Szép volt, jó volt, de ideje szögre akasztani az íjat - Rambo V.: Utolsó vér kritika
Szép volt, jó volt, de ideje szögre akasztani az íjat - Rambo V.: Utolsó vér kritika
Szép volt, jó volt, de ideje szögre akasztani az íjat - Rambo V.: Utolsó vér kritikaKülcsín
Amúgy tényleg úgy érzem magam, mint akit szinte minden héten nyakon öntenek valami ragacsos és fűszeres nosztalgiaszósszal, amely markáns ízvilágával egyenesen visszarepít a gyerekkoromba, és bár eleinte ínycsiklandozó volt, már kezd kicsit sok lenni.
De nagyon úgy néz ki, hogy ezzel csak én vagyok így, ugyanis amíg dől a lé, addig nem fogják lecsapni a futószalagot. Persze fura ez az egész, mert itt összevissza károgok, közben meg én is beülök minden egyes retrómozi folytatására, ám valahol mégis azt érzem, hogy ez nem helyes. Lehet, hogy velem van a baj, és csak élveznem kéne, amit látok, de az a legbosszantóbb az egészben, hogy nagy százalékban nemcsak újra feldolgoznak sikeres szériákat, hanem úgy elrontják őket, hogy a kasszáknál behúzott siker ellenére lógva maradnak a levegőben, és így a legtöbbjük olyan méltatlan lezárást kap, amilyet egy filmsorozat sem érdemel.
Persze van egy-két kivétel (pl. Barátom, Róbert Gida vagy a Toy Story 4.), de összességében a kukában landolnak a legendás nevek, hogy aztán pár év múlva újra előkotorják őket, amellyel újabb pénzeket tudnak szakítani.
Szóval Rambo V.: Utolsó vér: Sylvester Stallone szépen lassan minden sikersorozatát újragondolja (egyes pletykák szerint a Tango és Cash is a célkeresztben van), a következő áldozat pedig nem más, mint a híresen hírhedt John Rambo, aki visszatér az utolsó (???) bulira, hogy végleg leszámoljon ellenségeivel.
Sztori
Tizenegy évvel járunk a 2008-as Rambo-mozi után, amikor is az öreg John arizonai farmon tengeti mindennapjait házvezetőnőjével, Maria Beltrannal (Adriana Barraza) és annak unokájával, Gabrielle-lel (Yvette Monreal).
Egy szép napon a lány információkat kap egyik barátnőjétől, Jezeltől (Fenessa Pineda) biológiai apja hollétéről, így a nyomába erednek, a szálak pedig egészen Mexikóig vezetnek, ahol apartmanban találnak rá a gondatlan apára, Miguelre (Marco de la O).
Miután Miguel felfedi a szörnyű igazságot Gabrielle-nek, a lány bárban köti ki, ahol előbb bedrogozzák, majd elrabolják a mexikói kartell emberei. Na, több se kell az öreg, de még mindig szikár Rambónak, aki a hír hallatán azonnal délre utazik, hogy rendet tegyen a gengszterek között és megmentse a lány életét.
Karakterek
A Rambo V.: Utolsó vér bár bővelkedik érdekes karakterekben, egyik sem kap túlontúl meghatározó szerepet, így nem nagy meglepetésre csak és kizárólag a címszereplőre, John Rambóra, alias Sylvester Stallone-ra koncentrálok.
Az öreg Sylvester játéka az utóbbi esztendőkben nem sokat változott. Úgy is fogalmazhatnék, hogy minden egyes mozijában szinte ugyan azt a figurát hozza: morcos verőlegény, aki mindenem és mindenkin átgázol, hogy aztán jellegzetes grimaszaival nyugtázza, hogy ki az úr a vásznon - ezalól talán a Creed-filmek kivételek, annyi különbséggel, hogy a bunyós mozikban nem csak ő játssza a kiöregedett faszagyereket, hanem mellette még tanítja is, hogyan kell az lenni.
Nos, a Rambo V.: Utolsó vérben sem kell számítani világmegváltó manírokra, Sly ugyanúgy üt, vág, rúg, csíp, harap, mint korábbi akcióiban, csak kicsit lassabban, kicsit öregesebben, ennek köszönhetően pedig sokkalta realisztikusabban ábrázolják a nyugdíjaztatás előtt álló fenegyereket, mint valaha. Piros pont.
Összegzés
Minden borúlátásom ellenére a Rambo V.: Utolsó vér meglepően korrekt alkotás lett. Nincs új Hold a Nap alatt, ne várjatok csodákat, de az eredeti Rambo-mozikhoz és a 2008-as szörnyűséghez képest igencsak más, de közben friss filmet kaptam, amely bár igyekszik megőrizni az eredeti Rambo-koncepciót, sokkal inkább hasonlít vadnyugatos, agyonvontatott mentőakcióhoz, mint pörgős dzsungelharchoz.
Tényleg? Hiszen Arizonában és Mexikóban játszódik (gondolhatnátok), de nemcsak emiatt, hanem a készítők sokkal lassabban és melankolikusabban tálalják a cselekményt, mint a nagy elődök, így kicsit olyasmi érzésem támadt, mint az igencsak sikeres Logan - Farkas nézése közben. Ami nem feltétlenül rossz, sőt, ha ezt a mozit szánták az akcióhős hattyúdalának, akkor hibátlan az elgondolás, de mindent összevetve nem ilyennek ismertük meg Rambót.
Persze nem kell megijedni, akadnak itt kőkemény, vérben úszó, rambós momentumok is, de kevésbe lesznek meghatározóak, mint a korábbi filmekben. Ha pedig egyszer beindul a buli, akkor működik csak igazán a nosztalgiafaktor, amely egészen a Rambo V.: Utolsó vér végéig nem is ereszt. Aztán várjátok ám meg a végefőcímet, ugyanis - főleg a keményvonalas rajongóknak - garantáltan tetszeni fog a látvány.
