Ibolya: parfüm-alapanyag, édesség – és szerelmi bájital
Ibolya: parfüm-alapanyag, édesség – és szerelmi bájital
Ibolya: parfüm-alapanyag, édesség – és szerelmi bájitalA hóvirág mellett az ibolya is a tavasz beköszöntét hirdeti. E bájos növényről a múltkor már ejtettünk néhány szót (itt), most pedig folytatjuk az ibolyához köthető „érdekességek” sorát.
Legutóbb azzal zártam e blogot, hogy az ókorban csábító bájitalhoz használták az ibolya esszenciáját. Shakespeare Szentivánéji álom című művében is ebből kevertek szerelmi főzetet.
Az illatos ibolya föld feletti részei tartalmazzák a metil-szalicilátban, szaponinokban és nyálkaanyagokban gazdag illóolajat. A növényben csersavak, flavonoidok, kevés (szalicilsav-metilészter-tartalmú) illóolaj, valamint aszkorbinsav is található. A virág nyomokban szalicilsavat tartalmaz.
Szemet gyönyörködtető látvány (Fotó: ladyviolette.com)
Az ibolya illata az ionone-nak köszönhető. Ha beleszippantunk az ibolyába, az ionone stimulálja a receptorokat, majd ideiglenesen kikapcsolja őket. Egyfajta „szagvakság” jön létre. Majd, mikor úja megillatozzuk, és ismét levegőt veszünk, újra érezzük az édes „ízt”. Ez azért van így, mert az agyunk néhány pillanatnyi „szagtalanság” után új impulzusként fogja fel az ibolya-illatot. És kezdődik minden elölről… Innen a titokzatos „föl- és tovatűnő hatás”.
Az ibolyát már a XIV – XV. században is használták illatosításra: a templomok padlójára szórták, hogy elfedje a szagokat. Bódító illata miatt egyébként már az ókorban is termesztették. (A görög mitológiában Aphrodité attribútuma volt.)
Napóleon első feleségéről, Joséphine de Beauharnis-ról már írtam, hogy nagyon szerette ezt a virágot: 1796-ban, amikor összeházasodtak, ibolyából állt esküvői csokra, és esküvői ruhájára is ezt a virágot hímezték.
Nos, a második feleség, Habsburg Mária Lujza is követte a példát: rajongott az ibolyákért. Ő finanszírozta a Párma melletti kolostorban lakó barátokat, hogy állítsanak elő olyan parfümöt, amely a virág illatára emlékeztet. A hosszúra nyúló kísérletek végül eredményesnek bizonyultak, s az elkészült parfümöt kizárólag a császárné élvezhette (illetve, akik a közelében tartózkodtak, amikor épp „beillatozta magát”).
Az ibolyából sajtolt olaj a világ egyik legdrágább illóolaja. (Ezért sokszor szintetikus illatanyagokat használnak helyette a kozmetikumokban.) Olaszországban és Dél-Franciaországban kimondottan illatszeripari célokra termesztik az illatos ibolyát. 20 gramm tiszta ibolyalevél-olajhoz 1 tonna Viola odorata szirmot használnak fel! Az olaj-kinyerési technika lehet enflourage, vagy sajtolásos technika.
Semmihez sem hasonlítható illat! (Fotó: gardenmama.typepad.com)
Az ibolya nemcsak a szemünknek (ld. szépsége) és az orrunknak (ld. illata) okozhat örömérzést, hanem az ízlelőbimbóinknak is!
Az ibolya ugyanis ehető: a kandírozott ibolyaszirom például Sissi királyné kedvenc desszertje volt. A virágot salátákba, süteményekbe, pudingba, jégkrémbe vagy akár koktélokhoz, szirupokhoz, krémekhez is felhasználhatjuk. (És még a pillangók lárvái is szeretik: elengedhetetlen táplálékuk, a magokat pedig a hangyák kedvelik.)
Már az Erzsébet-korabeli időkben is használták saláták alapanyagaként. A francia forradalom után az angolok mártásokat készítettek belőle, és borjúhúsok mellé tálalták. Kedvelt csemege volt a rizspuding is.
Az egész növény gyűjthető és felhasználható. Az ibolyát virágzáskor érdemes begyűjteni: márciusban és áprilisban ajánlatos a fiatal hajtásokat, a leveleket és a virágot leszedni, méghozzá akkor, amikor már elég meleg van, száraz az idő, és késő délutánra jár. A gyökereket kora ősszel, a reggeli órákban szabad kiásni.
A gyűjtés során kerüljük el a nagy forgalmú utakat, mert ott eléggé szennyezettek a növények. Ha úgy vásároljuk meg a virágokat, akkor bizonyosodjunk meg arról, hogy nincs semmiféle kemikáliával kezelve.
És a legfontosabb: NE tépdessük ész nélkül az ibolyát! Sőt, semmilyen más növényt se! Csak annyit gyűjtsünk össze, amennyire szükségünk van, és csak csipkedjünk le a szükséges részekből, ne csupaszítsuk le teljesen a töveket!
A szárítást (amennyiben később szeretnénk felhasználni az “alapanyagot”) árnyékos helyen és gyorsan kell elvégezni, hogy ne fakuljon ki a szirmok színe. Ha kell, “mesterséges” eszközhöz is folyamodhatunk, például a szárítógéphez, ahogyan a "Parlagfűvel az allergia ellen" vagy a csalánról szóló cikkemben is írtam már a használatáról.
Sose tépdessük le meggondolatlanul! (Fotó: superfoods-for-superhealth.com)
És most jöjjenek a receptek!
Ibolya szirup
Fél liter forrásban lévő vizet öntsünk egy csésze frissen összetört virágra. Hagyjuk 12 órán át letakarva állni. Miután jól megáztattuk a szirmokat, egy ruhadarabon szűrjük át, adjunk hozzá 90 dkg cukrot és főzzük fel. Egy óra múlva összeáll a szirup, amit üvegedényben tárolhatunk.
Szirupot is készíthetünk belőle (Fotó: prospectthepantry.com)
Ibolya szirup másként
Forrázzunk le 2 bögre virágot 2 dl vízzel. Tegyünk bele egy kifacsart citromlevet. Áztassuk 4-5 órát. Főzzünk szirupot 50 dkg nádcukorból és fél liter vízből, majd szűrjük bele az ibolya levét. Forraljuk fel újra, és töltsük üvegekbe. (Dunsztolhatjuk is.)
Az ibolya szirupot keverhetjük sütemények krémjébe is, készíthetünk belőle mártást, vagy akár szörpként is funkcionálhat! Kerülhet koktélokba, limonádékba is. Sőt, ha jégkockákba fagyasztunk egy-két virágot, akkor nagyon dekoratívvá tehetjük italainkat!
Kandírozott szirom
Verjünk fel egy tojásfehérjét addig, amíg habosodni nem kezd. Mártsuk bele a virágokat (ahogyan a bodzavirágot szokás a palacsintatésztába), forgassuk meg porcukorban, majd tegyük tálcára és szárítsuk meg. Légkeveréses sütőben is elvégezhetjük a szárítást 50 fokon, de ebben az esetben nagyon figyelnünk kell, mert hamar odaég!
A kész szirmokkal tortákat, krémes süteményeket díszíthetünk, vagy akár önmagukban is fogyaszthatóak.
Meglepő, milyen finom desszert készülhet ibolyából (Fotó: bbcgoodfood.com)
Ibolyakrém
1 liter tejszínből vegyünk 1 csészényit, forraljuk fel 10 dkg cukorral és 1 csészényi friss ibolyaszirommal. Hagyjuk állni negyed órát letakarva, majd szűrjük le és hűtsük ki. A maradék tejszínben keverjünk el 6 tojássárgáját, s tegyük hozzá apránként az ibolyás tejszínt. Tűz fölött keverjük sűrűre, majd levéve a tűzről adjunk hozzá 25 g feloldott langyos zselatint és 4 tojás előzőleg keményre vert habját. Hideg vízzel kiöblített poharakba töltsük, szirmokkal díszítve tálaljuk.
Miután termesztettük, parfümöt készítettünk belőle, és meg is ettük-ittuk az ibolyát, a folytatásban a gyógyító hatásáról lesz szó, valamint azokról az ibolya-főzetekről, amelyek számos betegség gyógyírjául szolgálhatnak.
A sorozat összes cikkét ide kattintva olvashatod el: Biokertészet
