Kossuth kiflije
Kossuth kiflije
Kossuth kiflijeA híres „kifli” története a reformkori pozsonyi országgyűlések időszakába nyúlik vissza. A képviselők akkoriban Palugyai Jakab Vasforrás nevezetű vendéglőjében ebédeltek, amely után kávét és édességet is fogyasztottak. Kossuthnak a legenda szerint nagy kedvence volt a könnyed, citromos piskóta. Később, mikor a politikust az egész országban ismerték, Palugyai elnevezte róla, hátha jót tesz majd az üzletnek. Az ősmarketinges fogás jól működött és a Kossuth-kiflit nemcsak a reformkor egyik legkedveltebb desszertje lett, hanem a receptje ugyan több formában, de a mai napig fent maradt. Az előnye, hogy könnyen és gyorsan még azok is el tudják készíteni, akik a konyhában kevésbé rutinosan mozognak.
Hozzávalók egy közepes tepsihez:
- 200 gramm liszt
- 200 gramm vaj
- 200 gramm porcukor
- egy evőkanál rum
- egy evőkanál vaníliaaroma
- egy citrom leve
- négy tojás
- fél tasak sütőpor
- egy késhegynyi só
- egy marék darált mandula
A sütőt előmelegítjük 180 fokra légkeveréses fokozatra. A lisztet átszitáljuk és hozzáadjuk a sütőport. A langyos vajat habosra keverjük a cukorral, a rummal, a vaníliával, és a citrom levével. Közben egyenként hozzáadjuk a tojássárgákat is. A tojásfehérjéket a sóval közepesen keményre verjük. (Akkor jó, ha már szép fényes, de még lassan lecsorog a habverőről.) A fehérjéket ezután óvatosan a cukros-vajas masszába forgatjuk, majd hozzáadjuk a lisztes keveréket is. A tésztát a sütőpapíros tepsibe tesszük és a tetejét megszórjuk darált mandulával. (Ha nem kapunk, használhatunk helyette mandulapelyhet is.)
A süteményt nagyjából harmincöt perc alatt aranybarnára sütjük. Miután kihűlt, nagy pogácsaszaggatóval, vagy pohárral hold alakúra szaggatjuk. Porcukorral meghintve, kávé mellé fogyasztjuk. Pont úgy, mint ahogy annak idején az államférfiak tették Pozsonyban.
Pozsony esete a kiflivel és a patkóval
A Kossuth-kiflit sokan összekeverik a pozsonyi kiflivel, ami egy patkó alakú dióval vagy mákkal töltött édesség, amelynek eredetét balladai homály fedi. Egyes történetírók a pozsonyi, míg mások a bécsi cukrászokhoz kötik. Annyi azonban biztos, hogy az 1590-es évek már szerepelt a vendéglők kínálatában. A legenda szerint a kifli (németül Kipfel) nevet egy Wendler nevezetű bécsi pék találta ki Bécs sikertelen török ostroma után. Az ihletadó a városfalon kívüli Szent István templom volt, amelynek tetején a félholdat a bécsiek keresztre cserélték. A mester úgy gondolta, hogy készít egy ehető félholdat, amit az emberek jóízűen elfogyaszthatnak kárpótlásul azért, mert annyit koplaltak az ostrom alatt. A sütemény a templomorom (Gipfel) után kapta a kifli (Kipfel) nevet.
Egy másik történet úgy tartja, hogy 1785. december 6-án Scheurmann pékmester egy új, töltött finomságot tett ki a kirakatába, ami a köznyelvben Pressburger beugle (patkó) néven lett ismert. A mákos és diós patkókat később a reformkorban szinte mindegyik pékségben lehetett kapni.
