Te is találkoztál már tízcentis orosz tarantulával a lakásodban? – Nézz be az ágy alá!
Te is találkoztál már tízcentis orosz tarantulával a lakásodban? – Nézz be az ágy alá!
Te is találkoztál már tízcentis orosz tarantulával a lakásodban? – Nézz be az ágy alá!Már tavaly sokan panaszkodtak arra, hogy óriási pókokkal találkoztak lakásukban. Olyanokkal, amelyek tízcentiméteresek voltak, és külsejük a madárpókhoz hasonlított. Az első hírek Győr környékéről és a Rábaközből érkeztek, aztán Várpalotán is felfedezték a hatalmas pókokat, idén pedig hazánk minden tájáról folyamatosan jönnek hasonló jelzések.
Volt, aki a kertjében vette észre ezt a maga nemében gyönyörű, ámde sokak számára riasztó állatot. Íme egy 6 évvel ezelőtti videofelvétel:
A felvétel főszereplője hazánk legnagyobb méretű pókfaja, a szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis), melyet orosz tarantulaként is hívnak, mivel az oroszországi sztyeppéken őshonos. A híres zoológus, Kolosváry Gábor a mi madárpókunknak nevezte a Természet című folyóiratban 1931-ben. A farkaspókfélék családjába (Lycosidae) tartozik.
Megnyúltabb testformájú, mint a kesztespók, mégis ijesztőbb annál, mert szőrös, testhossza négy centiméter, de ha kiterjeszti a lábait, akár tízcentiméteres is lehet. Mérete miatt sokszor összekeverik a madárpókkal, bár annál sokkal kisebb.
Rokona a pokoli cselőpók ((Geolycosa vultuosa), mely kisebb nála:
A szongáriai cselőpók általában szürke vagy barna színű, bár van narancsosbarna változata is. Csáprágója világos vagy sötétbarna, alsó és felső része fekete.
Főként a szikes pusztákat és a kötöttebb homoktalajokat szereti, a félsivatagi klímát. Ebből kifolyólag Magyarországon az Alföldet részesíti előnyben, ahol függőleges, 30-40 cm mély lyukakban húzódik meg. Üregének falát hálójával erősíti meg.
Éjjel és nappal is aktív, de jórészt alkonyatkor indul vadászni. Szállásáról figyeli áldozatát, majd hirtelen lerohanja: gyorsan fut és gyorsan ráveti magát áldozatára. Kiszemeltjei főként ízeltlábúak, szöcskék, sáskák, tücskök. Mindenre lecsap, ami a szálláshelyéhez közel kerül és (számára) ehetőnek minősül.
Most így nyár elején már látható, ahogyan a nőstények cipelik magukkal petecsomagjukat. A kokonok kb. 40 petét óvnak, amikor kikelnek az utódok, még sokáig az anyjuk hátán utaznak. Ha megijednek valamitől, akkor szétszaladnak, de aztán újra rámásznak védelmet keresve.
A szongáriai cselőpók marása olyan, mint a lódarázs csípése. Bár nem okoz halált, de nagyon fájdalmas, és rövid időn belül heves szívdobogást, émelygést eredményezhet. A mérgében különböző fehérjék vannak, s olyan vegyület is, mely a szívösszehúzódások erejét fokozza.
Ezért nem szabad semmi esetre sem megfognunk – bár nem valószínű, hogy sokan késztetést éreznek riasztó külsejét látva, de hátha… -, mert csáprágója csípőkarmával könnyen átszúrhatja a bőrünket és nem tudhatjuk előre, hogy okoz-e nálunk allergiás reakciót.
Jobb, ha kitessékeljük a lakásunkból valamilyen eszköz segítségével. Jó megoldás például, ha egy újságpapírral beleseperjük egy pohárba, mely tetejét rögtön lefedjük, és kivisszük a pókot az udvarra, ahol aztán szabadon élhet tovább.
Persze, biztosan vannak, akik az azonnali eltaposás mellett döntenek, de azért remélem, hogy nincsenek túl sokan. Az ő figyelmükbe ajánlom egyébként a tényt, hogy védett fajról van szó, és ötezer forint büntetés jár egy példány elpusztításáért! Másrészt: A hazai pókfajok egyike sem veszélyes az emberre, s mivel a pókok pusztítják a rovarokat, inkább védjük őket, tekintsük rájuk barátként!
Mint említettem, ezek az ízeltlábúak alapvetően a mezőn élnek. Azért költöznek mostanában a lakott településekre, mert az életterük egyre szűkül…
