Miért bántjuk a másikat azért, mert mást gondol? - A maszkviselés margójára
Miért bántjuk a másikat azért, mert mást gondol? - A maszkviselés margójára
Miért bántjuk a másikat azért, mert mást gondol? - A maszkviselés margójáraHogy magyar szokás, vagy ember szokás, nincs elég ismeretem eldönteni, ám azt, hogy igen kedvelt össznépi szórakozás az ítélkezés, azt nem nehéz meglátni. Nem leszek álszent, bár igyekszem kerülni, olykor én is belefutok, és aztán felteszem magamnak a kérdést: most komolyan, mi közöm van hozzá?
Szóval valahol itt kellene kezdeni, mielőtt bántón, sértőn ítélkezünk, tegyük fel a kérdést: mi közünk van hozzá?
De hogy honnan is indult ez a kérdés nálam? Amikor összetalálkoztam a következő képpel a Facebookon: 
Tudom, tudom, ez elvileg egy nagyon vicces kép, és minden millimétere poénszándékú. Szerintem meg nem! Nagyjából remekül összefoglalja azt a viselkedési formát, amelyet sokan megengednek maguknak:
Benyomulni a másik privát szférájába, és ott vélt vagy valós igazsága szerint ítéletet hirdetni némelyeknek olyan, mint elfordítani a kulcsot a zárban otthonról való távozáskor.
A koronavírus miatti maszkviselés kapcsán pedig újabb mélységeket sikerült felvillantani ítélkezés témakörében. Nem az a kérdés, hogy ahol kötelező, ott hordani kell. Lehet ezen vitatkozni és marha nagy okoskodásokat a világ elé vezetni, csak hiábavaló szájtépés és felesleges kérdés.
A kérdés az inkább, hogy ahol nem kötelező ott miért hordják emberek?
Pontosabban a kérdés az, hogy ez hogy is merülhet fel kérdésként? Miért ne hordhatná? Lehet, hogy biztonságot ad neki. Lehet, hogy van valami alapbetegsége, amiről nem tudunk, és muszáj hordania egyébként is. Lehet, hogy egyszerűen elbambult és magán felejtette. Szomorú, hogy ez egyáltalán téma, hogy ki, mit, miért visel ott, ahol éppen!
És nem, nem kell megkérdezni, hogy a másik miért gondolja úgy! Urambocsá' a másik más álláspontját elfogadni sem kell, de azért annyit tényleg megtehetünk, hogy feltesszük magunknak a kérdést: van hozzá fikarcnyi közünk is, hogy az autóban is hordja a maszkot? Hogy szereti-e a pirospaprikás rántást vagy sem? Hogy imádja a zoknit szandállal? Hogy ilyen vagy olyan értékeket érez magáénak? Hogy lifttel vagy lépcsőn közlekedik? Hogy hány kiló banánt vett a sarki fűszeresnél?
Mert talán egyszerűbb lenne, ha mindenki a saját cekkerébe nézegetne, hogy hány kiló az a banán. És hogy aztán előveszi-e és felteszi-e a maszkot ott, ahol az nem kötelező, legyen már mindenkinek a saját dolga...
