Star Wars: Skywalker kora (The Rise of Skywalker) kritika: generációkon átívelő történet egyszerű, de méltó lezárása
Star Wars: Skywalker kora (The Rise of Skywalker) kritika: generációkon átívelő történet egyszerű, de méltó lezárása
Star Wars: Skywalker kora (The Rise of Skywalker) kritika: generációkon átívelő történet egyszerű, de méltó lezárásaKülcsín
Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban (egészen pontosan 1977-ben) megszületett a valaha készült legfantasztikusabb filmes franchise első darabja, a Star Wars: Egy új remény (eredetileg Csillagok háborúja, az alcímet később kapta), amely fantasztikusan megépített világba kalauzolta el a nézőket, ahol űrhajók röpködtek, fénykardok feszültek egymásnak, és furábbnál-furább figurák élték mindennapjaikat.
A siker után nem kellett sokat várni, ugyanis 1980-ban érkezett is a folytatás, a Star Wars: A Birodalom visszavág, majd három évre rá a klasszikus trilógia záródarabja, a Star Wars: A Jedi visszatér. Sokáig úgy volt, hogy nem készül több mozi a szériához, ám George Lucas, a szülőatya máshogy döntött, és 1999-től kezdődően előzménytrilógiával lepte meg a nagyérdeműt.
A számozás szerinti első három részt sokan a Star Wars-filmek leggyengébb darabjainak tartják, ám szerintem simán vannak olyan zseniálisak, mint a nagy elődök.
A gyenge kritikai és rajongói fogadtatásnak köszönhetően úgy tűnt végleg befellegzett a világ leghíresebb franchise-ának, ám miután a Disney felvásárolta a Star Warsért felelős Lucasfilmet, bejelentették, hogy érkezik a hetedik rész, Az ébredő erő, ráadásul J. J. Abrams dirigálásában, aki él-hal a sci-fikért. Az új mozi harminc évvel A Jedi visszatér után játszódik és a friss arcok mellett minden nagyágyú visszatért, aki számít.
Abramstől aztán Rian Johnson vette át a stafétát és tető alá hozta Az utolsó Jediket, amely a Star Wars-filmek talán leggyengébb darabja lett, és olyan mederbe terelte a sorozatot, amely a hardcore-fanoknál is kiverte a biztosítékot.
Hogy a Disney mentse a menthetőt, a Star Wars: Skywalker kora élére visszahívta J. J. Abramst, és az előzetesek alapján számos olyan karaktert, amely maximálisan kiszolgálja a fan service-t. Khm, Palpatine (Ian McDiarmid), khm, Lando Calrissian (Billy Dee Williams). Sajnos ez a húzás is visszafele sült el, így a készítők már a bemutató előtt olyan gyűlölethullámot kaptak a nyakukba, amely előrevetítette a rajongok mozi utáni reakcióit. Sajnos.
Sztori
Most mit is mondjak? Lőjem le a poént? Na, jó, bár nehéz lesz, ugyanis eléggé ide-oda csapongó, de megpróbálom spoilermentesen felvázolni a történetet.
Szóval a Star Wars: Skywalker kora nem sokkal Az utolsó Jedik fináléja után veszi fel a fonalat: az Ellenállás elmenekült a Kylo Ren (Adam Driver) hadereje által gyakorolt harci demonstráció pusztítása elől, majd miután rendezték soraikat, maradék erejükkel azon munkálkodnak, hogy ott tegyenek keresztbe az Első rendnek, ahol csak tudnak.
Éppen egy ilyen akció közepébe csöppenünk, amikor is Finn (John Boyega), Poe Dameron (Oscar Isaac) és a csipetcsapat olyan nyomok után kutat, amely elvezetheti őket az egyik kémükhöz, aki létfontosságú infókkal szolgálhat az Első rend elpusztításával kapcsolatban.
Eközben Rey (Daisy Ridley) és Kylo Ren is a maga útját járja: míg az egyik elvonulva fejleszti tudását, a másik idegen bolygókon randalírozva próbálja megtalálni a Sith-ek titkát.
Karakterek
Nos, a Star Wars: Skywalker kora pörgős cselekményének köszönhetően nem csak akciójelenetek, de karakterek tekintetében is igencsak el vagyunk eresztve, így számos olyan új szereplővel ismerkedhetünk meg, akiket a mozi végére jó eséllyel el is felejtünk.
A régiek hozzák a szokásos formát, semmi extra produkció, mindenki azt csinálja, amihez ért: Rey nagyon Jedi, Kylo Ren nagyon... nem tudom mi (de a keresztvasas lézerkardja még mindig badass), Finn folyamatosan hősködni próbál, Poe Dameron pedig ugyan ott folytatja a rinyálást, ahol Az utolsó Jedikben abbahagyta. Han Solo-szerű figurának indult, ám olyannyira átesett a ló túloldalára, hogy részemről akár ki is írhatták volna a szériából.
Az újak közül meg kell említenem Lando Calrissiant, aki üde színfolt volt, bár azt meg kell hagyni, hogy többet is mutathatta volna a kamera. Aztán ott a Keri Russell (bár a sisakbak köszönhetően meg nem mondod) által alakított Zorii Bliss, aki menőnek menő, de ha összesen két percet szerepelt, akkor is sokat mondok. Ugyan ez igaz Naomi Ackie Jannah-jára, aki ígéretesen lépett be a történetbe, ám róla se tudtunk meg sok mindent, csak azt, hogy számtalan közös van benne és Finnben.
Na, meg ott van Babu Frik is, akinek pár perc is elég volt, hogy elvigye a show-t.
Összegzés
Na, hát képzeljétek el, úgy jártam, miután kijöttem a moziteremből és rávetettem magam a különböző portálokon való értékelésekre, úgy elborult az agyam, hogy majdnem nem született kritika a Star Wars: Skywalker koráról. Aztán persze miután aludtam rá egy jó nagyot, leültem a laptopom elé és minden erőmet beleadva, egyhuzamban leírtam a véleményem. Nem, a Star Wars: Skywalker kora egyáltalán nem lett rossz. Még akkor sem, ha minden második ember ezzel kürtöli tele az internetet.
Aki olvassa a kritikám, attól biztos megkapom, hogy teljesen világtalan vagyok a mozis témákban, meg amúgy is, hol voltam, amikor az eredeti trilógiát bemutatták? Hát persze...
Na jó, hogy lássátok, nekem is van szemem, kezdjük a negatívumokkal: összességében elégedett vagyok a Star Wars: Skywalker korával, ám az agyonzsúfolt játékidő mellett én sem tudok elmenni. Ennek köszönhetően szinte semmit nem tudtam rendesen megélni (bármennyire is volt erős az adott pillanat), így az egész mozi nagy érzelmi hullámvasútnak hatott, amely egy pillanatra sem hagyja fellélegezni az embert. Itt egy új szereplő, ott egy régi, aztán kapunk egy negyven éve várt választ, majd kezdődik az egész elölről.
A pörgős cselekménynek hála a karaktereket sem ismerhettem meg jobban, ugyanis a legtöbbjük a feltűnésük után azonnal disztingvált, az új trilógia főfiguráiról meg aztán ne is beszéljünk. Egyedül Rey és Kylo Ren kapcsolatában mélyülhettünk el, de ez édeskevés.
Pozitívumként kell megemlítenem a Star Wars-hangulatot, amely a nagy rohanás ellenére is érezhető volt. Emellett a látványra sem lehetett panasz, és tényleg mindent megtettek a készítők, hogy maximálisan kiszolgálják még a legelvetemültebb rajongók igényeit is. Mondjuk pont ezért egyfajta biztonsági játéknak tűnt a mozi, de engem már ez sem érdekelt: csak hátradőltem és elveztem a Skywalker-saga utolsó felvonását, amely összességében méltó lezárása volt az epikus történetnek.
Javaslom, hogy minden szavát elhinnétek a rajongóknak (így kuka, úgy felesleges), ti is tegyetek próbát a Star Wars: Skywalker korával. Lehet, hogy még véletlenül bejövős is lehet a történet. Aztán az erő legyen veletek, ha bárkinek is elmondanátok!
10/8 - Azoknak, akik hamisítatlan Star Wars-élményre vágynak
(A kritikát a Cinema City Alba támogatta.)
