mikor hetekkel ezelőtt elindult ez a történet, még fogalmam sem volt róla, hogy a megvalósulás előtt néhány nappal látom majd gyerekkori jó barátom, a kiváló fotós-filmes-vlog fenomén #danitot remekművét "Not my business" témakörben. Hogy ebben az országban még (nem nagyon, de egy kicsit) él a szemlélet, mely szerint nem minden business, nem csak akkor érdekes valami, ha az nekem business. Egyszerűen emberek ha összefognak, klassz dolgokat tudnak tenni.
Az egész úgy indult, hogy egy nap a Fehérvár TV kiváló vágója, Hódi Dani hívását jelezte ki a telefon. Daniról tudni kell, hogy három éve él Fehérváron, származása szerint ízig-vérig csólyospálosi srác. Ha most nem üt mindenki a homlokára mondván: "persze, Csólyospálos!", megértem, mert a majd 2000 fős település Fehérvártól kicsit távolabb, Szegedtől alig 30 kilométerre helyezkedik el. Dani innen költözött Fehérvárra, ahol előbb kollégák, majd barátok lettünk, most pedig egy kéréssel fordult hozzám.
Egy kéréssel, mely szerint a helyi futballéletben lévő ismeretségeimet felhasználva tudnék-e segíteni barátjának, a csólyospálosi utánpótlás-nevelést vállaira vevő fiatal szakembernek, hogy egy élvonalbeli magyar topklubhoz látogasson el tapasztalatgyűjtés kapcsán. Nos, a Videoton FC utánpótlás-szakemberei örömmel fogadták megkeresésünket. Vajda Guszti, az egykori kiváló játékos, aki ma már edzőkén neveli a Vidi tehetségeit, vállalta a program lebonyolítását, a mindössze 22 esztendős Ábrahám-Furus Gergő így két napot a fehérvári egyesületnél tölthetett.
Gergő tudatosan készül az edzői pályára, hiszen a Szegedi Tudományegyetem testnevelő-edző szakos végzős hallgatója, ráadásul már két éve dolgozik a helyi fiatalokkal.
- 20 éves voltam, amikor megkerestek a csólyospálosi óvodások szülei, hogy tartanék-e edzéseket, OviFoci foglalkozásokat a kicsiknek. Tetszett a felkérés, rábólintottam és tíz gyermekkel elkezdtük a foglalkozásokat. Nagyon élvezték a gyerekek és a szülők is, én is nagyon szerettem, így egy kicsit jobban belelendültünk a dologba, ugyanis jöttek az idősebb gyerekek szülei, hogy velük is foglalkozzak. Végül ott lyukadtunk ki, hogy most már öt korosztályban folyik a munka. Részt veszünk a Bozsik Program tornáin, sőt, a legnagyobb korosztályunk már a megyei U14-es bajnokságban is szerepel. Még nagyon sok munka van előttünk, a legfontosabb, hogy lelkesek a gyerekek, imádják a futballt.
Gergő azonban nem érte be ennyivel, ezért is kacérkodott a fehérvári kirándulás gondolatával.
- Szerettem volna kicsit tovább látni annál, mint amit a Bozsik-tornákon tapasztaltam. Erre kiváló lehetőség van egy ilyen nagy klubnál, mint a Videoton FC. Jó volt látni, hogy profibb közegben, komolyabb edzők, kiváló körülmények között hogyan dolgoznak. Tehetséges gyerekeket és nagyon jó szakembereket ismertem meg, ráadásul nagyon kiválóak a körülmények, nekem leesett az állam, megmondom őszintén. Ami nagyon jól esett, hogy abszolút kedvesen fogadtak, segítőkészek voltak a Vidi szakemberei, hívtak, jöjjek máskor is bátran. Ez nagyon jó érzés, igyekszem is élni a lehetőséggel, de a nagy álmom, hogy egyszer én is vendégül láthassam őket Csólyospáloson, a kis tanítványaimnak és nekem is óriási élmény lenne!
Nos, egyelőre ennyi a történet. Gergő hazautazott, élményekkel, új ismerősökkel és csupa pozitív benyomással. A fehérvári foci most már egy kicsit az övé, a csólyospálosi pedig kicsit a mienk lett. Mondanám, ez most már közös business, de nem, ez nem business. Ez egyszerűen csak egy jól sikerült két nap története, melyet remélhetőleg még sok hasonló követ.