Kívül-belül csodaszer: a kamillaKívül-belül csodaszer: a kamilla
Valószínűleg nincsen olyan háztartás, ahol ne lapulna egy zacskóban/üvegben kamillavirág. E bájos növényre már az ókori egyiptomiak is csodálattal tekintettek: úgy gondolták, hogy Ré, a Napisten ajándékozta az embereknek. (A fehér szirmok és a sárga fészek miatt – úgy néz ki, mint a nap.) A fejfájást enyhítették vele.
A rómaiak italok és tömjének készítéséhez használták. Diadalútja is ekkor kezdődött el, hiszen ebben az időben kezdték el kezelni vele a bőrsérüléseket. Hippokratész menstruációs panaszokra (görcs, erős vérzés) ajánlotta, és nagyon fontos gyógynövénynek tartotta. Dioszkoridész és Plinius fejfájásra, vese-, hólyag- és májpanaszokra javasolta.
A középkorban az angolszászoknál egyike volt a kilenc szent gyógynövénynek: lázra, megfázásra, gyomorpanaszokra vették elő, s kezelték vele az emésztőrendszeri rendellenességeket is. Sőt: úgy gondolták, hogy megóv a pestistől, ezért a kisbabák bölcsője fölé mindig akasztottak belőle egy csokorral.
A kamilla (Matricaria chamomilla) az őszirózsafélék családjába tartozik. Orvosi székfű néven is közismert, s hívják még pipitérnek, nemes pipitérnek, anyafűnek, szikfűnek, bubulykának, katókának, anyaméhfűnek, piperefűnek, pipiskének, szüzekanyjának stb is. (Nem tévesztendő össze a római kamillával!) Neve görög eredetű: chamos=talaj, melos=alma, ami arra utal, hogy talajszinten nő és alma illatúak a virágai.
A Földközi-tenger keleti részéről származik, de mára már a világ minden táján megtalálható. Nagy mennyiségben termesztik Argentínában, Bulgáriában, Magyarországon, Egyiptomban. Üzemi körülmények közötti termesztési technológiája Kerekes Józsefhez köthető, aki a gyógynövénykutatás egyik úttörője volt. Ő dolgozta ki az eljárást az 1970-es években. (Az orvosi székfű nemesítése egyébként már az 1960-as években elkezdődött hazánkban.)
A kamillával „természetes” közegében főként mezőkön, útszéleken találkozhatunk. (Magyarországon főként az Alföld szikes területei jelentik otthonát.) Nagyon igénytelen növény. A vadon termett és a termesztett állománya egyaránt alapanyagául szolgál a gyógyszeriparnak és a szépségiparnak. Gyógyászati célokra nemesített fajtáját használják.
Gyűjteni akkor ajánlatos, amikor fehér nyeles virágszirmai vízszintesen állnak. Ez az állapot általában áprilistól júniusig tart. Akkor érdemes leszedni, amikor száraz az idő, s kerülni kell – mint minden gyógynövény esetében – azokat a területeket, ahol nagy a szennyezettség esélye. (El kell felejteni például az autóutak és az ipari területek környékét.) Édesanyám a kertjében termeszti – s ebből adódóan vigyázni tud arra, hogy lehetőség szerint semmilyen káros anyag ne szívódhasson fel benne/telepedhessen meg rajta.
Virágzata elsősorban szeszkviterpén tartalmú illóolajat, flavonoidokat, glikozidjaikat, kumarinokat és nyálkát tartalmaz. Illóolaja (Matricariae aetheroleum) sötétkék színű. Ennek oka a kamazulén nevű hatóanyag, ami egyébként gyulladáscsökkentő.
A kamilla nyugtató, antioxidáns, stresszoldó, fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő hatású. Jó szoltálatot tesz emésztőrendszeri problémák esetén (elősegíti a helyes emésztést, fertőtleníti a beleket, fokozza a bélmozgásokat, enyhíti a vastagbélgyulladás tüneteit…), segít, ha asztmásak vagy allergiásak vagyunk, várandós nőknek is jól jön a reggeli rosszullét megelőzésében. Akkor is jó szolgálatot tesz, ha fájnak az ízületeink, a fejünk, az izmaink, a fogunk, ha menstruálunk. Az orvosi székfű leviszi a lázat, elpusztítja a baktériumokat / gombákat / egyes vírusokat. Tisztítja a vért, a vesét, csökkenti a vérnyomást, erősen izzasztó, támogatja a test méregtelenítését, javítja az immunrendszer működését.
Jót tesz a sebeknek is a kamillából készített borogatás, mert gyorsítja a sebgyógyulást, megakadályozza, hogy elfertőződjenek a sebek, s még a hegek is halványabbak lesznek tőle! A bőrpírt is csökkenti és a rovarcsípések is kevésbé lesznek utána irritálóak. Ha fáradt a szemünk vagy begyulladt, akkor tegyünk rá kamillás borogatást, s hamarosan élvezhetjük jótékony hatását!
A téli időszakban főként felső légúti, meghűléshez kapcsolódó panaszok enyhítésére szoktuk használni. Kiválóan alkalmazható hörghurutnál, torokgyulladásnál. Gargarizálhatunk vele (a szájüreg és a torok fertőtlenítésére), s inhalálhatunk is (ha az orrüreg gyulladását akarjuk csökkenteni).
A kamilla felhasználható frissen és szárítva is. Jótékony hatásait tea és illóolaj formájában fejti ki a leghatékonyabban.
Ha teát szeretnénk készíteni, akkor forrázzunk le 1-2 evőkanál szárított kamillavirágot 250 ml vízzel, hagyjuk állni, majd szűrjük le. A teát nemcsak meginni ajánlott, hanem hajöblítőként is funkcionálhat! A hajtincsek egészségesebbek, fényesebbek lesznek tőle. (Főként a szőke hajon látható a változás.)
A gőzöléshez egy evőkanál kamillát forrázunk le egy liter vízzel, majd hajoljunk a gőz felé, miközben egy vékony takaróval beterítjük magunkat. (Virág helyett használhatunk 5 csepp olajat.) A kamillás fürdőhöz 4-5 csepp olajat kell tennünk a fürdővízbe. (Segít a menstruációs fájdalmak enyhítésében, a feszültség feloldásában, az ellazulásban és a bőr megnyugtatásában is.) Ha pedig borogatást szeretnénk készíteni, akkor helyezzünk kamillát egy kendőbe, forrázzuk le, s hagyjuk az érintett, gyulladt bőrfelületen 5 percig!
A kamilla virágát frissen szedve tehetjük salátákba is, szórhatjuk sültekre, díszíthetjük vele a desszerteket is!
(Szakmai lektor: Fülöp Attila kertészmérnök)