Te megpróbálnád egyedül lefutni az Ultrabalatont?Te megpróbálnád egyedül lefutni az Ultrabalatont?
Idén tizenharmadik alkalommal rajtolt el az Ultrabalaton. 2017-ben körülbelül kétszázan egyedül teljesítették a próbát, a többiek pedig – körülbelül ezer csapat - váltóban, Aligától Aligáig. Tavaly 1300 csapat és 214 egyéni futó ugrott neki a 221 kilométeres távnak. Idén összesen több, mint 13.000 ember állt a rajthoz.
Székesfehérvárról többen is késztetést éreztek arra, hogy dacoljanak a természet erőivel (legyen szó forró napsütésről vagy vacogtató hidegről esővel megspékelve), és leküzdve félelmeiket, korlátaikat, a fáradtságot, a testi-szellemi fájdalmat - egyedül róják a kilométereket a magyar tenger körül. A bátor, elszánt futók közül nem hiányozhatott Székesfehérvár egyik futónagykövete, Vízer Dániel sem.
A Fehérvári Futótűz SE alapító tagjának / elnökének idén nem volt ideális – a sport szempontjából – a felkészülése, mivel egyéves gyermeke, Luca egyre több időt és energiát igényel, a fehérvári fiatalember pedig – jó férj és apa lévén – igyekszik szabadideje nagy részét a családjával tölteni, mert fontos számára, hogy egyensúlyban legyen a család-hobbi-munka hármasa.
Dániel először 2015-ben barátjával, Cseke Ferenccel futotta körbe párban a Balatont, azóta viszont egyéniben indul. Tavaly sikerült megkerülnie tavat, idén sajnos 132,5 km-nél, Lellénél fel kellett adnia a versenyt.
„Nagyon fáztam.” – mesélte – „Rajtam volt már minden ruhám, és tudtam, hogy még legalább 5 órán át esni fog. (Így is történt). Meg is égtem délelőtt, mert akkor meg tűzött a nap. Lehet, hogy ez is picit kivett belőlem, illetve jobban kifárasztott a meleg, ami a verseny közepét jellemezte. Ilyen melegre nem számítottam. Persze, ez nem vette el a kedvemet az UB-től és jövőre újra indulni fogok. Még nem tudom, mi mindent fogok másképp csinálni a felkészülés és a verseny alatt, Jó pár dolog itt van a fejemben, majd össze kell írnom pontosan. Az biztos, hogy nagyobb kontroll kell, pontosabb terv, tudatosabb edzésmunka.”
Dániel elégedett a szervezéssel és külön örült annak, hogy végre nem lökték fel a kerékpárosok éjjel. Idén egyedül ment, segítő nélkül. Korábban Marcsinkó Péter kísérte kerékpáron.
Városunk futónagykövete egyébként 2012 augusztusában kezdett el futni. Remek kikapcsolódásnak, stresszkezelésnek, terápiának és „bulinak” tartja ezt a sportot. Sokszor barátaival tesz meg hosszabb távokat, mert jobban élvezi ezeket az alkalmakat, mint régebben az asztal melletti borozgatást. És még másnapos sem lesz tőle. Talán nem véletlen, hogy a legtöbb közeli barátja futó.
Eddigi „próbái” közül a legbüszkébb a tavalyi sikeres Ultrabalatonra, de háromszor is futott már száz kilométeres versenyen, kipróbálta a hat és a tizenkét órás kihívásokat, a "Balaton Szupermaraton" négynapos Balaton kerülő versenyén pedig idén ötödjére ért sikeresen a célba.
„Az Ultrabalaton abból a szempontból más verseny, mint a többi, hogy jóval tovább tart, tehát mindenképp érdemes olyan szimulációt csinálni vagy teszt versenyt, ahol az ember megszokja, hogy 28-32 órát fenn van, és mozgásban van.” – tanácsolja azoknak, akik tervezik, hogy jövőre megmérettetik magukat az UB-n – „Minden szervezet máshogy reagálja le ezt az igénybevételt. Ki kell magadat ismerni, tudni, hogy a jelentkező problémára mi a legjobb megoldás. Egy ilyen versenyen mindig jön valami nehézség. Meg kell tanulni kezelni ezeket. Fontos még, hogy semmilyen időterve ne legyen senkinek – akár egyedül, akár csapatban megy -, csak ha már indult hasonló versenyen. És fontos arra is gondolni, hogy az időjárás nagyon kiszámíthatatlan május közepén. Igencsak meg tudja lepni az embert – ahogyan most is tette.”
A Fehérvári Futótűz SE részéről Kovács Gábor is rajthoz állt az UB-n. Ő idén áprilisban lett csak az egyesület tagja, s ez volt az első UB, amin részt vett.
„Mivel eddig még nem indultam az UB-n, így nem sok tapasztalattal rendelkeztem arról, hogy miként is kellene felkészülni egy ilyen versenyre.” – vallotta be – „Vízer Dani sokat segített, de a felkészülést teljesen egyedül csináltam, amibe persze beépítettem a tanácsait. Erre nagyon büszke vagyok, mert sokan kételkedtek bennem.”
Sajnos az UB-t neki sem sikerült teljesítenie: 110 km-ig jutott, s ott feladta. Ennek egyik oka az volt, hogy nagyon megfájdult a jobb lábfeje 60 km-nél. Próbálta megoldani a helyzetet, de a fájdalom az idő előrehaladtával egyre intenzívebbé vált és egyre rosszabb részidőket futott. Mérlegelnie kellett, hogy erőlteti a hátralévő kilométereket, vagy megáll és kisebb sérüléssel megússza a versenyt, és így a május végén induló Balatonman féltávú triatlon versenyen már egészségesen tud részt venni.
„Sajnálom, hogy nem sikerült, de most már tudom, hogy ez így volt helyes. Feladni is tudni kell. Jövőre sokkal nagyobb tapasztalattal tudok majd nekivágni a versenynek, és a felkészülésre is több idő jut majd, mint most. Lehet, hogy kevés volt erre 6 hónap és a kb. 1500 km futás. A verseny egyébként fantasztikusan jó volt. A szervezés szuper, kedves és biztató emberek dolgoztak az ellenőrzőpontokon. Az út látványos helyeken halad és néhol nehéz a sok emelkedő miatt, de hát nem mézet mentünk nyalogatni!”
A velencei sportoló kísérő nélkül indult az UB-n és jövőre is ezt tervezi. Véleménye szerint a kerékpáros kísérőnek legalább olyan felkészültség szükséges, mint a futónak: mind erőnlétileg, mind mentálisan rendben kell lennie és komoly összhang szükséges a futó-kísérő között.
Gábor a futóedzéseit az esetek többségében egyedül szereti megoldani. Ilyenkor ugyanis nem kell alkalmazkodnia, csak a saját tempójára koncentrálhat. Természetesen közösségi futásokra is eljár. Ilyenkor ugyanis tapasztalatokat lehet cserélni - és társasági életet élni. Tervezi, hogy a jövőben részt vesz majd a Futótűz edzésein és edzőtáborában is.
„Zenével szeretek futni, de most az UB-n csak egy órán át hallgattam zenét.” – mesélte – „Olyan sok ember volt körülöttem, hogy belefért egy kis beszélgetés. Általában rockzenét hallgatok, de sokszor rádiót is, akár beszélgetős műsorokat.”
Sportmúltjából meg kell említeni, hogy több teljesítménytúrát is megcsinált már, például a Kinizsi 100-at, a Mátrabérc 50-et. 2016 júniusában pedig elhatározta, hogy 2017-ben elindul Nagyatádon az Ironman távon. Így az első - számára komoly - futóverseny 2016 -ban az agárdi Pezsgőfutás volt, ahol 12 km-es távon indult és 53 perc alatt futotta le. Utána 2017-ben - egy év felkészülés után - sikeresen teljesítette az Extrememan-t.
13 óra 18 perces futás után, 100 km-nél fel kellett adnia a versenyt Fülöp Róbertnek is. Ő is most először indult egyéniben az UB-n. Barátai vállalták „kíséretét”: Várhelyi Tamás kerékpáron, Bartyik Júlia Imola pedig autóval. Edzője – mint minden versenyénél – most is Lajkó Csaba volt.
„A felkészülésem nagyon rosszul sikerült.” – mondta – „Többször volt sérülésem, ami hátráltatott a kellő kondíció megszerzésében. Sőt, az UB előtt három héttel még az influenza is elkapott. Így – magamhoz képest – nagyon le voltam gyengülve és ki kellett szállnom.”
A betegséghez „utóhatásaihoz” hozzá adódott, hogy a tűző napsütésben leégett, fájni kezdett a térde, s a szemét is szúrta a nyárfákból szálló fehér szösz, mely tönkretette az egyik kontaktlencséjét, így „egy szemmel” volt kénytelen futni.
„A 92 kilométernél elgondolkodtam, hogy vagy futok még 50-60 kilométert, aztán kidőlök és talán soha többet nem akarok majd futni, vagy elmegyek százig és mosolyogva, jó érzéssel gondolok vissza az egészre. Amíg vacilláltam, hallottam, hogy közeleg vihar, és ez segített meghozni a végső döntést. Jövőre persze újra indulni fogok és semmit se fogok másként csinálni, mint most. A felkészülés vis maiorjával és a változékony, szélsőséges időjárással sajnos nem lehet mit kezdeni. Ez a verseny egyébként mindig egy jó buli. A szervezők nagyszerű munkát végeznek, és mindig figyelembe veszik a kapott kritikákat.”
Róbert egyébként 2015 óta fut – újra. 17 évesen ugyanis abbahagyta ezt a sportot, pedig remek sprinter volt.
„Adrenalinfüggő vagyok. Ejtőernyőztem is, jelenleg pedig ipari alpinistaként a magasban dolgozom. Nekem a futás a függőségem kiélése. Sokat dolgozom, így sokszor este, éjjel van csak időm edzeni. Tavaly párosban futottam az UB-n, előtte pedig egy öt fős csapatban. Azoknak, akik meg akarják próbálni az UB-t, azt tanácsolom, hogy ha komolyabb teljesítményt szeretnének, keressenek egy jó edzőt. S nagyon fontos, amit Simonyi Balázs mondott az Ultra című filmjében, hogy a futás közben együtt vagyunk senkik. Aki ezt nem érti, érzi, az ne fusson.”
