Fair17 °C
2020. október 27. kedd Szabina
Menü

Ezt a történelemkönyvekből nem ismerhetjük! - villáminterjú Sághy Tamással

Sághy Tamás is visszatérő szereplője a Koronázási Szertartásjátéknak, tavaly a címszerepet, II. Andrást alakította. Idén különösen izgalmasnak tartja az előadásban betöltött feladatait.

A szertartásjátékban, ahogy minden évben, egy izgalmas, drámai történet alakul. Az idei esztendőben úgy tűnik, több visszautalás is van a korábbi előadásokra. Ti is így látjátok?

Igen, már csak azért is, mert én például három szerepet fogok játszani. A tavalyi szertartásjátékban II. Andrást játszottam, és ugye most IV. Béla van soron, ebből adódóan több visszautalás lesz. Az apa-fiú viszony elég jól és erősen megjelenik majd, és más momentumok is vissza-vissza köszönnek. Külön érdekessége lesz szerintem az idei szertartásjátékoknak, hogy próbáljuk ezeket a folytonosságokat ábrázolni, ahogy az Árpád-házi királyok jöttek egymás után, és bizonyos döntések, emberi, érzelmi folyamatok is kibontakoznak, amiket a történelemkönyvek soraiból nem ismerhetünk.

Bőven érik akkor meglepetések idén is a nézőket?

Persze. Hiszen az alapján, amit tanulunk minderről az iskolában, azt gondoljuk, hogy ez ennyire egyszerű és átlátható, közben pedig - mindig ez a mániám – tiszta Trónok harca az egész! Hogy mennyi szál húzódik az események mögött! Amikor az uralkodó, bár nem értett egyet bizonyos döntéssel, de megtette, aztán ugyanakkor már mint fiú, hadakozik az apjával, mindent másképp tesz. IV. Bélánál is láthatjuk majd, hogy idős korában megteszi ugyanazokat a dolgokat, amiket korábban hibaként ró fel az apjának.

Tavaly a címszereplőt, II. Andrást alakította (Fotó: Kiss László)
Tavaly a címszereplőt, II. Andrást alakította (Fotó: Kiss László)

Mondok egy példát: rögtön, ahogy királlyá koronázzák, visszaveszi azokat a birtokokat, amit az apja eladományozott, öregkorában mégis ő is elkezd adományozni. Érdekes módon, amikor az apja el akarja választani a szerelmétől, abba ő nem nyugszik bele, később viszont ugyanezzel az apai szigorral, vagy mondhatni kényszerrel – ami abban az időben elfogadottnak számított – hozzá akarja adni valakihez a lányát. Számomra nagyon érdekes, ahogy ezek a történések generációról generációra kapcsolódnak egymáshoz.

Kapcsolódó cikkek

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák


Ez van

A hét sztorija

Eseménynaptár

  • Újra akadálytalanul lehet közlekedni az M1-es autópályán Budapest és Tatabánya között
    Újra akadálytalanul lehet közlekedni az M1-es autópályán Budapest és Tatabánya között
  • Tűzvész tombol Kalifornia déli vidékein
    Tűzvész tombol Kalifornia déli vidékein
  • Hamis parfümszállítmányon ütött rajta a NAV
    Hamis parfümszállítmányon ütött rajta a NAV
  • 10 milliárd forintos többletforrás a falugazdász programra
    10 milliárd forintos többletforrás a falugazdász programra