Hogyan segíthetsz gyermekednek a primitív reflexmaradványok eltüntetésében?
Hogyan segíthetsz gyermekednek a primitív reflexmaradványok eltüntetésében?
Hogyan segíthetsz gyermekednek a primitív reflexmaradványok eltüntetésében?A múltkor már szó volt arról, hogy mit jelent a „primitív reflexmaradvány” kifejezés. E „maradványok” gondot okozhatnak az egyensúlyi rendszerben, probléma léphet fel a látásérzékelésben, következménye lehet a felfogási nehézség, a rossz kézügyesség, a bevizelés, a gyenge koncentráló képesség, a gyenge rövid távú memória, a rossz testtartás, a térérzékelési problémák, a gyenge egyensúlyérzék és koordináció.
A szülő ilyenkor azt láthatja, hogy esetlen, ügyetlen gyermeke, tanulási nehézségekkel küzd.
Minden primitív reflexre megvan a megfelelő felülíró gyakorlat / gyakorlatok. Ezeknek a felülírásához azonban türelem, kitartás és sok gyakorlás kell, nem megy egyik napról a másikra. A látható eredményhez kábé három hónap kitartó munkára van szükség, heti többszöri gyakorlással. A felülíró gyakorlatokat minden esetben szakember készíti el.
Milyen gyakorlatokat végezhetünk el otthon, „házi keretek” között?
„Mivel nem mindegy, hogy milyen primitív reflexről beszélünk, így nem lehet „látatlanba” konkrét gyakorlatokat javasolni senkinek. A gyakorlást minden esetben felmérés előzi meg és személyre szólóan kell megírni a gyakorlatsort” – tudtuk meg Molnár–Schoffhauzer Alexandrától – „Van azonban pár feladat, amit elvégezve mégis segíthetünk: hintázásokkal, billegőkkel, hossztengely körüli gurulások gyakorlásával. Ilyenkor arra kell figyelni, hogy a kezek magastartásban nyújtva legyenek, a lábak értelemszerűen zártak - szabályos esetben a hátizom indítja a gyakorlatot.”
A szakértő elmondta, hogy fontosak a bőrérzékelős feladatok: kotorásszanak a gyerekek lencsében, rizsben! Legyen a szemük bekötve, s tapintás alapján próbálják meghatározni, milyen tárgy van a kezükben! Pukkasszanak buborékfóliát, sétáljanak/másszanak rajta, feküdjenek rá! Lépegessenek mezítláb különböző felületeken (kavicson, fakérgen, gyümölcsmagokon, homokon, fűben, vízben, stb.)!
Aztán jöhetnek a további érzékelős gyakorlatok is, mint a hallás (a játék közben kérdések: „Honnan hallod a hangot?”, „Mi esett le?”), látás (a gyermek keresse meg a képek közötti különbségeket, figyeltessünk meg vele alaposan nagyítóval egy bogarat).
„Engedjük a gyerekeket szabadon mozogni, (biztonságos körülmények között) esni, kelni!” – hangsúlyozza az óvodapedagógus – „Ez azért fontos, mert esni is meg kell tanulni! Persze, ehhez nem árt megtalálni a megfelelő helyszínt, hogy kevés esélye legyen a baleset bekövetkezésének. Hadd legyenek koszosak a kicsik! Hemperegjenek, sarazzanak!”
Arra figyeljünk, hogy azok a gyerekek, akik lábujjhegyeznek (Landau primitív reflexmaradvány), nekik nem ajánlott a trambulin. Viszont nagylabdán mindenki bátran ugrálhat felnőtt segítséggel (a szülő két lába segítségével a falhoz szorítja a nagylabdát, a gyermek pedig a felnőtt kezét fogva ugrál rajta). Nagylabdán lehet hasalni, dülöngélni előre-hátra, egyensúlyozni hasalásban, kezek, lábak feltartásával. Nagyon élvezik a gyerekek és jó hatással van az egyensúlyérzékre is.
Alexandra elmondta, hogy az egyensúly fejlesztése a kulcs, amit otthon, laikusként is bárki megtehet. Ebben zseniális eszköz a függőhinta is, amire a gyermek ráhasal. Fontos, hogy leérjen szemünk fényének a keze, lába, hogy ő tudja magát mozgatni! Ez nagyon lényeges, mert ez adja meg a biztonságérzetet, hogy bármikor kiszállhat és ő diktálja a tempót, löki magát előre, hátra. Amikor ebben már elég bátor és magabiztos, megpróbálhatja bepörgeti magát - aztán kipörgetni.
Mindig figyelni kell a gyerek reakcióit! Ha a gyermek nem szereti a kitalált feladatot, elutasít bármilyen gyakorlatot, akkor ne erőltessük - viszont tudnunk kell, hogy azon a területen dolgunk van. Például, ha hamar elszédül vagy elutasítja a pörgéseket, a gurulásos gyakorlatokat, akkor az egyensúlyi rendszerben kell keresni az okot. Először mindig óvatosabban, finoman kezdjünk: ha lehet fekvő, ülő helyzetben, hogy ne ijedjen meg a gyerek az adott szertől vagy gyakorlattól, és amikor az már megy, akkor léphetünk tovább.
„A cél a mozgásprogram által az, hogy az agy magasabb szintjének, a kisagynak a funkcióit javítsuk” – szögezte le a szakértő - „A kisagy szerepet játszik a tanulásban, az alkalmazkodásban, a tervezésben, a stratégiai gondolkodásban, az idő fogalmának feldolgozásában, fontos szerepet játszik új készségek megtanulásában. A kisagy cselekvés közben tanul. A mozgásminták szakadatlan ismétlése, gyakorlása az egyik módszer, amivel a gyerekek az agy különféle rendszereit bejáratják, egymáshoz hangolják.”
