A fehérvári futó, aki harmincszor teljesítette a Budapest Félmaratont
A fehérvári futó, aki harmincszor teljesítette a Budapest Félmaratont
A fehérvári futó, aki harmincszor teljesítette a Budapest FélmaratontNem akármilyen teljesítmény bárkitől is, ha egy adott, évente egyszer megrendezésre kerülő versenyen 30 alkalommal rajthoz áll, azaz három évtizeden át. Ezt a bravúrt mondhatja magáénak Soós Péter székesfehérvári ultrafutó, aki a Budapest Félmaratont teljesítette szeptember 7-én éppen harmincadszor. A szép kerek évforduló kapcsán az ötvenes éveinek közepét taposó sportember kiemelte, hogy önmagában már a harmincas szám sem kevés, legyen szó bármiről is, ami ennyit számlál.
- Kevés is, sok is, ki honnan nézi, de egy biztos: az, hogy ha az ember harminc éven át oda tud állni a rajthoz egy adott típusú versenyhez - konkrétan most a Budapest félmaratonhoz -, és mindig sikerül célba érni, az szerintem egy óriási dolog!
- Valóban az. A szervezők már "őskövületként", jó ismerősként fogadnak, üdvözölnek, amikor leadod a nevezésed, vagy felveszed a rajtszámod?
- Igen. Ez így van.
Kicsit átgondolva ezt a nem kevés alkalmat és időt, ha visszamegyünk a múltba, három évtizede, amikor még nem volt annyira trendi futni, nem volt annyira kiemelt közösségi sport, tömegsport mint manapság, s versenyeket is sokkal ritkábban rendeztek, akkor mindenképpen nagy út, amit ez alatt az idő alatt megtettem, megtettünk összesen tizenketten az országban, akik ezt a bűvös harmincast elértük. Érdekes az is, hogy míg 20-30 éve még jó, ha tíz emberből kettő futott, nyolc pedig nézte, mondván felesleges erő- és időpazarlás, ma már éppen fordítva van, aki csak tud, fut minden felé, csúnya szóval élve, trendi lett futni.
Sokszínű is lett a sportág, gondolok itt a különböző versenyekre, amik kialakultak, megszokottá váltak. Azok a felszerelések és különböző étrendkiegészítők, amik régen nem voltak, ma már igen, úgyhogy nyilván egy mai kezdő futónak sok mindenben könnyebb, de az utat akkor is végig kell járniuk minden szenvedéssel, nehézséggel és szépséggel, amit nekünk is kellett.
- Ha már ezt említetted: vannak fiatal tehetségek, olyan elhivatott fiatalok, akik ezt az utat kezdték el járni, mint te, és kérték már a tanácsaidat, hogy mit, miképpen tegyenek?
- Ebben a formában, ha jól belegondolok, nem, de egyébként a versenyeken, akkor éppen futás közben találkozom fiatalabbakkal, s látom, hogy rájuk férne egy kis segítség, akkor pár jó szóval, tanáccsal, adott esetben beszélgetéssel ez meg is történik. Volt egyébként arról szó, hogy akár egy csapatot is kialakítanánk, amelynek én lennék a szakmai támogatója, kvázi edzője, de eddig nem realizálódott, így ez még egy nyitott dolog.
- A 30. félmaraton kapcsán is, de úgy általában a futással kapcsolatban az egykor kitűzött terveidet meg tudtad valósítani, vagy van még a bakancslistán néhány tétel?
- Amit terveztem, az nagyvonalakban teljesült, tehát elégedetlen nem lehetek, de vannak oylan versenyek, amelyeket nem sikerült befejeznem, pl. az Ultrabalatont, amit 2012-ben a brutálisan nagy hőségben kellett futni, s akkor 19 kilométerrel a cél előtt szálltam ki, pedig már "csak" ennyi hiányzott. Na, ez ott motoszkál a fejemben, hogy mi lett volna, ha továbbmegyek, de úgy, hogy tudtam, már szintidőn belül nem érek be, szóval erre még lehet, hogy rákészülök. Persze ott van még a csúcs, a Spartathlon, amit ugyancsak elkezdtem, de nem fejeztem be, mint ahogy a Bécs-Budapest versenyt sem, sérülés miatt, Szóval lenne még mit pótolnom, mert a hitvallásom változatlan: a futásban nincsenek határok, sorompók ,te döntöd el meddig mész!
