Fehérvári versenyző az ULTRA MMA-ban – adománygyűjtés a rákkutatásraFehérvári versenyző az ULTRA MMA-ban – adománygyűjtés a rákkutatásra
Box-ban, darts-ban és MMA-ban is rendez jótékonysági gálákat Angliában az ULTRA nevű szervezet. Minden verseny célja az adománygyűjtés, a befolyt összeget pedig rákkutatásra ajánlják fel a szervezők. A programokon alapvetően amatőr harcosok mérettetik meg magukat, ám mindegyikük úgy száll a ringbe, hogy már volt valamilyen küzdősporttal kapcsolatos tapasztalata. Így például most is bemutatta tudását egy egykori brit thaibox bajnok, illetve a székesfehérvári születésű Keresztes Ádám.
A fiatalember hatévesen kezdte el a Zen Bu Kan Kempót Székesfehérváron, ahol Gáncs Ferenctől és Polgár Tamástól tanult, két éve pedig a kettlebellt is vígan forgatja.
„Amikor elkezdtem a kempót, körülbelül ugyanannyi volt a súlyom, mint jelenleg, csak fele ekkora voltam magasságban.” – emlékezett vissza a kezdetekre. – „A sport világított rá arra, hogy az akkori életmódomon változtatni kell. Elkezdtem helyesen táplálkozni, lefogytam és azt gondolom, hogy így a mozgás minden téren pozitívan hatott az életemre: az egészségemre, a tanulmányi eredményeimre és a szociális életemre is. Megtanultam szeretni és élvezni a mozgást, és igyekszem kipróbálni minél több sportágat. Nagyon sajnálom, hogy jelenleg az egyetem mellett nincsen túl sok időm aktívan mozogni. Legalábbis nem annyit, mint amennyit megszoktam korábbi életmódomban.”
Ádám ugyanis szeptemberben elköltözött Angliába – továbbtanulás céljából. Jelenleg Sheffieldben él és vegyész-biológiai mérnök szakon tanul. Azért jelentkezett erre az egyetemre, mert kihívást keresett.
„Viszonylag keveset láttam még a világból és szerettem volna megismerni egy új kultúrát és a világ legjobb felsőoktatási rendszerében tanulni.” – mesélte - „Mindehhez anyagi segítséget is kaptam az egyetemtől, tehát a szüleimet se terhelte meg jobban ez a döntésem, mintha otthon tanulnék. Jelenleg úgy érzem, hogy a kutatás az, ami vonz. Leginkább a biológia-biotechnológia szakirány érdekel, így még az is előfordulhat, hogy ennek érdekében szakot váltok szeptemberben. Nagyon hiányzik az otthonom, de Angliából hamar, két óra alatt haza tudok bármikor repülni. Az egyetem után még nem tudom, hogy melyik országban szeretnék élni. Egy nyugat-európai vagy tengerentúli országban sokkal inkább megéri PhD-t csinálni, így a hazaköltözés nem tűnik aktuálisnak a közeljövőben.”
A fiatalembernek Sheffieldbe érkezésekor egyébként azonnal feltűnt, hogy az időjárás sokkal kevésbé alkalmas a sportolásra, mint hazánkban. Angliában bármikor eleredhet az eső, ami ellehetetlenítheti a kültéri sportolást. Ennek ellenére úgy látja, hogy az emberekben mégis adott a sport és a mozgás szeretete. Mint minden angol városnak, Sheffieldnek is rengeteg parkja, zöld területe van (fun fact: Európában itt jut a legtöbb fa egy emberre), és az állam is igyekszik támogatni a rendszeres mozgást: ő például 1 fontért bérel a barátaival egy teniszpályát egy órára, és bármerre indul el a városban, 10 percen belül talál egy sportpályát.
„Az emberek nyitottabbak az új dolgokra.” – mondta – „Sokan 40 vagy akár 50 felett vágnak bele egészen új sportokba. Mozgás terén pedig a biciklizés és a gyaloglás nagyon népszerű. Jó időben alig van autó és a buszok szinte üresen közlekednek. Én is gyalog járok mindennap az egyetemre, ami kb. fél órára van a kollégiumtól, ahol lakom.”
Ádám tehát nem hagyta abba a sportolást „kiköltözésekor” sem. Sőt, amikor meglátta az ULTRA hirdetését az Instagramon, melyben harcosokat kerestek, rögtön benyújtotta jelentkezését.
„Valójában nem tudom mit hittem, hogy mi fog várni. Vonzott, hogy újra harcolhassak, ezért elmentem a nyitó rendezvényre, ahol közel százan voltunk és azt éreztem, hogy na, ez biztosan valami komoly dolog. Most mondhatnám, hogy mérlegeltem, belefér-e ez a tanulmányaimba, és ez valahol igaz is, de inkább az vonzott, hogy újra felépítsem magamat, hiszen miután kiköltöztem, hosszú időre megbetegedtem és egy ideje nem voltam képes azon a szinten edzeni, amilyet megszoktam.”
A jótékonysági mérkőzésre egy helyi teremben kezdett el készülni egy Muay Thai és egy Jiu-jitsu edzővel, akik díjmentesen vállalták a harcosok felkészítését a gálára. Amikor pedig hazalátogatott húsvétkor, a „régi rendszerbe” visszatérve kempózott és kettlebellezett.
A gálamérkőzésen aztán nagyon jól érezte magát, bár kissé feszült volt, mivel az amatőr rendszer miatt voltak olyan kedvenc technikái, amelyeket nem használhatott.
Az ellenfelét nem igazán ismerte, mivel ő külön edzett a csapattól. Egy olyan termet választott a felkészüléshez, ahová egyébként is járt, így Ádám nem tudta előre, mire számíthat tőle. Csupán a meccs előtt két nappal árulták el a párosításokat – ekkor találkoztak először.
Ellenfele a meccsen inkább az állóharcot erőltette, s amikor Ádám a földre vitte, fel is tudott állni. Hazánk fia egy taktikusabb, inkább technikás meccsre készült. Igencsak meglepte, amikor az ellenfele már a mérkőzés első pillanatában letámadta, ám Ádám sokkal pontosabban talált be, és kétszer is technikai K.O.-s győzelem közelébe került. Végül egy anakonda fojtással kopogtatásra kényszerítette harcostársát a második menetben.
„Korábban évekig versenyeztem, és igen gyakran előfordult, hogy egy nap több versenyszámban és többször is megmérettük magunkat, akár ugyanazzal az ellenféllel szemben. Ehhez képest most az, hogy kisebb kesztyűben, ketrecben, kevés védőfelszerelésben, közönség előtt kellett harcolni – egészen más érzés volt. A közeg nagyon laza volt, hisz nagyjából ismertük egymást a felkészülési edzésekről, és nagy barátságok születtek. Többünket meghívott az egyik edző, hogy szerepeljünk egy helyi gálán novemberben, ami ugyan nem jótékonysági, de komolyabb szintű, így azon mindenképpen részt veszek.”
