Fehérváron járt a Kocsmaturista - így látja városunkat egy hivatásos kocsmafelfedező 
Fehérváron járt a Kocsmaturista - így látja városunkat egy hivatásos kocsmafelfedező
Fehérváron járt a Kocsmaturista - így látja városunkat egy hivatásos kocsmafelfedező Ha van intézmény, ami minden gazdasági mélypontnak ellenáll, és minden körülmények között talpon tud maradni, akkor az egyértelműen a kocsma. Megléte, hangulata erősen hozzátartozott, sőt, még ma is hozzátartozik a társadalmi élethez, és itt most nem arról beszélünk, amikor a kocsmázás már az alkoholbeteg mindennapjainak része.
Ahogy a Kocsmaturista sem az ivásról szól. Az oldalt megálmodó, és életre hívó blogger így fogalmaz: „Kocsmaturista vagyok. Mit jelent ez? Kocsmáról kocsmára járok felfedezni. Nem a következő pohár alját keresem elsősorban, hanem a következő kocsmát! Szeretem a társadalmi életnek ezt a minden másnál spontánabb, árulkodóbb intézményét. Vallom, hogy egy város és egy ország szellemisége az egyik legteljesebb, legdirektebb és legőszintébb képet magáról a különféle kocsmáinak körképével rajzolja és az ottani beszélgetésekkel tárja fel.”
A Kocsmaturista pedig egy szép januári napon feltűzte térképére Székesfehérvárt is, és az 1066. hellyel megnyitotta a székesfehérvári kocsmafelfedezéseket. (A számláló a cikkünk megjelenése napján már 1133 kocsmánál, és 89 városnál áll.) Bár ez a túra most nem spontán volt, hiszen ahogy írja: „már előmelegített kocsmasor-menüvel várták”, a menü pedig a nap végére hat plusz egy hely megkóstolását jelentette. Persze hét vendéglátóipari egység feltérképezése korántsem jelenti egy város kocsmakultúrájának teljességét, ám mindenképpen érdekes képet villant fel, pláne, hogy több ikonikus hely is bekerült a programba.
A következőkben a teljesség igénye nélkül, vagyis részleteiben, vágva, de szó szerint idézzük a Kocsmaturista véleményét a végiglátogatott helyekről (a teljes írás a cikk végén található linken olvasható):
1. B kocsma – Több, mint B terv
A 17 éve üzemelő B kocsmáról már kívülről látszik, hogy nem okoz csalódást. A szomszéd garázsa fílinget közvetíti. Parkoló biciklik és kismotorok üdvözöltek belépés előtt.
Odabenn egy takaros, hosszan elnyúló, középen kicsit megtörő, alaposan megvilágított tér tárult fel, reggeli vendégekkel közepesen felszórva. Inkább a pult köré koncentrálódtak, ami empirikusan bizonyított jele a kötődésnek, a közösségibb szférának. A délelőtti átlagéletkor középkorútól nyitott és felfelé bővült.
Pedig a B kocsma sok mindent hoz, hogy kellemes alapozóhelyszíne legyen környékbeli fiataloknak: Széles italkínálat, egészen ritka nagyüzemi sörök, megnyerő árak, rexasztal, zenegép, helyben sütött egész mirelit pizza 600 Ft-ért, sőt olaszos elemként jégkrémes pult és sütik (isler és linzer). Ezzel együtt inkább nyugdíjasok és munkásruhás kávéfelhajtók lakták be a teret.
2. Halesz Betérő – Az első világháború előttről
Közvetlenül a belvárosba vezető Budai út mentén található, egy családi házas karakterű, feltűnően zöld, kerthelyiséges saroképületben. Büszkén feszít rajta az életkora, ugyanis 1912 óta kocsma. Kevés idősebb egységben fordulok meg én is, túlélte a százast, bár nem szakadatlanul üzemelt – ezt is mesélték.
Nagyon idős vendégek is járnak ide, és az egyikük mesélte, hogy ő még ide kísérte az édesapját, amikor ment az első világháborúba harcolni. Itt gyülekeztek a helyi leventék, hogy gyalog menjenek a vonathoz, onnan meg Pestre és “irány a front!”
Milyen ma a Halesz, ha már van: törzsközönséges kocsma, elvileg mindenki ismer mindenkit. A belvárosból kicsit kiesik, de direktben is kijárnak ide a vendégek, sőt, van aki a város túlsó végéből is direkt jön. Szeretik a csócsó versenyeket, a Youtube zenegépet és a családias hangulatot.
3. Vadalma, a családi vadhajtás
A lakosság itt vegyes, a fészekrakó fiataloktól a nyugdíjasokig. Inkább az utóbbiak közösségi kocsmája a nem épp szívderítő állapotú, de annál személyesebb és hangulatosabb Vadalma.
Elvileg vegyes a korosztály is, de délelőtt inkább idősebbek, és főleg férfiak mutatkoztak. Az aktívabb korúak közül szabadságosok, műszakukon kívüliek és kávészüneten lévő munkás-kvartett lazított csak a szigorú átlagéletkor-képen. Tényleg egy kör voltak, ment a poénkodás, gesztikulálás, egymás húzása.
A békebeli hangulatok vadászainak nagyon ajánlom az erősen ritkuló példányt képviselő Vadalmát. Bár darts van, itt nem az extrák, nem is az italválaszték vagy kocsmakaja vesznek le a lábadról, hanem a közeg. Befogadó, beszélgetős, mesélős vendégek közé kerültem.
4. Topogó – “Befelé Topogó, kifelé Totyogó”
Tényleg nagyon retró a padló is, illetve minden ami benne van: presszóasztalok és székek, szocreál fotel, kőbányais abroszok. Kaja a chips szintjén túl nincs, de az italkínálatnak vannak elemei, amik túlnőnek az arculaton.
Kevesen voltak kicsivel dél után, és itt is férfiuralom volt, de fiatalabbak, mint a Vadalmában, inkább erre járó, aznap/akkor nem dolgozó, bevásárló férfiak.
Dorisz, a Topogó fiatal pultosa is jó arc volt velünk és a többi vendéggel. Mesélte, hogy véralvadásgátló injekciót is segített már beadni kliensnek. (A korábban itt álló másik eset cenzúrázva, de nyugi 18 alatt is kompatibilis volt)
5. Kicsi Büfé – Az intenzív bódétlanítás túlélője
Ezen egykori csecsebecse bolt volt a legkapkodósabb fehérvári látogatásom. További szereplők: Zsófi, a zalai pultos lány, Laci bácsi, jó arc törzsvendég, és a srác, aki munkásszállón lakott, itt dolgozott, a hozott ebédjét melengette kezében, mielőtt ment tovább a városból, a fuvarját várva itt.
Laci bácsi annyit tudott elmondani a Kicsi Büféről, hogy az átkosból való, és csoda, hogy még megvan, mert intenzív bódétlanítás folyik a városban. Pedig ez a bódé kellemes, visszatérő pontnak tűnt Laci bácsi életében, Zsófi kedves vele, mosolygós, megosztja vele, hogy mit főz. Baráti, gyökeret eresztettnek tűnő kapcsolatuk pozitív vágókép, de ezenkívül nem hagyott bennem különösebb nyomott a kis terasszal is rendelkező bódécsárda, kivéve még a Téli Ajánlat elnevezéseit: Belibbenő, Fagyos Mámor, Melengető.
6. Varkocs Old Pub – Aki rom, aki nem, megyek!
Romkocsmának definiálják magukat, de az ős-romkocsma stílushoz képest én azt mondanám, hogy romkocsma light. Se romházban nincs, se leselejtezett tárgyak tömkelegével kibélelve. Talán a vegyes régi bútorokkal meg oldalsávon tartott népi háztartási eszközzel lép be féllábbal a keretbe, de nem is az a feladat, hogy romkocsma legyen, hanem hogy jó kocsma. Fiatalos, van benne barlangos, lebujos, underground érzés, de még egy vagányságot sugalló randihelynek is oké egy késődélután.
A pultos, Fruzsi jó érzéssel mesélt a kocsmáról. Szerinte a fiatalok kedvence, hétvégén egyértelműen övéké az uralom. A külső teremben ilyenkor “vadulás” megy, a belsőben tévézés. De vannak olyan órák is, amikor csak harmincasok-negyvenesek-ötvenesek vannak.
+ 1 Ráadás: Big Daddy Hamburkert – Hamburgerek és sörök a Rác utcai skanzen mellett
A legnagyobb székesfehérvári városi meglepetés számomra a Rác utcai Palotavárosi Skanzen volt, aminek helyreállítása Europa Nostra-díjat kapott. Egy kicsike utcaháló a város közepén, ami visszaidézi a régi időket. Főleg váratlanságában durván hangulatos.
Érdekes kombináció. Amerikaias stílus és elnevezés, mégis régimódi közép-európai környezet. Ez a kettősség folytatódik odabenn is: a nosztalgikus rusztika szívja fel magát skandinávszerű bútorminimalizmussal, mindkettőhöz kontrasztszínként ható rádióaktív zöld stilizálással. Valahogy mégis bizalomgerjesztően áll össze. Barátságos a megvilágítás, a régi lambériától és az ablakoktól, a párnás székektől, nyerstégla boltívektől, mennyezeti gerendáktól otthonos a térérzet.
Hamburgert is kóstoltunk. Párját ritkítóan jó ár-érték arány! 950 Ft ért abban a világban, amelyikben egyre inkább szabvány, hogy a ház alapburgere is 2000 Ft felett kezdődik? Főleg ehhez képest nagyon finom volt, jól pozicionált, gazdaságos választás.
A visszafogott véleményekből azért lejön, jó, jó, de többségében még nem volt meggyőző ez a villanás Székesfehérvárról, ám ahogy a Kocsmaturista is írja: „Megvolt a beavatás Fejér megye székhelyéből, de én is tudom, hogy ezzel a felélesztett és karbantartott retró formátum főcsapásiránnyal eléggé féloldalas összképet kapnék csak Székesfehérvár kocsmavilágából.”
Az ígéret szerint még várható folytatás, sőt egyre biztosabb a második rész, hiszen soha ennyi ajánlást, meghívást nem kapott még egy városba, mint az írás megjelenése óta Székesfehérvárról. Hogy változik-e a kép? Egészen biztosan, ezt maga a Kocsmaturista is így látja: „az ajánlásokból, kiegészítésekből is látom, hogy mennyivel több arca lesz majd Fehérvárnak a második kör után.”
A folytatást mi is kíváncsian várjuk, és mindenképpen beszámolunk róla. Ha pedig szeretnéd elolvasni a Székesfehérvár és kocsmái első látásra teljes írást ide kattintva megteheted.
