Pompás terítékek, királyi ízek, dekoratív ajándékok - kereskedelmi és gasztroverseny volt a fehérvári Deák középiskolában
Pompás terítékek, királyi ízek, dekoratív ajándékok - kereskedelmi és gasztroverseny volt a fehérvári Deák középiskolában
Pompás terítékek, királyi ízek, dekoratív ajándékok - kereskedelmi és gasztroverseny volt a fehérvári Deák középiskolábanMintha egy elegáns hotel éttermévé változott volna a székesfehérvári Deák Ferenc Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola aulája január 18-án délelőtt: szakmai versenyt rendeztek az iskolában, és a pincértanulók éppen a díszterítésben mérték össze a tudásukat. Az egész intézményben felpezsdült az élet a sokrétű megmérettetés napján: a tankonyhában - ahogy tavaly is - cukrász és szakács diákok tették próbára a tehetségüket, az emeleti tantermekben a boltos tanulók kirakatot terveztek, bort és desszertet csomagoltak.
„A kereskedők versenyének nyolc feladata átfogóan bemutatja az eladók életét. A feladatok többsége olyan, amiben a szakmai gyakorlat során már szerezhettek jártasságot a fiatalok - mesélte Szabóné Horváth Adrienn, a kereskedők versenyének rendezője. - A kirakatrendezési versenyen egy lapra kellett kirakatot rajzolniuk, illusztrálva, hogy milyen kötelező elemei, feliratai vannak egy kirakatnak, és ők hogyan rendeznék be kreatívan. De volt rejtvény és kvízjáték is, valamint precíz alma- és sajtmérlegelésben, pénztárgéphasználatban és ruhahajtogatásban is bizonyítaniuk kellett.”
A zsűriben szokás szerint neves szakemberek értő szemei követték a tanulók munkáját, köztük Adamek Balázs, Volenter István, Damniczki Balázs, Benkó Gabriella, Boda János, Gazsó Róbert, Horváth Tamás, Mátyás László, Molnár Mária, Pass Szilvia és Végh József.
Molnár Máriát az ajándékcsomagolás kritériumairól kérdeztük: „A látványon túl a szakmai precizitást vettük figyelembe. - mondta. - Minimális eszközzel, papír, masni, ragasztó és olló segítségével kellett díszcsomagolást készíteniük egy üveg italnak és egy desszertnek. Egy italnál például az is elvárás, hogy ne essen ki az üveg a csomagolásból akkor sem, ha a tetejénél fogja meg valaki. Ne látszódjon ki a desszert a csomagból, és természetesen szakszerűen, szépen legyen hajtva a papír, eldolgozva a sarkoknál is.”
Természetesen a díszterítékeknek is hasonlóan szigorú szempontoknak kellett megfelelniük. Erről Horváth Tamást, a Hotel Magyar Király étterem igazgatóját a díszterítékek zsűrizése közben kérdeztük:
„Olyan kritériumok alapján zsűrizzük a diákokat, amit ők nap mint nap az oktatóiktól hallanak és tanulnak az iskolában. Megfigyeljük mikor veszik fel a kesztyűt, mennyire szimmetrikusan rendezik be az asztalt, egyforma hosszan lóg-e le az abrosz minden oldalon, hogy állnak a székek. Eltörlik-e a tányérokat, poharakat, evőeszközöket, és megfelelő sorrendben rakják-e őket az asztalra. Számít az is, hova kerül a sószóró, a menükártya.
Összességében ez egy rendkívül komplikált, összetett feladat, amit végül a szervírozás követ. Angol 1-es módban kell felszolgálniuk, kivéve a desszertet, azt svájci módban. Ez azt jelenti, hogy használniuk kell egy úgynevezett segédasztalt, arra helyezni a tálmelegítőt, tálat, tányérokat, és arról felszolgálni. Minden egyes ételnek külön szervizeszközt kell felhelyezni, és azzal megfogni az ételt.”
A zsűri a felszolgálók minden mozdulatát megfigyelte, a testtartásukat, viselkedésüket is:
„Van egy nagyon alapvető szabály, amit mindenkinek érdemes tudnia: ami a vendégtől jobbra helyezkedik el az asztalon, azt jobbról kell a pincérnek letenni, elvenni, ami a bal oldalon van, azt balról. A vendég előtt nem illik átnyúlni. Az italokat pedig mindig jobbról töltjük, a poharakat arra az oldalra helyezzük.”
A verseny eseményeit a tornateremben szakmai kiállítás is kísérte, ahol a vendéglátós és kereskedelmi szakma neves képviselőit ismerhették meg a fiatalok: többek között a legismertebb fehérvári éttermek képviseltették magukat, de voltak méhészek, sajtkészítők is.
