Ultrabalatontól a Spartathlonig – Együtt lélegezve a természettelUltrabalatontól a Spartathlonig – Együtt lélegezve a természettel
Idén tizenkettedik alkalommal rajtolt el az Ultrabalaton. Tavaly a 218,2 kilométeres távot körülbelül kétszázan egyedül teljesítették, a többiek pedig – körülbelül 1000 csapat - váltóban, Aligától Aligáig. Idén 1300 csapat és 214 egyéni futó ugrott neki a 221 kilométeres távnak.
A versenyen a székesfehérvári Soós Péter párban indult egyik barátjával, Tóth Csabával, és a 18. helyen értek célba 22:57:27-es eredménnyel. (Férfi páros mezőnyben, a 60 körüli indulóból.) A kétfős váltó mindkét tagja régóta rója már a kilométereket, bár erre a megmérettetésre Péter eredetileg egy másik barátjával nevezett be, aki időközben lesérült, így nem tudta elvállalni a feladatot. Ezért jött a „vészmegoldás”, a katonatiszt Csaba, aki kiváló választásnak bizonyult (és nemcsak azért, mert 30 km-rel többet vállalt be).
Soós Péter és Tóth Csaba 22:57:27-es eredménnyel futotta le az Ultrabalatont
Pétert a fehérváriak jól ismerhetik, hiszen általános és középiskolás korában már leigazolt versenyző volt: atlétizált a Videoton SC-nél, majd öttusázott az Alba Volánnál. 22 éve fut folyamatosan: 16 éves volt, amikor lefutotta a 28 km-es maratont, és 1995 óta aktívan részt vesz a magyar futóéletben. Az utóbbi években pedig az ultrafutás irányába mozdult el.
Az elmúlt 20 év alatt az összes budapesti maratont lefutotta: mind a 16 Budapest Nike Félmaratont, 13-szor a Budapest Maratont. A legjobb ideje 1:32 volt félmaratonban, és 3:26 maratonban. Ultrában 50-es és 100-as futásokat csinált. A 6 napos futások alatt 504,22 km-t tett meg.
Soós Péter gyermekkora óta imád futni
A sorból persze az Ultramaraton sem hiányozhatott! A balatoni futáson 2009-ben vett részt először – akkor egyéniben -, s a 40. helyen végzett 29:37:22-es idővel. (Akkor rövidebb volt a táv, 212 km). A következő évben szintén egyedül vágott neki a versenynek, ahogy 2011-ben, 2012-ben és 2015-ben is.
Mint mesélte: élete legjobb UB-ja a 2012-es lett volna, ha nem jön közbe a rekkenő hőség: ekkor volt az Ultrabalaton történetének legmelegebb versenye! Közel negyven fokban kellett futnia Tihanyból Tihanyba. (Az az év volt az utolsó, amikor a rajt/cél Tihany volt.) A verseny pont a névnapjára (Péter/Pál napjára) esett, tehát nem a szokásos májusi meleg fogadta a résztvevőket, hanem igazi, forró kánikula.
Hegynek fel, hegyről le, sík terepen - a futás mindig változatos
A magas hőmérséklet miatt az agya Alsóörsnél feladta a versenyt, 19 km-rel a cél előtt. (Ő volt az utolsó „feladó”.) Mivel 14 órára kellett volna beérnie Tihanyba, és „megette a meleg”, ezért 10:30 körül jött el a pillanat, amikor sajnálattal konstatálta, hogy nem tudja az időtervet teljesíteni, pedig nagyon felkészült a futásra. Így nem látta értelmét tovább futni.
Ez a csalódás egy időre visszavette a lelkesedését és a hitét, ezért nem is indult a következő évben, helyette egy egyéni futót kísért végig kerékpárral. A 2015-ös versenyen viszont végig tudott futni: 29:51 alatt tudta maga mögött a 221 km-t.
Péter szinte minden futóversenyen részt vesz, amiről csak hall
Az egyéni mellett párosban is többször indult az elmúlt évek alatt – ahogyan idén is.
Persze, nemcsak a lábait szedi szaporán az út porát koptatva (jelen és múlt időben is), hanem egyéb megpróbáltatásokat is mindig felvállalt, hogy határait megismerje. Mint elmondta: 2014-ben még az Ironman-t is megcsinálta 13:29-es idővel, aminek a vége a 4 órás maraton volt. (Az Ironman megszakítás nélküli 3,86 km úszásból, 180,25 km kerékpározásból és egy maratonból -42,195 km futás- áll.)
Amikor bejött a „Spartan”, akkor persze ő is ott volt az elsők között, és nemcsak az akadályversenyekbe kóstolt bele, hanem a Balatont is többször átúszta. Mindemellett rendszeresen túrázik, terepen is fut, hegyi versenyeken bizonyítja kitartását, a Vér Kört is többször megcsinálta, és kerékpározik is.
"Itt is futok, ott is futok..."
Ahogy ő mondja: „Itt is futok, ott is futok, s közben kombinálok minden sportot minden sporttal.”
A „legdurvább” ultramaratoni futóversenyen, a Spartathlon-is részt vett 2009-ben. Az Athén és Spárta közötti 246 km-es táv kb kétharmadáig – 151 km – jutott, ami (úgy gondolom) igencsak „kalapemelő” teljesítmény!
Péter a Spartathlon-on is részt vett
Ezek után persze, hogy feltettem neki az örök kérdést (lévén, egy ilyen tapasztalt sportoló tanácsa mindenképpen hasznos lehet), hogy hallgassunk-e zenét futás közben vagy nem?
„Nem hallgattam soha zenét futás közben és nem is akarok.” – mondta – „Úgy gondolom, hogy a futásnak, a mozgásnak összhangban kell lennie a természettel, ami nem valósulhat meg úgy, ha be van dugva a fülem és másra koncentrálok. Akárhova megyek, legyen szó egy céges nyaralásról Bulgáriában, egy családi üdülésről a Bükkben, vagy egy wellness hétvégéről Miskolctapolcán, mindig viszek magammal futó felszerelést, és adok magamnak pár szabad órát, hogy elmenjek futni a tengerpartra, a hegyek közé, a tó partjára. Szeretek együtt lélegezni a természettel, és ezért nem hallgatok zenét. Látni és hallani akarom azt, ami körülöttem van. Akkor tud megvalósulni a teljes harmónia számomra.”
