Kilenc idegen (Nine Perfect Strangers) kritika: Nicole Kidman ezúttal egy wellnessközpontban szabadítja el az őrületet 
Kilenc idegen (Nine Perfect Strangers) kritika: Nicole Kidman ezúttal egy wellnessközpontban szabadítja el az őrületet
Kilenc idegen (Nine Perfect Strangers) kritika: Nicole Kidman ezúttal egy wellnessközpontban szabadítja el az őrületet Külcsín
Valahogy mindig is távol álltak tőlem az olyan sorozatok vagy filmek, amely az emberi drámákra helyezik a hangsúlyt. Nem tudom, biztos akadtak már olyan belső utazásos alkotások, amelyek elnyerték a tetszésem, mi több, kedvenceim lettek, de ha például elkezdek kutakodni a Netflix kínálatában, akkor szinte százas, hogy egy az egyben átugrom őket.
Pedig aztán tényleg vannak jó cuccok közöttük, de nekem kell még valami extra, amivel megbolondítják a belső démonokkal való küzdelmeket. De tényleg bármi: akár egy gyilkossági ügy, netalántán valamelyik sportág, időutazás, vagy például egy furcsa nyaralás.
Nos, ilyen kirándulásos adalékkal megfűszerezett sorozattal rukkolt elő a Hulu is, amely már négy röpke epizód után akkorát szólt, hogy azóta sem térek magamhoz.
A Kilenc idegen Liane Moriarty azonos című regénye alapján készült, méghozzá annak a David E. Kelleynek a vezényletével, aki olyan produkciók forgatókönyvéért felelt, mint a Hatalmas kis hazugságok vagy a Tudhattad volna.
És ha ehhez még hozzávesszük, hogy többek között Nicole Kidman, Melissa McCarthy és Luke Evans is tiszteletét teszi a szériában, akkor szerintem kimondhatom: garantált a siker.
Sztori
Igazából a Kilenc idegen nem sokat teketóriázik a történet felvezetésével. Rögtön már az első epizód elején utazó emberkéket, családokat látunk, akik néhány röpke percben megmutatják, mit is várhatunk tőlük, illetve milyen konfliktus, probléma miatt döntöttek úgy, hogy igénybe veszik a Tranquillum szolgáltatásait.
Vannak, akik már útközben megismerkednek egymással, vannak akik a hotel bejárata előtt összerúgják a port, de olyanok is akadnak, akik az első pillanattól kezdve egy húron pendülnek.
Persze ezek a szálak gyorsan összekuszálódnak, főleg azután, hogy megjelenik a Tranquillum vezetője, Masha (Nicole Kidman), aki nemhogy lazítást, kikapcsolódást nem ígér a vendégeknek, de egyenesen sokkolja őket, ugyanis kijelenti: elkövetkezendő tíz napban szenvedni fognak. Sokat, sokszor, sok helyen. Nesze neked wellness!
És akkor elszabadul a pokol... ahogy az alkalmazottak többször is említették: a legdefektesebb brigádot sikerült összerántaniuk, akik aztán folyton-folyvást egymás torkának esnek.
Karakterek
A Kilenc idegen - ahogy eddig kitalálhattátok - sava-borsát a szereplők közötti interakciók, párbeszédek, civakodások adják. Szerencsére a készítőknek igencsak érdekes figurákat sikerült összetrombitálniuk, így viszonylag könnyű dolgom volt az elemzésüknél.
Igazából kedvenc karakterem még nincs, de aki szerintem eddig a legjobban odatette magát, az Bobby Cannavale, alias Tony volt. Szúrós, piszkálós stílusával már az első pillanatoktól kezdve sokak ellenszenvét kivívta, ám ahogy egyre több időt töltött lakótársaival (na, meg a nézőkkel), úgy lett szimpatikusabb nekik, elfogadták, gondoskodtak róla, mi több, az is kiderült, hogy fénykorában egy igazi NFL-sztár (amerikai foci) volt. Hoppá!
Aztán egész ügyesen lavírozott Melissa McCarthy is, akit alapjában véve az egyik legunszimpatikusabb színésznek tartok, ám ahogy néztem a sorozatot, bakker, elkezdtem aggódni érte. Ki érti ezt? Pedig aztán cifrákat is tudnék mondani róla, de a Kilenc idegenben nagyon elcsípte a fonalat.
Luke Evans figurája eddig nem sok mindent mutatott, ellenben Michael Shannon kicsit (nagyon) túlpörgött apukájával, aki úgy tudott lelkesedni például egy fogmosásért is, hogy legszívesebben lecsaptam volna - szerintem a lakótársai egyetértettek volna velem. Persze egy idő után ő is megmutatta érzelmesebb oldalát, ezzel pedig még jobban összerántotta a családját.
Ki van még? Ja igen, Samara Weaving vonzza a tekinteteket, mint mindig, de ugyanez elmondható Nicole Kidmanről is, akinek személye és viselkedése ráadásul valami sokkal nagyobb turpisságot sejtet a háttérben. Lesznek itt még meglepetések, na!
Összegzés
A Kilenc idegen egy igazi meglepetéssorozat, amelyet mindenkinek látnia kell. Kész, ennyi, slussz, passz!
Na jó, azért nem teljesen, ugyanis azért akadnak benne üresjáratok, apróka hiányosságok, meg talán egy picit a kezdeti lelkesedés is beszél belőlem, de mindent egybevetve engem totál berántott.
Hogy kicsit jobban belemenjek: a szereplők és tragédiáik szépen-lassan kerülnek a felszínre, ezzel párhuzamosan fokozatosan adagolják a feszültséget (amely azt sejteti, hogy valami bizarr történet bújik meg a széles mosolyok, meg az eltúlzott nyugi mögött), miközben mondjuk egy laza zsákbanfutással próbálják oldani a hangulatot. Szóval nagyjából sikerült megtalálniuk a tökéletes egyensúlyt a dráma és a szórakoztatás között. És ez nagyon is tetszik.
A színészek abszolút kitesznek magukért, a széria minden porcikáján érződik, hogy profi munka, így egyre jobb és jobb epizódokat várok az évad hátralévő részében. Na, meg nagyon sok áll-leejtős pillanatot, ugyanis a csapat egy igazi puskaporos hordó. Amiről aztán tudjuk jól: egyszer csak robban! De még mekkorát...
