6 évnél régebbi cikk
Mit tegyünk, ha gyermekünk elveszik a karácsonyi vásárban?
Mit tegyünk, ha gyermekünk elveszik a karácsonyi vásárban?
Mit tegyünk, ha gyermekünk elveszik a karácsonyi vásárban?Megvan a kép, ahogy állsz a tömeg közepén, a pánik határán, már izzadsz és úgy ver a szíved, hogy kis híján elájulsz, miközben makacsul kiabálod a gyermeked nevét és pásztázod az áttörhetetlen masszává sűrűsödött tömeget? Ilyenkor tényleg nehéz higgadtan intézkedni, de mégis, mit tegyünk, ha eltűnik gyermekünk az adventi vásárban?
Minden szülő rémálma, hogy imádott szemefénye a legnagyobb forgatag kellős közepén egyszer csak eltűnik mellőle. Nekem is. És hiába áltatjuk magunkat azzal a jól bevált struccszöveggel, hogy velünk ilyen nem történhet, azért nem árt erre is felkészülni mielőtt elindulunk, hogy akár a városi adventi vásár és programok minden pillanatát kiélvezzük.
A székesfehérvári közterület-felügyelet munkatársainak beszámolója szerint a tavalyi karácsonyi vásárban is több esetben kellett gyereket keresni a tömegben, de szerencsére végül minden elveszett kicsit megtaláltak, és ahogy mondják, ebben azért nagyon jól jött a térfigyelő kamerarendszer, illetve a helyszínen lévő nagyszámú rendőr és a közterület-felügyelő segítsége.
Hogy mit javasolnak arra az esetre, ha már megtörtént a baj?
- Először is azonnal kérjünk segítséget, ne halogassunk, ne rohangáljunk, mint pók a falon. Menjünk oda az első rendőrhöz vagy közterület-felügyelőhöz, és szóljunk!
- Ha már kértünk segítséget, akkor haladéktalanul térjünk vissza oda, ahol utoljára még velünk volt a gyermekünk.
Sajnos akkor és ott ennél többet nem tehetünk, de néhány megelőző intézkedéssel sokat segíthetünk abban, hogy könnyebb legyen gyermekünket megtalálni.
- Legyen meg a gyermeknél az elérhetőségünk! Nem kell nagy dolgokra gondolni: indulás előtt írjuk fel tollal a kicsi kezére a telefonszámunkat. Ha biztosra akarunk menni, ragasszuk le átlátszó ragtapasszal vagy fújjuk le folyékony kötszerrel.
- Adjunk a gyermekünkre valamilyen feltűnő színű ruhadarabot! Elég egy neonszínű sapka vagy sál, de az igazán felkészültek a jó öreg biztonsági mellényt is bevethetik.
- Tudja elmondani a nevét! Akármilyen pici is, legalább azt, hogy hogyan hívják tanítsuk meg neki, majd később a mi neveinket is.
- Legyen néhány alapszabályunk! Persze egy másfél évesnek eléggé nehéz megmagyarázni, hogy miért nem fedezheti fel ezt a szuperizgalmas csillogó-villogó, ezer ingerrel csábító forgatagot, de attól még legyen szabály. Magyarázzuk el neki egyértelműen, hogy például ha elengedi a kezünket a tömegben, akkor vége a történetnek, megyünk haza. Persze ezt be is kell tartani, még ha olyannyira fájdalmas, akár nekünk is.
Én annak idején megbeszéltem azt is a gyerekeimmel, hogy nem állunk szóba a tömegben senkivel, nem fogadunk el senkitől semmit és főleg, soha semmilyen körülmények között nem megyünk el idegen bácsival-nénivel. - Tudja ő is, hogy mi a teendő, ha elkeveredik! Jelöljünk ki egy biztos találkozási pontot, amit ő is mindenhonnan lát és egyértelmű. Lehet, hogy extraparás vagyok, de ha mi olyan helyre megyünk, ahol várhatóan sokan lesznek, mindig megbeszélünk egy találkozási pontot. Akkor is, amikor csak a Plazába futunk be új zokniért. A karácsonyi vásárban például kijelölhetjük a színpadot vagy a karácsonyfát.
