Cloudy14 °C
2020. október 24. szombat Salamon
Menü

Esőkert: nemcsak gyönyörű, hanem hasznos is!

Esőkert: nemcsak gyönyörű, hanem hasznos is!
Az esőkert fontos eleme a fenntarthatóságnak (Fotó: Temesvári Márta)

Mit nevezünk esőkertnek? Miért fontos, hogy helyben szikkasszuk a csapadékvizet? Hogyan járulhatunk hozzá az ökológiai egyensúly fenntartásához – esőkertekkel? – Ezekre a kérdésekre kerestük a választ egy szakértő segítségével.

Általánosságban elterjedt módszer, hogy vízelvezető árkokat alkalmazunk a lehulló csapadék eltüntetésére, amikor pedig szárazság van, s nedvesség után szomjazik a kertünk, akkor ivóvízzel öntözzük meg. – Ha többször is átgondoljuk az imént leírt mondatot, akkor egy idő után bizonyára mindenkiben megfogalmazódik a kérdés, hogy vajon nem lehetne-e „logikusabban” cselekedni, kihasználni a természetben ősidők óta működő rendszert / lehetőségeket?

Ésszerű (és természetközeli), ha ott, ahol a talaj adottságai engedik, helyben szikkasztjuk a csapadékvizet, tehát mesterségesen kialakított szikkasztó medreket készítünk, hogy a nagy mennyiségű víznek legyen ideje a talajba szivárogni. Tehát: amennyit kiveszünk a természetből, annyit forgatunk is vissza. Ha a mesterségesen kialakított szikkasztó medrekbe tereljük a vizet, s kihasználjuk a természet-adta lehetőségeket, akkor így segítjük az ökológiai együttes működését.

Ha segítjük az ökológiai együttes működését, akkor azt a növényeink is meghálálják ! (Fotó: Temesvári Márta)
Ha segítjük az ökológiai együttes működését, akkor azt a növényeink is meghálálják ! (Fotó: Temesvári Márta)

Ha hirtelen nagy mennyiségű csapadék zúdul le, akkor azt egy kicsit vissza kell tartani az adott felületen, lassítani a lefolyását. Így a légkörben jobban ki tudja fejteni hűsítő, párologtató hatását.” – véli Fülöp Attila, kinek egyik szívügye a csapadékvíz-management – „Ha az egyre egyenetlenebbül hulló csapadékot visszatartjuk, visszajuttatjuk a vízciklus szerinti helyére, a talajba, akkor ott megtisztul, s így jut a talajvízbe. Ezzel egyben élteti a talaj flóráját és faunáját is, a talaj táperejét és tápanyagciklusát pedig optimumon tartja. Ráadásul e módszerrel megelőzhetőek például a csatorna-kiömlések és az áradások is.

A fehérvári kertész felhívta figyelmemet arra, hogy városi környezetben ez nehezen valósítható meg (bár egyáltalán nem lehetetlen), hiszen ott nagyon sok burkolt felület található: úttest, járda, háztető. A családi házaknál viszont egyszerűbben megoldható a probléma a természetes földfelületeknek köszönhetően.

Az első tudatosan létrehozott, közismert „lakossági” esőkert dátumát 1990-re tehetjük, helyszínéül pedig Maryland-et nevezhetjük meg, ahol egy helyi vállalkozó, Dick Brinker úgy döntött, hogy egy beültetett földterülettel helyettesíti a hagyományos szennyvíztároló tavat. Ötletét Larry Coffman környezetvédelmi mérnök is támogatta, s ketten létrehoztak egy 28-37 nm2 területű esőkertet (egy lakónegyed minden ingatlanán).

Ez nemcsak költséghatékony megoldásnak bizonyult – hiszen az esőkertek 100.000 dollárba kerültek a 400.000 dollárnyi csatorna-rendszer helyett -, hanem ökológiailag is látszódott pozitív hatása: az esőkertek jelentősen csökkentették azt a vízmennyiséget, amely nagy esőzések után a csatornákba szokott kerülni.

Az esőkert nem azonos a kerti tóval! - Fülöp Attila és egy esőkert (Fotó: Temesvári Márta)
Az esőkert nem azonos a kerti tóval! - Fülöp Attila és egy esőkert (Fotó: Temesvári Márta)

Az esőkert nem azonos a kerti tóval!” – pontosított Fülöp Attila – „Ez utóbbiban állandóan víz áll, míg az esőkertben csak időszakosan található csapadék, s csak annyi ideig, ameddig az eső esik. Sőt, a záportározóval sem keverendő össze. Kevesen tudják, hogy Székesfehérváron a Halesz eredetileg záportározónak épült.  A záportározó hosszabb ideig tartja meg a vizet, mint az esőkert. Ráadásul az esőkertnél a víz látványelemként is funkcionál, hogy ezzel is színesítsük, izgalmasabbá tegyük a kertünket. S mivel nem pang benne a víz, így nem büdösödik és szúnyogkeltetőként sem funkcionál.”

Esőkertet többféleképpen is kialakíthatunk. A legnépszerűbb változat az, amikor létrehozunk egy vizesárkot (szikkasztó medret), a környezetét pedig beültetjük évelő növényekkel. Kialakíthatunk térplasztikával egy teknő alakú medret is, amit befüvesítünk – s ott szikkasztjuk el a vizet. Ez a megoldás akkor ajánlott, ha elegendő hely áll rendelkezésre a teknő vagy tál alakú meder kialakítására.

Az esőkertnél a víz látványelemként funkcionál - izgalmasabbá teszi a kertet (Fotó: Temesvári Márta)
Az esőkertnél a víz látványelemként funkcionál - izgalmasabbá teszi a kertet (Fotó: Temesvári Márta)

Régen, a falvakban bevett szokás volt olyan fűvel borított árok létrehozása, mely nem vezette a csatornába a vizet (hiszen nem is volt csatorna), hanem szikkasztóként funkcionált. – A városokban, a közterületeken is lehet olyan árkokat létrehozni, amely a parkolósávok / utak és a járda között helyezkedik el. Ebben az esetben feltétel, hogy a burkolt felületek összelejtsenek az árok felé és az árok szintben lejjebb helyezkedjen el, hogy össze tudja gyűjteni a vizet. Ahol a környezet megkívánja, szebbnél szebb beültetésekkel díszíthetjük is az ilyen árkokat.

A vesszőparipám a fenntarthatóság!” – árulta el a kertész – „A Green City (Zöldebb Városokért Mozgalom) elveit követve igyekszem végezni a munkámat. Célkitűzésem azonos az említett mozgaloméval: a települések visszakapcsolása az ökoszisztémába, azaz élhetőbb és fenntarthatóbb városok létrehozása a települési zöldfelületek integrált és interdiszciplináris fejlesztésével.”

 

Ilyen szép kert lehet az erdeménye, ha jól bánunk a vízzel (Fotó: Temesvári Márta)
Ilyen szép kert lehet az erdeménye, ha jól bánunk a vízzel (Fotó: Temesvári Márta)

 

Éppen ezért árulja el Attila a folytatásban, hogy pontosan hogyan is készíthetünk esőkertet: lépésről lépésre…

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák


Ez van

A hét sztorija

Eseménynaptár