Ribizli, a nyár szupergyümölcse!
Ribizli, a nyár szupergyümölcse!
Ribizli, a nyár szupergyümölcse!Júniusban jelenik meg először a piacon a piros ribizli, melyet ribizke vagy vadegres néven is emlegetnek. A ribiszke- vagy köszmétefélék (Grossulariaceae) családjának tagja. A (latinul) Ribes rubrum valószínűleg Ázsiából és a Fölközi tenger vidékéről származik. A botanikai elnevezés első fele arab eredetű, a második fele pedig a piros színt jelzi, de a fehéres bogyókat termő növényt is ehhez a fajhoz soroljuk.
A ribizkét először a kolostorkertekben kezdték el termeszteni a XIV. században. Feltehetően a XV. században vált népszerűvé a világon, hazánkban pedig a XVII. századtól nevelgetik előszeretettel a kertekben. Az északi félgömb mérsékelt éghajlatú tájain mindenhol megtalálható. Sőt, még az Andokban is rábukkanhatunk: ott mintegy 150 faja ismert!
A ribizlivel főként kerti bokorként találkozunk, ám a középhegységi tájakon vadon is terem. Magyarországon a Nyugat-Dunántúlon, valamint a Dunakanyarban (és környékén) termesztik nagyobb mennyiségben.
A cserje 1-1,5 méter magasra nyúlik, vesszői tüskétlenek, levelein 3-5 karéj található. A levelek fonákján olajmirigyek láthatók. Fehéres virágjai áprilisban-májusban nyílnak, s ezekből fejlődnek ki a bogyók, melyek júniusban, júliusban szüretelhetők.
A ribizlit nemcsak gyümölcse miatt érdemes termeszteni, hanem dísznövényként is tekinthetünk rá! Ültethetjük például a kerítés mellé sövényt alkotva, mert csodás látványt nyújtanak piros bogyói a zöld levelek között – még akkor is, ha a bokor sokszor nem túl sűrű.
E növény ültetését elvégezhetjük a rügyfakadás előtti (tavaszi), illetve a lombhullatás utáni (őszi) időszakban is. Magyarországon széles választékban kapható piros, fehér és fekete ribizke bokor vagy magas törzsű változatban is.
A szaporítóanyagot az ültetés előtt egy-két órára áztassuk be. Ássunk 40x40 cm alapterületű és 60 cm mélységű gödröt, s tegyünk bele érett istállótrágyát. Ezzel meggyorsíthatjuk a növény fejlődését. Csak a megfelelő tápanyaggal feltöltött talajban fog gyorsan fejlődni a ribizli, és csak így biztosíthatjuk azt, hogy éveken át magas legyen a terméshozam. A trágyát porhanyós földdel fedjük le.
Állítsuk bele az oltványt – figyelve arra, hogy az alsó két elágazás alsó két rügye a föld alá kerüljön. Töltsük fel földdel a gödröt, majd iszapoljunk. (Bő vízzel locsoljuk be.) Ezt követően tegyünk még rá földet a talajszintig, és tömörítsük. Alakítsunk ki egy kis tányért a sarjak tövénél, és locsoljuk meg.
Ha sövényt szeretnénk kialakítani, akkor hosszanti ültetőárokba kell telepítenünk a töveket kb. egyméteres tőtávolsággal számolva. Jól mutat egyébként a kert központi részén kialakított „ribizke sziget” is, amikor csoportosan ültetjük el a ribizlit.
A szakirodalom – és a „hivatalos” termesztők – szerint, ha nem terem a piros bogyós bokrunk, annak oka általában a rossz metszés! Az első évben 3-5 vesszőt ajánlott meghagyni, melyeket 4-6 szemre kell visszavágni – ahogy a következő évben is így vágjuk vissza a friss hajtásokat. Ezzel egy egyenletes koronát tudunk kialakítani. Xannonce A gazdák azt mondják, hogy azért, hogy jó legyen a terméshozam, soha sem szabad elhanyagolnunk a metszést. Idősebb korban cseréljük az 5-6 éves vázágakat!
A fiatal, új hajtásokat egyébként tővesszőknek nevezzük, melyek a második évtől termőgallyakká válnak. A termőgallyak a második és a harmadik évben már bőségesen teremnek. A három évnél idősebb termőgallyak is teremnek, csak gyengébben.
A törzses ribiszkéről tudni kell, hogy minél magasabb a törzs, annál kisebb lesz a korona, és rövidül az élettartalom is (5-6 termőévre). – Párszor mi is próbáltunk törzses ribizkét termeszteni, de olyan rövid életű és alacsony terméshozamú volt, hogy nem érte meg foglalkozni vele.
Mindezekhez azért hozzátenném (utólagosan megmagyarázva, hogy miért emeltem ki az imént azt, hogy „a szakirodalom – és a hivatalos termesztők – szerint”), hogy a szüleim soha sem metszik a bokrokat, csupán az idős ágakat vágják ki, és mégis bőségesen terem minden bokrunk, melyek között akad 10-15 éves is!
A „fiatalnak” nevezhető bokraink úgy születtek, hogy anyukám a „régi” bokrokról levágott néhány ágat és ahogyan a szőlővesszőt szokás, úgy ledugta őket, két szemre visszavágta, és minden ág csodásan megeredt. Az elmúlt évek alatt gyönyörű bokorrá változtak, és minden nyáron hatalmas szemű, dús fürtökkel ajándékoznak meg minket. (A rózsát egyébként ugyanilyen módon szaporítja anyukám, amin mindenki csodálkozik…)
A folytatásban a gyümölcs egészségre gyakorolt jótékony hatásairól beszélünk majd.
