34 éve őrzi dombormű Havranek József emlékét a Zichy ligetnél
34 éve őrzi dombormű Havranek József emlékét a Zichy ligetnél
34 éve őrzi dombormű Havranek József emlékét a Zichy ligetnélSzékely János Jenő fehérvári alkotásai közül már többet bemutattunk korábban. Köztéri alkotásai közül már írtunk a Magyar Tudományos Akadémia első mérnök tagjának, Beszédes Józsefnek emléket állító domborművéről, a fehérvári születésű író-költő, Jankovich Ferenc emléktáblájáról, illetve a Semmelweis Ignác fehérvári kötődésének emléket állító domborművéről.
Foglalkoztunk már a gimnáziumi éveit Székesfehérváron töltő Reguly Antal néprajzkutató előtt tisztelgő domborművel, a Repülés Áldozatainak Emlékművével, de Székely János Jenő neve Szent Imre szobrához is szorosan kötődik, hiszen annak 1989. október 13-i előkerülését követően a kolozsvári születésű szobrász restaurálta a páratlan művészettörténeti értékel bíró alkotást. Legutóbb Kossuth Lajosról készült szobráról olvashattatok, most pedig a Havranek Józsefnek emléket állító domborművét mutatjuk be.
Havranek József 1845. január 8-án született Székesfehérváron, régi nemesi család leszármazottaként (felmenői közül legkorábban Havranek Miklóst említik 1655-ből, nemességüket 1535-ig vezetik vissza). Édesapja, Havranek Ferenc az 1830-as években költözött a városba, majd 1841-ben polgárjogot szerzett.
Havranek József a kecskeméti jogakadémia elvégzése után tisztviselői pályafutását Fejér vármegye szolgálatában kezdte. Szőgyény-Marich László főispán 1867. június 3-án nevezte ki tiszteletbeli aljegyzővé. Négy év alatt előbb esküdt, majd a sármelléki járás tiszteletbeli, utána pedig rendes szolgabírája lett. Az 1872-es tisztújításon választották városi kapitánnyá. E minőségében leleplezett egy bankjegyhamisító bandát.
Az ügy országszerte beszédtéma lett. 1878. május 20-án a következő tisztújítás alkalmával is megerősítették pozíciójában, majd amikor a kormánypárti Zichy Nándor nyolc nappal a polgármesteri választások előtt visszalépett, ő szállt ringbe az „egyesült ellenzék” jelöltje, Juraszek Ferenc városi főjegyző ellen. A kényszermegoldásból 1878 szeptemberétől, amikor Szőgyény-Marich László főispán ajánlására polgármesterré választották, 30 éven át volt a város vezetője, 1908. április 9-én mondott le tisztségéről.
A város vezetésében egy kiemelkedően fontos időszakban vett részt, számtalan eredménye közül kiemelkedik az Önkéntes Tűzoltó Egyesület megalakítása, akkoriban ugyanis Székesfehérváron több tűzvész is pusztított. Demeter Zsófia és Gelencsér Ferenc könyve, a Székesfehérvár Anno így ír ennek az időszaknak az előzményeiről:
„A 18. században a külvárosokban fa- és sárfalú házak voltak, szalma- vagy nádtetővel, s ha volt kéményük egyáltalán, az fából készült. Ez persze nem feltűnő, ha tudjuk, hogy a Városháza fazsindely tetőzetét is csak 1848-ban cserélték cserépre. Maga az építőanyag is fokozott tűzveszélyt jelentett tehát. Többször elrendelték a fakémények lebontását, de hiába. (Tegyük hozzá;, a rendeletek hiába születtek országszerte is!) Később a nád- és szalmatetők lebontását és cserépre való kicserélését is elrendelték, azt is hiába.
Nem kell azt hinnünk, hogy a nép megátalkodottsága lett volna az oka annak, hogy a rendeleteket nem hajtották végre, sokkal inkább a szegénysége. így a városi magisztrátus is hamar áttért a tiltások helyett az aktív tűzvédelemre: éjjeliőrök vigyázták éjjel-nappal a várost, éjszaka az órát is kiáltaniuk kellett. A dohányzást is szigorúan korlátozták: pipázni csak a szobában és a konyhában lehetett, a pipázókat rendszeresen összeírták. A tűzesetek megelőzésére a házaknál vizet kellett tartani, s a belterületen kazlat tilos volt rakni. 1728-ban megalkották az első tűzi szabályzatot: ebben a tűzhöz az első lajt vízzel érkezőknek jutalmat tűznek ki. Ekkor minden férfiember önkéntes tűzoltó volt kötelességből: szakmánként határozták meg, hogy kiknek kell a tűzjelre a tűzhöz szaladni — ám azt is le kellett írni, hogy kiknek nem volt szabad a tűz közelébe menni: nőknek és gyerekeknek tilos.”
Az 1800-as években pusztító tűzvészek hatására, Havranek Józef vezetésével jött végül létre a fentebb említett Önkéntes Tűzoltó Egyesület.
„Nagyobb tűzvész pusztított 1837-ben a Felsővároson (ekkor égett le a régi katonai nevelőház is, ezt a város újra felépíttette), 1843-ban pedig a Rác- és Palotavárosban, amely átterjedt a Tóvárosra is. A Rácváros és a Tóvárosnak a csizmadianegyede a zsúfoltsága, a Felsőváros pedig a szeles, fátlan udvarai miatt volt különösen tűzveszélyes.
Emiatt az állandó tűzveszély miatt vált Fehérvár egyik fogadalmi napjává Flórián-nap (május 6.), a tűzoltás védőszentjének napja. 1839-ben állítottak fel a Lakatos utcában egy Flórián-szobrot (Szigl Gáspár polgár állíttatta), ahová ezen a napon körmenetek érkeztek a templomokból. Különösen az 1843-as „nagy tűz" után erősödött meg ez a hagyomány. A szobor a II. világháború alatt aknatalálatot kapott (ma ennek a helyén áll Ferenczy Béni Játszó fiúk című alkotása).
Az Önkéntes Tűzoltó Egyesület 1873-ban alakult meg Havranek József, akkor rendőrkapitány, később polgármester vezetésével. 1889-ben egészült ki a mentőegyesülettel. A tűzoltószékház és a tűzjelző hálózat 1885-ben épült fel Kempelen Imre mohai birtokos adományából, a telket is ő adta, sőt az induló felszerelés megvásárlásában is ő segített. Kempelen Imre nevét 1891 óta viseli a tűzoltóság előtti tér”.
Havranek József munkássága előtt tisztelgett Székesfehérvár, amikor felkérte Székely János Jenőt, készítse el az egykori városi kapitány és polgármester domborművét, mely Havranek József egykori lakhelyének falára került. Az alkotás a Zichy liget 4. szám falán található, ünnepélyes avatása 1991. május 4-én volt.
A dombormű kiválóan illeszkedik Székely János Jenő munkásságában, hordozva az alkotóra jellemző művészeti megoldásokat. Az emléktáblát a Havranek József Tűzvédelmi Alapítvány és a Székesfehérvári Tűzoltóparancsnokság állíttatta, így tisztelegve Székesfehérvár egykori kapitánya és polgármestere előtt.
