Láttál mostanában szúnyogot?
Láttál mostanában szúnyogot?
Láttál mostanában szúnyogot?Az ősz nagyon sok csodás élménnyel ajándékozza meg az embert: A fák és a bokrok gyönyörűek, ahogyan a zöldből sárgába, barnába, pirosba váltanak át. Remek családi program fákról lehulló termések után kutatni az avarban, hogy aztán különböző díszeket készítsünk belőlük, és az erdei túrák során órákon át gyönyörködhetünk a lombok közül felénk nyúló napsugárban. – Miközben mellőzhetjük a szúnyogriasztó készítményeket, a megcsípett bőr vakargatását és a káromkodást, ami nyáron gyakran elhagyja szánkat, ha belénk marnak ezek a bosszantó kis rovarok.
Ősszel valahogy eszünkbe se jut, hogy vajon mi lehet a szúnyogokkal, hova tűntek el, s miért? Csak akkor gondolunk rájuk, ha az időjárásban változás áll be az előző évekhez képest, és valakinek feltűnik, hogy még mindig itt vannak, holott tavaly vagy tavalyelőtt ezekben a hónapokban (hetekben) már nem kellett csitítani a gyereket az észrevétlenül létrejött, viszkető dudorok miatt, és a szokásos családi névnapozás is zümmögés- és csapkodásmentes volt a kerti pavilonban (annak téliesítése előtt).
A szúnyogok ugyanis attól függően zaklatnak minket, hogy milyen az aktuális időjárás. Ha sok pangó vizet találnak, és a napi hőmérséklet 20 fok fölött van, akkor nemcsak aktívak, hanem még az új lárvák kikelése is megoldott. E rovarok az első fagyokig csípnek, és egészen addig támadnak, míg a napi csúcshőmérséklet nem csökken 10 fok alá.
A közönséges szúnyogok szeptember közepére már elérik maximális populációjukat. Amikor jön az „igazi” ősz, akkor a nőstény szúnyogok búvóhelyet keresnek, ahol át tudnak telelni. Testhőmérsékletük hasonló a környezetükhöz, és egy bizonyos hőmérséklet felett nem működik normálisan a szervezetük. Ezért a hideg beálltával nyugalmi állapotba kerülnek, hogy átvészeljék ezt az időszakot.
Téli pihenőként – átmeneti szállásként - kiszemelhetik akár a lakásunkat is. Gyakran találkozhatunk velük pincékben, garázsokban, lépcsőházakban, barlangokban, sőt, a fák odvában is.
Vannak olyan szúnyogok, amelyek ősszel nedves helyekre lerakják petéiket (például mocsaras, ingoványos területekre), hogy ha jön a tavasz, a meleg, és elég csapadék hullik, akkor az utódok „feléledjenek”. Ősszel (tél elején) a szúnyoglárvák a csökkenő hőmérsékletű víz miatt (is) nyugalmi állapotba kerülnek, anyagcseréjük lelassul, fejlődésük megáll.
Vannak olyan nőstény szúnyogok, amelyek túlélik a telet, amikor pedig magukhoz térnek, gyorsan vért szívnak, petéket raknak – majd elpusztulnak. A vérszívást nagyon kifinomult módon végzik: a bőrünk alá szúrnak egy vékony kis csövet, ami hat apró tűből tevődik össze. Ezek együttes működése szükséges a vérszíváshoz. Az első két tű nagyon éles, észre se venni, ahogy behatolnak a testünkbe. A második pár kampóként működik, megtartják a szöveteket, hogy a harmadik pár elvégezhesse a dolgát: ezeken kémiai receptorok vannak, amelyek segítenek megtalálni a vért, és fel is szívható velük a nedv.
A vérszívásról írt cikkem részletesen elolvasható itt. Volt egy külön blogbejegyzésem is arról, hogy ki a szúnyog ideális áldozata? Erről itt található meg több információ.
A harapásnyom egyébként el is fertőződhet, mivel a csípés megsérti a bőrünket, és a vakarás során bekerülhetnek a baktériumok a testünkbe. Ezért ajánlott vakarás helyett hidrokortizol tartalmú krémet vagy zselét az adott felületre kenni. A hideg, jeges borogatás is segíthet. A csípés során erős allergiás reakció (anafilaxia) is előfordulhat, amely azonnali orvosi ellátást igényel.
Hogy miként védekezzünk a szúnyogok ellen, arról egyszer írtam egy külön anyagot, mely elolvasható itt. - Persze, erre a cikkre remélhetőleg már csak tavasszal lesz szükségünk igazán...
