Kipróbált recept: málnalekváros-mogyorós zserbó
Kipróbált recept: málnalekváros-mogyorós zserbó
Kipróbált recept: málnalekváros-mogyorós zserbóCsak valamiért a jól bevált dolgokon nehéz változtatni, az ember a megszokottat keresi, és ha végül nekiálltam sütni, mégis mindig a régi receptnél kötöttem ki.
A zserbó egyébként valószínűleg az a sütemény, amit a legtöbbször sütöttem életemben, túlzás nélkül: évtizedek óta gyakorolom. Ezt sütöttem családi karácsonyokra, munkahelyi, ünnepi összejövetelekre, vendégségbe, vagy csak úgy vasárnap délután. Mert olyan jó nosztalgikus hangulatot áraszt, már az illata, a külleme is. Hát még az íze.
Mindig is ugyanazt az egy receptet használtam, Horváth Ilona szakácskönyvéből, melyből háziasszonyok generációi sajátították el a konyhai fortélyok alapjait, és melyet én is megkaptam ajándékba az anyukámtól 21 éves koromban, konyhai nagykorúságom elérésének idején.
Minden mozdulat benne van a kezemben már, a tészta gyúrásától a töltelék elhelyezésén át a csokimáz készítéséig.
Mindig is nagyon szerettem, hogy ez a recept csupán 35 deka lisztből dolgozik, ellentétben sok más zserbó recepttel, melyek hasonló nagyságú tepsihez fél kiló lisztet használnak. Mert a zserbó titka szerintem a tészta és a töltelék megfelelő aránya.
Vagyis inkább ízlés szerinti, mert én ennél a sütinél is olyan „Orsisra” veszem a figurát, és a magam elképzelései szerint alakítom: az előírthoz képest dupla mennyiségű tölteléket teszek bele, különös tekintettel a baracklekvárra. Szigorúan anyukám, vagy anyósom sárgabaracklekvárjára!
Ja, és a darált dióhoz általában nem is keverek cukrot, elég édes ízt ad a sütinek a brutális mennyiségű lekvár, és a csokimáz a tetején. Így az ízek is sokkal jobban kijönnek!
Az eredeti zserbó recept Horváth Ilona szakácskönyvéből
Kovács V. Orsolya
Térjünk akkor a lényegre: hogyan is lett a sárgabaracklekváros-diós zserbóból végül málnalekváros-mogyorós süti?
A régóta várt családi újraegyesítés jó alkalomnak kínálkozott a kísérletezésre, tekintve, hogy vannak olyan családtagok, akik nem szeretik a diót. Beszereztem hát a málnalekvárt, robotgépben megdaráltam húsz deka sótlan földimogyorót, és az élvezetet még megspékeltem egy üveg mogyorókrémmel.
Kenjük meg a lapot nutellával, majd lekvárral, végül szórjuk be darált mogyoróval
Kovács V. Orsolya
A sütés számomra szertartás, az ismerős a mozdulatok, a tészta állaga és illata megnyugtatnak és kikapcsolnak. A zserbósütés pedig, mint említettem, a leggyakoribb szertartásom mind közül. Így aztán meglepően szokatlan élmény volt a megszokott mozdulatok, lépések közben (ahogyan a sodrófára föltekerem a kinyújtott tésztalapot és a tepsibe fektetem, ahogyan a kanálban tartom a darált tölteléket, és a másik kezemmel finoman ütögetem, hogy egyenletesen oszlassam el a lekváron), szóval mindeközben nem a megszokott illatokat, aromákat éreztem, és a látvány is egyszerre volt teljesen más, mégis ugyanaz.
Töltelék hedonista módon
Kovács V. Orsolya
A végeredmény
Hogy milyen gyakran fogom újra megsütni a zserbó ezen változatát? Valószínűleg nem túlzottan gyakran. Nem azért, mert nem sikerült jól. Ellenkezőleg! Olyan finom lett, hogy képes lennék minden nap enni belőle. (Ez mondjuk az eredeti zserbóra is igaz, ezért is sütöm csak ünnepekre. Különben még ebéd helyett is azt enném.)
Sütés után
Kovács V. Orsolya
Egyszerűen az eredeti az igazi, és ez vitán felül áll. De azért ha hozzám hasonlóan zserbó rajongók vagytok, ne hagyjátok ki a málnás-mogyorós élményt.
Lehet, hogy legközelebb két tepsivel sütök?
