Partly cloudy3 °C
2021. január 26. kedd Vanda
Menü
Házhozszállítás

Fehérvári covidnapló: visszatérés a hétköznapokba a koronavírus után

Fehérvári covidnapló: visszatérés a hétköznapokba a koronavírus után
Marad a maszk (Fotó: Fiers Gábor)

A covidos élet jó esetben baromi eseménymentes. Ha így esel át te is a betegségen, akkor boldog lehetsz, mert hozzám hasonlóan megúszod a néhány hetes kellemetlenséget enyhe tünetekkel. Akkor van baj, ha a koronavírussal egy testben töltött napok mozgalmasra sikerülnek. Ennek ellenére én végig azért szurkoltam, hogy ha majd egyszer elkapom, mindenképpen legyenek tüneteim. Mindjárt azt is elárulom, hogy miért.

Valahol ott hagytam abba november 15-én, hogy két nappal korábban megvolt a teszt, ami nem okozott nagy meglepetést: koronavírusos vagyok. Azóta eltelt 18 nap, vagyis nagyjából két és fél hét, ami ha nem is volt fergetegesen izgalmas (szerencsére), azért néhány olyan apróság történt, ami - a fertőzöttek napi számának dinamikus emelkedését elnézve - talán hasznos lehet mindenkinek, aki a jövőben produkál duplacsíkos gyorstesztet vagy pozitív PCR-t.

A covidnapló második részét kezdjük is rögtön azzal, hogy mi a különbség az egyes teszttípusok között, mert az ismerősökkel folytatott beszélgetések alapján óriási a káosz a fejekben ezügyben (is).

Milyen koronavírustesztek vannak és melyik mire jó?

 

Antigén teszt

A köznyelv ezt hívja gyorstesztnek, az esetek túlnyomó részében már ezzel a módszerrel vesznek mintát a potenciális koronavírs-fertőzöttektől Magyarországon. A mintát orrból vagy garatból veszik, amit egy terhességi teszthez hasonló csíkra cseppentenek. Az eredmény 10-15 percen belül helyben megvan. A teszt elsősorban arra jó, hogy a fertőzés korai szakaszában, de már a tipikus tüneteket produkáló páciensről megállapítsa, valóban covidos vagy sem. Kevésbé érzékeny, mint a PCR, de ha pozitív, akkor biztosan koronavírusos a tesztalany. Tévedés csak abban az esetben lehetséges, ha negatív értéket mutat, ilyenkor általában érdemes elvégeztetni egy PCR-vizsgálatot is. Hivatalos kórházi tesztelés esetén ez automatikusan meg is történik.

PCR-teszt

Ez a legérzékenyebb, legbiztosabb, egyben legdrágább tesztfajta. Erre vezette be még ősszel a kormány a 19 500 forintos hatósági árat, vagyis ennél nem lehet drágább a tesztelés magáncégeknél sem. A mintavétel itt is orrból és/vagy garatból történik, de az eredmény csak 24-28 óra múlva derül ki. A jelenlegi módszerek közül ez igazolja legbiztosabban a vírus jelenlétét a szervezetben, valamint az alany fertőzőképességét.

Szerológiai teszt

Másnéven antitest teszt. A vizsgálathoz ujjbegyből vesznek vérmintát, majd egy szintén terhességi teszthez hasonló tesztcsíkra cseppentik, az eredmény 15 perc után megvan. A másik két teszttípussal ellentétben a szerológiai teszt önmagában nem alkalmas a fertőzöttség kimutatására, csupán az derül ki ebből, hogy megjelentek-e már a tesztalany szervezetében a vírussal szemben termelt ellenanyagok (antitestek) vagy sem. Mivel az antitestek termelése a szervezetben röviddel a fertőzés megtörténte után beindul, és akár hónapokkal később is kimutathatók, ezért arra nem alkalmas ez a vizsgálat, hogy kiderüljön, pozitív eredmény esetén a páciens a mintavétel pillanatában hol jár a fertőzés lefolyásában: aktív a fertőzés vagy esetleg már hónapokkal korábban átesett rajta. Leginkább a koronavíruson tünetmentesen átesettek és így hosszabb-rövidebb időre immunitást szerző emberek azonosítására alkalmas.

A saját PCR-tesztje(i) eredményét az EESZT Lakossági Portálon bárki meg tudja nézni, akinek van Ügyfélkapu hozzáférése. A belépéshez ezen felül még érvénye TAJ-számra van szükség, a portálon pedig egyértelműen elmagyarázzák, melyik menüpontban és hogyan lehet elérni az eredményekhez. Fontos: amikor engem teszteltek (november 13.), akkor a gyorstesztek eredményeit még nem küldték ki a portálon keresztül, hiszen a mintavételről helyben kiderült, hogy pozitív.

Élet a karantén után

A karantént a háziorvos rendeli el, és hivatalosan a tünetek megjelenésének első napjától tíz napig tart. De akad olyan ismerősöm is, akinél a pozitív teszteredménytől számolta az orvosa a tíznapos kényszerpihenőt. Esetemben ez azt jelentette, hogy november 8-án, vasárnap indult a hullámvasút, és november 19-én, csütörtökön hagyhattam volna el először a tartózkodási helyemet. Végül a doktor azt kérte, hogy mivel még köhögtem, időnként szúrt a tüdőm is, valamint az ízeket és szagokat továbbra sem éreztem, inkább azt a hetet még töltsem a Netflix és valami olvasnivaló társaságában, majd rákövetkező hétfőn jelentkezzek újra.

Így végül társadalmilag rádobtunk még a kötelezőre további 5 napot, és a hétfői telefonos egyeztetés után végül november 24-én, kedden hagyhattam el először a lakást. Ezt egyébként a lehetőségekhez képest igyekeztem nagyon szigorúan betartani. A végül 16 naposra nyúló bezártság alatt összesen kétszer léptem ki az ajtón: mindkét hétvégén a késő éjszakai órákban, amikor már jó eséllyel senkivel nem futottam össze, gumikesztyűben levittem a szemetet.

A karantén utáni első napok fizikailag nagyon megterhelők voltak. Egy kisebb séta után patakokban folyt rólam mindenhol a víz, a lift nélküli második emelet pedig beláthatatlan magasságban helyezkedett el. A hideg levegő csak fokozta a köhögést, egy-egy kimozdulás után órák kellettek, mire valamennyit csillapodott az állandó, viszkető köhögési inger.

Ellenben érezhetően lazult a fegyelmem a fertőzés előttihez képest. A gyógyulás után kezdetben lényegesen kisebb érdeklődéssel olvastam a napi koronaadatokat. egyszerűen egy kimondatlan hurráoptimizmus uralkodott el rajtam, hogy túl vagyok rajta, megúsztam. Ritkábban figyeltem a rendszeres kézfertőtlenítésre, mint előtte, bár a maszkviselést és a távolságot mindig betartottam. Pár napnak el kellett telnie, hogy rájöjjek:

attól, hogy néhány hétig, vagy akár pár hónapig is védettséget élvezek, még ugyanúgy ennek a lassan egy éve tartó társadalmi kirakósnak egy darabkája vagyok, aki akaratlanul is tovább tudja adni másoknak a koronavírust.

Hiába nem vagyok már fertőző, a kezemen, a ruhámon, a telefonon vagy bármin ott lehet ez a kis rohadék, amit aztán az ismerősök és családtagok simán elkaphatnak. Szóval a pillanatnyi rövidzárlat után ugyanúgy folytattam mindent, ahogy korábban is, de már annak a tudatában, hogy magamat egy darabig nem kell védeni, cserébe védek mindenki mást a környezetemben.

Hogy vagyok most?

Jól. A tünetek többsége már a múlté, cserébe maradt a szagvesztés és továbbra sem érzek ízeket. Egyelőre elképzelni sem tudom, mikor lesz újra íze a teának, illata a frissen főtt kávénak. Akad olyan, akinek két napig tartott, másnak egy hétig, de rossz hír, hogy több hónapig tartó hasonló tünetekről is vannak beszámolók gyógyult betegektől. Úgy tűnik, én az utóbbit húztam a covidlottón.

A tünetek egyébként az idestova egy hónapja tartó betegség alatt hullámvasútszerűen jelentkeztek. Olyan érzésem volt, mintha a vírus próbálkozna ezzel is, azzal is, és aztán ami bejött, ott letelepedett huzamosabb időre. Nálam például a köhögés csak a betegség második felében bukkant fel, eleinte napi néhány, majd egyre gyakoribb és állandósuló köhögéssel telt az idő. A köhögés végül nagyjából két napja tűnt egyik pillanatról a másikra.

Összesen hat kilót fogytam, ami leginkább a szag- és ízvesztésnek köszönhető. Emiatt ugyanis egyáltalán nem vagyok éhes és szomjas, nagyon kell figyelni, hogy mikor van reggeli, ebéd és vacsora, különben minden további nélkül kimaradnak az étkezések. Ennek megfelelően teljesen mindegy, hogy mit eszem, mert tényleg semminek nincs íze. Az étkezés egy technikai műveletté silányult, próbálok figyelni a fehérje, a keményítő és a szénhidrát arányaira, de ezen belül tényleg lényegtelen, hogy miből áll egy étkezés. Talán érthetőbb, ha ezeket az étkezéseket magamban inkább csak tankolásnak nevezem.

Fertőző vagyok még?

Nem. Vagyis elvileg nem. Mivel továbbra is egy új vírusról van szó, semmi sem jelenthető ki száz százalékos biztonsággal. A háziorvos szerint azonban nagyjából az első tünetektől számítva 7-8 napig tudja továbbadni a vírust a covidos, ezek után már szaporodásra képtelen örökítőanyag marad csak a szervezetben. A BBC november végén a The Lancet Microbe tudományos lapban megjelent kutatásra hivatkozva arról írt, hogy

a covidos betegek a tünetek megjelenésétől számított első 5 napban a legfertőzöttebbek, míg fertőzőképes vírust maximum 9 nappal később találtak még a betegek szervezetében. Vagyis a 10 napos karantén végére az emberek többsége nem lesz már fertőző, függetlenül attól, hogy vannak még tünetei vagy sem.

És ha már tünetek: a vírus tavaszi megjelenése óta tisztában voltam azzal, hogy elég kis esélyem van megúszni a fertőzést. Az egyetlen dolog, amiért szorítottam, hogy ha már elkapom, semmiképpen ne legyek tünetmentes, lehetőleg minél enyhébb, de azért feltűnő szimptómákkal legyek túl rajta. Nem azért, mert valami elvetemült mazochista lennék, épp ellenkezőleg. Csupán azt szerettem volna elkerülni, hogy tünetmentes hordozóként a veszélyeztetett(ebb) családtagoknak és ismerősöknek továbbadjam a koronavírust. Márpedig ha tünet van, akkor normális ember szerintem az év eleje óta addig ki sem teszi a lábát a lakásából, amíg biztosra nem tudja, hogy mi történik épp a testében.

Meglepő, hogy emberek még mindig mennyire nem értik

Pedig március 4-én azonosították Magyarországon az első koronavírus-fertőzöttet. Azóta a téma úgy letarolta az internetet, mint korábban semmi. Ennek ellenére sokan még mindig csak tapogatóznak, hogy pontosan mit és mikor kell és érdemes csinálni. Mondok egy példát.

Néhány napja volt egy találkozóm, ahol minden résztvevő tudta rólam, hogy gyógyult koronavírusos vagyok. Három percet késtem, amikor beléptem a szobába, mind a 6-7 ember maszk nélkül beszélgetett egymással. Amikor megérkeztem, azonnal maszkot húztak a résztvevők. 

Holott abban a szobában, abban a pillanatban nagy valószínűséggel én voltam az egyetlen, akitől szinte biztosan nem tudják elkapni a fertőzést.

A koronavírus lényege és baromi gyors terjedésének titka éppen a tünetmentes hordozókban rejlik, akikről sem ők, sem pedig környezetük nem tudja, hogy már elkapták a vírust, és javában terjesztik a kórt.

Éppen ezért ne féljünk a frissen gyógyult koronavírusostól, mert valószínűleg nagyobb biztonságban vagyunk mellette, mint egy olyan személy társaságában, aki még nem volt beteg.

A napló előző részét itt lehet elolvasni:

Kapcsolódó cikkek

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Házhozszállítás

Most olvassák


Ez van

A hét sztorija

  • Fejérben alig emelkedett az új koronavírusos fertőzöttek száma
    Fejérben alig emelkedett az új koronavírusos fertőzöttek száma
  • Itt van az influenza, de nincs járvány
    Itt van az influenza, de nincs járvány
  • Érdemes még januárban nyilatkozni az adókedvezményekről
    Érdemes még januárban nyilatkozni az adókedvezményekről
  • Koronavírus - csökkent a szennyvízben mért koncentráció Fehérváron
    Koronavírus - csökkent a szennyvízben mért koncentráció Fehérváron
  • Ingatlanpiac - öt év alatt megduplázódott a téglalakások ára
    Ingatlanpiac - öt év alatt megduplázódott a téglalakások ára
  • Süteménycsomagot kaptak a Kegyeleti központ munkatársai
    Süteménycsomagot kaptak a Kegyeleti központ munkatársai
  • Nőtt az autófeltörések száma tavaly év végén
    Nőtt az autófeltörések száma tavaly év végén
  • A járvány hajtotta fel a használt autók árát
    A járvány hajtotta fel a használt autók árát

Eseménynaptár

  • Lezárult a Magyar Posta küldeménykövető projektje
    Lezárult a Magyar Posta küldeménykövető projektje
  • Oltások - azonos elven működik a brit és az orosz vakcina
    Oltások - azonos elven működik a brit és az orosz vakcina
  • Koronavírus - újabb vakcinaszállítmányok érkeznek
    Koronavírus - újabb vakcinaszállítmányok érkeznek
  • Adathalászok - az OTP nevében küldenek üzeneteket
    Adathalászok - az OTP nevében küldenek üzeneteket