Öt legjobb csajos sorozat a hosszú estékre
Öt legjobb csajos sorozat a hosszú estékre
Öt legjobb csajos sorozat a hosszú estékreA maratoni sorozatnézésnél már csak egy jobb dolog létezik: maratoni sorozatnézés bekuckózva egy bögre forró kakaóval vagy egy pohár finom vörösborral a kezünkben, meg persze némi nasival a mellettünk fekvő tálcán.
Télen a hosszúra nyúló esték, nyáron meg a vakáció pillanatai abszolút adják magukat, hogy újranézzük kedvenc filmsorozatainkat. Ezúttal az öt (szerintem) legjobb csajos sorozatot hoztam el, amelyek akár DVD-n is beszerezhetőek, de ha ügyesek vagyunk, akkor rájuk találunk valamelyik videómegosztó oldalon, és kezdődhet is a maratoni filmnézés.
Szex és New York (Sex and the City, 1998)
Tény, hogy a sorozat nem mai darab, és az is tény, hogy hozzávetőlegesen ezerszer futott már a különböző csatornákon, de akkor is! Carrie, Miranda, Charlotte és Samantha szerelmeit, botlásait, bénázásait és révbe érését nem lehet megunni, vagy a most már elég állapotig nézni, nem véletlen, hogy hat évadot futott a sorozat, és még két filmet is megélt.
És azért az sem mellékes, hogy a Szex és New York volt az a sorozat, ahol nagyjából először beszéltek nyíltan a női szexualitásról, és hangzottak el olyan kijelentések, amitől egy viktoriánus úriasszony biztosan lefordult volna a szófájáról. De nem ettől vagy emiatt szeretjük, hanem azért is, mert bátran az arcunkba rakja legtitkosabb félelmeinket a párkapcsolatokról vagy annak hiányáról, na meg azért, mert helyenként pengeéles képpel mutat görbe tükröt (hogy egy kis képzavarral élhessek) arról, hogyan is lehet egy jól működő kapcsolatot tizenkét centis sarokkal kettéhasítani.
Szóval a lényeg, a lényeg: a Szex és New York jöhet bármikor, de egy hideg, (esetleg magányos?) téli estén meg pláne!
Szívek szállodája (Gilmore Girls, 2000)
A szingli csajok után egy másik, abszolút csajos téma és film: anya-lánya kapcsolat, annak minden nehézségével, buktatóival és persze szívet melengető szépségével. Persze hiba lenne ennyire leegyszerűsíteni a nálunk Szívek szállodájaként futó sorozatot, hiszen Lorerai és Rory élete sokkal többről szól, de egy lányos anyukának azért mégiscsak ez az a téma, ami leginkább a szívébe talál.
A hét évadot megélt, sajátos humorú sorozat ugyanakkor a családi problémák, barátság és szerelem kérdései mellett olyan nem szokványos, vagy mondhatjuk, szemérmesebb félrepillantásokat okozó témát is feszeget, mint a társadalmi osztályok különbségei, amiről ugye illusztrisabb körökben nem illik nyíltan beszélni. Pláne, hogy a sorozat egy amerikai, konkrétan egy connecticuti kitalált kisvárosban, Stars Hollowban játszódik.
Jó hír, ha nincs meg és nem is akarunk vadászgatni a sorozatra, akkor (bár ez nem ugyanaz mint egy maratoni sorozatnézős délután/este/éjszaka) a Viasat3-on jelenleg is fut a Szívek szállodája.
A férfi fán terem (Men in Trees, 2006)
Marin Frist (Anne Heche) párkapcsolati tréner hányattatásait végigkövető sorozat sem mai gyerek, de ettől még nekem az egyik nagy kedvencem A férfi fán terem. A könnyed humorú, igazi csajos sorozat témája nem tör akadémiai magasságokba, ám éppen könnyedségétől és kissé buggyant karaktereitől feltétel nélkül imádható.
A történet zanzásítva: A párkapcsolati szakértőként sikeres és - kis túlzással - rajongott Marin azt hiszi, hogy mindent tud a párkapcsolatokról, meg arról, hogy mitől lesznek boldogok az emberek. Egészen addig ül biztosan maga emelte trónján, amíg vőlegénye meg nem csalja. Ekkor elbujdos a világ szeme elől, egészen Alaszkáig, ott is egy Elmo nevű kisvárosig fut, ahol viszont olyasmivel találkozik, amire egyáltalán nincs szüksége: facér férfiak tömkelegével.
A sorozat ugyan csak két évadot élt meg, addigra gyakorlatilag az összes kedvenc révbe ért, de annak a két évadnak az újranézése bármikor, bármilyen körülmények között jöhet!
Sajnos jelenleg egyetlen csatornán sem fut A férfi fán terem, de itt egy korábbi Viasat3-as ajánló kedvcsinálónak!
A pletykafészek (Gossip Girl, 2007)
Pletyka, intrika, pasizás és persze a felső tízezer arannyal futtatott élete. Kell ennél jobb csemege és téma, hogy nyálcsorgatva képernyőre tapadva egy maratonit kukkoljunk? A 2012-ig futó A pletykafészek ráadásul már annyira mai, hogy szinte ropog, ami persze nem véletlen: a sorozat készítői egyértelműen a fiatalabb korosztályt célozták meg, ettől persze az eredetileg Gossip Girl néven futó filmsorozat évjárattól függetlenül élvezhető.
Mert lássuk be, a témával tényleg nem tudtak igazán mellé lőni a készítők, hiszen gazdagék élete mindig vonzó rágcsálni való, pláne, ha egy kicsit lehet még "ezekamaifiatalokozni" is. Márpedig A pletykafészek minden fronton erős, ugyanis a manhattani felső tízezer tinédzsereinek életében vájkál, méghozzá egy bulvárblogger kalauzolásában, aki végigkommentálja az eseményeket, és akinek blogját a szereplők is olvassák, így meglehetős ráhatással van történésekre is. Természetesen a pletykafészek kilétét csak a legutolsó rész fedi fel.
A sorozat szinte minden országban nagyot ment, és nem mellesleg sztárrá tette Blake Lively-t, aki azóta már mozifilmekben is húzónévnek számít.
Büszkeség és balítélet (Pride and Prejudice, 1995)
Számomra az örök szerelem Jane Austin regényéből készült kosztümös sorozat (is). Nemcsak azért, mert Mark Darcyként (Bridget Jones naplója) a világ nőinek szívét megfacsaró Colin Firth úgy hozza az első ránézésre nyársat nyelt, de azért erős meglepetéseket tartogató angol úriembert, hogy attól minden nő egyemberként sóhajt fel, hanem azért is, mert az idilli angol Regency korba kalauzoló történetet Jane Austin olyan sajátosan és pengeéles humorral írta meg, amit nehéz utánozni, viszont az utolsó cseppjéig színtiszta élvezet.
Az alaptörténet persze itt sem bonyolultságával hódít, hiszen valahogy így lehetne összefoglalni a főszereplők célját: a Bennet család öt lányát a lehető legjobban ki kell házasítani. Ugyanakkor a karakterek árnyaltsága, esendősége és a film helyenként vaskos és fanyar humora szinte ezer rétegűvé árnyalja a történetet.
Lehetne elemezgetni a végtelenségig a Büszkeség és balítélet sztoriját és erősségeit, meg olyan közhelyeket felsorakoztatni, minthogy a látszat csal, meg ne ítéljünk elsőre, meg a szerelem (szinte) mindent legyőz, helyenként önmagunkat is, de Jane Austin ezt úgy megírta, hogy nekünk nem marad más feladtunk mint megnézni, aztán pedig elolvasni, mert bizton állíthatom: könyvben még sokkal-sokkal jobb.
