Hunok és avarok, avagy kik közé érkeztek a magyarok?
Hunok és avarok, avagy kik közé érkeztek a magyarok?
Hunok és avarok, avagy kik közé érkeztek a magyarok?A szakirodalom arról számol be, hogy léteztek ázsiai és európai hunok. Egyes vélemények szerint semmilyen rokonság nem áll fenn az európai és az ázsiai hunok között. Tényleg létezik két hunnak nevezett népcsoport, akiknek semmi közük egymáshoz?
Szabados György történész (SZGY): Tényleg létezik, de van közük egymáshoz. A legújabb genetikai minták kimutatták, hogy van részleges folytonosság. Arról van szó, hogy az ázsiai hunok birodalma fennállt, majd elenyészett. A hunok átvándoroltak Európába, és ott egy újabb sztyeppei birodalmat hoztak létre, amely az ötödik század folyamán elért a Kárpát-medencébe. Viszont azért kulcsfogalom, hogy részleges folytonosság áll fenn, mert egy birodalom, főleg ilyen sztyeppei típusú birodalom – amelyben íjfeszítő lovas nomád vagy félnomád népek az alapítók – összetétele folyamatosan változik. Amikor egy uralkodó elit átjön Ázsiából Európába, más népeket tagoz maga alá, de a genetikai kapcsolat igenis létezik.
Ehhez a kijelentéshez legközelebb a régészek állnak. Vannak-e csontok, maradványok, amikből a genetikai hasonlóság kimutatható?
Szücsi Frigyes régész (SZF): Nyilvánvalóan a régészet szolgáltatja az archeogenetikának a szükséges alapanyagokat, amikből a kutatások elvégezhetők. Azt fűzöm hozzá ehhez a felvetéshez, hogy rendkívül csekély a mintamennyiség, azaz régészeti ásatásokból előkerülő ázsiai hun sírokból nagyon keveset találtak. De az is felvetődik, hogy az európai kutatások során mely temetkezésekre mondhatjuk azt, hogy ők hunok. Még nagyobb probléma, hogy az eddigi genetikai mintavételezés nagyon kevés, semmiképpen sem beszélhetünk reprezentatív mintamennyiségről. Szerintem ez a kutatás még a kezdeteknél jár, az igazán érdekes eredmények ezután következhetnek.
Mondhatjuk azt, hogy az archeogenetika fejlődése eredményezheti majd, hogy az ilyen vizsgálatok egyre gyakoribbak lesznek?
SZF: Mindenképpen. Egyrészt remélhetőleg egyre költséghatékonyabbak lesznek ezek a vizsgálatok. Másrészt az archeogenetika óriási fejlődésen ment át az elmúlt években. Míg korábban az Y-kromoszóma és a mitokondriális DNS alapján apai, illetve anyai ágon beszéltek rokonságról, addig most már teljes genomvizsgálatok vannak, amiből sokkal többet meg tudnak állapítani. Az én vesszőparipám a teljes páncélban eltemetett avar kori harcos, ez a bizonyos derecskei harcos, akiről még azt is megállapították a genetikai vizsgálatok, hogy laktózérzékeny volt! Ez tíz-húsz évvel ezelőtt sci-finek számított, és nem tudjuk, hogy újabb húsz-harminc év múlva milyen fejlődésen megy át ez a tudományág.
Térben egyértelmű, de más szempontok szerint mi a különbség az európai és az ázsiai hunok között? Gondolok itt a viselkedésre, történelmi szempontokra.
SZGY: Azért az ázsiai és európai hun államok között van némi hiátus, időbeli különbség…
Most nyilván arra gondol, hogy a Krisztus előtti harmadik-második században létezett a nagy Hun Birodalom Ázsiában, ami elenyészett a Krisztus utáni első században. Majd 370-ben átjöttek a Volgán, a Dnyeperen és a többi folyón, és ezek lettek az európai hunok. Ezt a hiátust én is érzem, no de azok sem a semmiből jöttek!
SZGY: Pontosan. Bizonyos szempontból van különbség, mint például az, hogy az európai hunok már germán ajkú népességet is integráltak a maguk sztyeppebirodalmába. Ugyanakkor az állami diszkontinuitás nem jelenti azt, hogy etnikai, illetve kulturális szinten ne lett volna valamiféle folytonosság. Ellenkezőleg: megdöbbentő szokáspárhuzamokat lehet kimutatni akár más népekkel is, akik nem hunok, sőt a magyarokkal is! Jó példa erre a hadi taktika. Sze-ma Csien kínai történetíró, csillagász és naptárkészítő, az ázsiai Hun Birodalom egyik legfontosabb forrása olyan leírást ad a hunok lovas nomád harcmodoráról, mintha Bölcs Leót vagy Reginót olvasnánk a magyarokról. De ott van a sógorházasság vagy rokonházasság intézménye, amely szintén olvasható Sze-ma Csientől az ázsiai hunok köréről, amelynek párhuzama megtalálható a tizedik század végén is, amikor 997-ben Géza nagyfejedelem halála után Koppány ezen szokás jogán jelentkezik be Saroltnál. De hogy archeogenetikai műveltségemet is fitogtassam: úgy tudom, Rákóczifalva teljes avar kori temetőjének archeogenetikai feltérképezése során megállapították a rokonházasságok tényét.
Ezt több olvasónk is kritizálta, hogy a történész miért beszél vérfertőzésről. Most tegyük tisztába! Ezek a házasságok nem járnak vérfertőzéssel, mert vagy az elhalt férfi testvére vagy az elhalt férfi más nőtől származó fia veszi feleségül az özvegyül maradt hölgyet. Ez nem vér szerinti rokonság, tehát vérfertőzés nincs.
SZGY: Nagyon fontos, hogy szóba került ez a vád! Ha a fiú elveszi a mostohát vagy a fiatalabb testvér a sógornőjét, abban semmi vérfertőzés nincs. Koppányt is érte ez a vád, de ez nem igaz: ezzel későbbi keresztény krónikások illették őt, mert vagy nem ismerték, vagy elítélték ezt a sztyeppei szokást. De még egy szokáspárhuzamot hadd említsek, a hármaskoporsós és a folyómederbe való temetkezést, ami Ázsiától kezdve a magyar folklórhagyományig átível, és az íjfeszítő kultúrkörhöz köthető. Ez utóbbi szláv vagy germán kultúrkörben nem található, akárcsak a csodaszarvas-monda.
Régészeti szempontból van-e bizonyíték a hármaskoporsós temetkezésre, vagy csak történeti leírások akadnak?
SZF: Létezik olyan avar kori temetkezés, ahol nemcsak koporsóba teszik a halottat, hanem sírkamrába is. Sokszor kettő, de ritka esetben – például a komáromi hajógyári temetőben – három réteggel is elválasztják a testet a földtől. Tehát kérdés, hogyan kell a fogalmat értelmezni: ha a hármaskoporsós temetés az, hogy három réteggel van elválasztva a halott a földtől, akkor ez már megfelelő párhuzam.
Nyilván volt, de tudja-e valaki, mi volt a szakrális jellege a hármaskoporsós temetkezésnek?
SZGY: Nyilván csak a tágabb, rugalmasabb értelmezés jöhet szóba. Más és más a „kivitelezés”, de nyilvánvaló a fémekhez való kötés, azaz az arany, ezüst, vas védelme a testnek. Ez persze megjelenhet úgy is, hogy három rétegben kiépítve, de ez már a régészet területe, hogy az egyedi megnyilvánulásokat kiértékelje.
Hosszú az idő az időszámítás előtti harmadik századtól 453-ig, Atilla haláláig, de ebből a hosszú időből és hatalmas térből bárhol is leltek-e hun uralkodó sírjára? Beszél-e erről a szakma?
SZF: Én nem tudok róla.
SZGY: Én sem.
Élő ember nincs, aki hun uralkodó sírját látta?
SZF: Attól függ, hogy uralkodóról vagy „csak” az elit tagjáról van-e szó. Kifejezetten uralkodóról nem tudok. Az elit köréből hoznám a kunbábonyi sírt, amire kagáni sírként tekintünk, bár az avar kori és nem hun. Az biztos, hogy arany tárgyakkal teli, méltóságteljes sírról beszélünk. Ám alapvető vita van ma is arról, hogy kagán volt-e a sírban vagy sem. Hasonló dolog áll fenn a hun kori síroknál is. Nem is olyan régen Romániában, Bukaresttől északkeletre tártak fel egy kis városka mellett autópálya-építés közben egy hun kori, ötödik századi, igen gazdag temetkezést. A magyar sajtóban azonnal Attila nagy király sírjával azonosították, bár nyilván nem az volt, hanem valamilyen nagyon magas rangú, az elithez tartozó hun halott.
Rendben, akkor királysírokat nem találtunk. Hány hun királyról tudjuk, hogy ezzel a hármaskoporsós módszerrel temették el?
SZGY: A magam részéről csak az Atilláról szóló leírást ismerem, ami ennek megfelel. De ez éppen eggyel több a semminél! Viszont ami az elit értelmezését tekinti, a történettudomány olyan elvi segítséget adhat a régészeknek, hogy inkább kevesebbel mondjunk többet! Vegyük számításba azt, hogy mit értünk eliten! A legszűkebb monarchikus elitet vagy az arisztokratikus elitet? Így akkor nem kell minden elitben uralkodót látni. Viszont a nagy hun uralkodóval kapcsolatban azon a véleményen vagyok, hogy akkor is keresni kell, ha annak idején úgy temették el, hogy ne lehessen megtalálni. Ha adott egy folyó, akár a Duna, akár a Tisza, bő másfél évezred alatt biztosan változott a medre. Tehát ha az ötödik század derekán eltemetett középkorú férfit találnak a térségben, akkor arról hogyan állapítják meg a személyazonosságát? Ha valakit folyómederbe temetnek, akkor mellé nem tesznek feliratot, hogy azt azonosítani lehessen. De engedtessék meg egy merész eszmefuttatás! Mondjuk találnak egy ötödik századi középkorú férfit. Archeogenetikailag bevizsgálják. Eredményül kijön az R1a-n belül a R-Z2125 haplocsoport, azaz az Árpád-gén. Akkor jó eséllyel nemcsak Atillát találták meg, hanem az Árpádok Atilla-hagyományának bizonyítékát. De akkor minden ötödik századi középkorú férfit archeogenetikailag be kell vizsgálni!
SZF: Ha találnánk egy ilyen sírt, mondjuk a Tisza medre mellett, ami rendkívül gazdag, akkor az első probléma mindjárt a keltezése lenne. Jelenleg a legideálisabb esetben egy emberöltőnyi keltezést tudnánk csak. De akkor honnan tudnánk, hogy Atilla sírja az és nem a testvéréé, akit a 440-es években ölt meg Atilla. Nincs olyan természettudományos módszerünk, amivel évre pontosan tudnánk keltezni. Illetve ott van a dendrokronológia, de ahhoz a koporsófa vagy bármely sírba tett fa jelentős részének épen kellene maradnia. Arra akarok rávilágítani, hogy nyilván minden régész szeretné Atillát megtalálni, de ez sokkal problematikusabb ma még.
A „légüres térbe” szeretnék belekérdezni! 370-től működik a Hun Birodalom Európában, 453-ban, Atilla halálával vége van. 567-ben indul az Avar Kaganátus. Az államalkotás egy-két évet, a benépesedés egy-két évtizedet vehetett igénybe, de kik voltak a két nagy dátum közötti száztizennégy évben a Kárpát-medencében?
SZGY: Vegyes lakosság. A két Kárpát-medencei sztyeppebirodalom közötti időről beszélünk. 453-ban a Hun Birodalom visszavonhatatlanul összeomlott. Voltak, akik visszahúzódtak Kelet-Európába, valakik helyben maradtak. Ezt az időt szokás germán korszaknak tekinteni. Amíg a hunok germán, addig az avarok szláv ajkú tömegeket sodortak maguk előtt a Kárpát-medencébe. A Hun Birodalom a belviszályok miatt omlott össze, amihez hozzájárultak az addig alávetett germánok is. Ezután kialakult egy, a Kárpát-medence egészét le nem fedő germán rivalizáló korszak, amiben a gepidák önfeledten harcoltak a longobárdokkal. Ekkor a sztyeppei eredetű lakosság volt alávetett állapotban. De az újabb tudományban felmerült, hogy a hun kort túlélő székelyek szépen elvoltak ebben az időben, majd az avar kort is túlélték, de a magyar honfoglalást is. Egyébként meg ritkábban lakott volt a Kárpát-medence, benne nagy lakatlan területekkel.
Ebből a száztizennégy évből vannak-e leletek, illetve ha vannak, azt hogyan kezelik a régészek? Milyen korszak leleteiként tekintenek rá?
SZF: Ezt germán kornak nevezzük, ami a hun kor és az avar kor közötti időszak. Két részre osztjuk. Az egyik az ötödik század második fele, ami elég problémás, mert akkor nagy mozgás volt a germán népek között a Kárpát-medencében. Az etnikumokat nem nagyon tudjuk megkülönböztetni, mert azonos tárgyak maradtak meg tőlük. Ha a mai korszakunkat szeretné megkülönböztetni a távoli utókor, nem lesz könnyű dolga, sőt talán lehetetlen is a szlovákot és a magyart elválasztani pusztán a tárgyi emlékekből. De vannak lelőhelyek az ötödik század második feléből, például Szabadbattyánban, Kápolnásnyéken, Iszkaszentgyörgyön lévő germán temetők. A hatodik században megérkeznek a Dunántúlra a longobárdok, akik északi eredetűek, és nagyon jellegzetes temetési szokásaik vannak, mint például a mély sírok. De ettől még a sírban lévő halott nem mondja meg, hogy mely etnikumhoz tartozott.
Kérdezném az avar kor és a magyar honfoglalás közötti időt is, de ott ma már nem egyértelmű a 895-ös évszám, mert beszéltünk már 677-ről is. Ez az utóbbi mára már tudományosan is elfogadott?
SZGY: Pontosítsunk! Kálti Márk székesfehérvári őrkanonok az egyik krónikában azt olvasta, hogy a magyarok 888-ban érkeztek be. Ám ezt a dátumot valamiért lecserélte, és a Képes Krónika Székesfehérvárott összeszerkesztett alapszövegébe a 677-es dátumot vezette be. 677-hez azonban inkább egy előmagyar beköltözést lehet illeszteni a kettős honfoglalás elmélete értelmében. Ugyanis Álmos és Árpád Magyar Nagyfejedelemségének honfoglalása egy elnyújtott folyamat volt, de a kilencedik század derekánál nem hozható előrébb. Ma már egyre erősebb a meggyőződés afelől, hogy a magyar sztyeppeállam honfoglalása a kilencedik század derekán kezdődött, és nem a 895. évben. Ennek megfelelően az Avar Kaganátus 822-es kimúlása és a magyar honfoglalás között csak néhány évtized van.
Legutóbbi ásatásokkal foglalkozó cikkünkben beszámoltunk arról az avar kori sírról, amit Szücsi Frigyes régész vezetésével kutattak meg a Szent István Király Múzeum szakemberei, és abból egy ritka lelet, egy szablya került elő. E szablya már a restaurátorok műhelyében van. Viszont olvasóinkban, nézőinkben sok kérdés vetődött fel a hun és az avar korokat illetően, amelyeknek jelentős részét szeretnénk megválaszoltatni régész és történész szakembereinkkel, ezért e sorozat folytatódik.
