Az őszi erdő veszélye: a kullancs
Az őszi erdő veszélye: a kullancs
Az őszi erdő veszélye: a kullancsNyáron a kánikula mindenkit a vízpartra – pontosabban: a tengerbe, tóba, folyóba… - űz (természetesen vannak élethelyzetek, amikor be kell érni az otthoni fürdőkáddal / zuhanykabinnal… vagy épp a kerti slaggal), hogy a forróságban hűs ölelést kapjon a test és lenyugodjon a tűző napsütéstől felhevült ember.
Ősszel, amikor már hűvösebb a levegő, kevésbé van kedvünk vállpántos / ujjatlan ruhát ölteni (a fürdőruháról nem is beszélve) és „alig-szandálban” fagylaltért állni sorba, miközben testünk egyre barnábbá válik az árnyék-mentes siófoki plázson. Szeptember végén bizony előkerül a kényelmes sportcipő (esetleg a jól „betört” bakancs), és irány az erdő!
Nemcsak sétálni / túrázni optimális ilyenkor, hanem falatozni is a gyümölcsökkel teli piknik kosárból. Leheverni a fűbe, egy puha pokrócra, s nézni, ahogy változik felettünk az ég, hallgatni a természet moraját…. – S még színezhetném tovább az idillikus képet, ha nem jutna eszembe a fűről és a bokrokról egy olyan állat, amely csak arra vár, hogy a közelébe kerüljünk és kihasználja testünket. (Esetenként maradandó károsodást okozva.) Ez pedig a kullancs.
E bosszantó ízeltlábúaknál két szaporodási ciklust figyelhetünk meg: a tavaszit és a nyárit, mivel ilyenkor sűrű az esőzés, ami kimondottan kedvez nekik. A nőstények aktivitását befolyásolja a napsugárzás, a páratartalom és a nedvesség. A száraz, nyári időjárást nem szeretik (bár akkor is aggódhatunk miattuk, mert szinte minden helyzetben feltalálják magukat és képesek túlélni a szélsőséges helyzeteket is), a langyos / hidegebb tavasz / ősz és a megfelelő páratartalom viszont paradicsomi környezetet biztosít számukra.
2004-2007-ben készült egy kutatás, mely a Kárpát-medencében található, Európában őshonos Ixodes ricinus (ricinus kullancs) életét hivatott megfigyelni. Az említett időszakban történt felmérés alatt a tavaszi csúcs a májusi-júniusi hónapokra esett (óránként 84-128 db kullanccsal), az őszi pedig szeptemberre (óránként 21 kullanccsal).
Ha enyhe az ősz és a tél, sokkal több kullancs áll lesben a fűben, a virágokon és a bokrok között, a globális felmelegedés miatt pedig az utóbbi évtizedekben olyan területeken is megjelentek ezek az ízeltlábúak, ahol korábban nem igazán fordultak elő.
Hazánkban fokozottan veszélyes területnek számít Vas, Zala, Somogy, Győr-Moson-Sopron és Nógrád megye, a Balaton-felvidék, valamin Budapest és annak agglomerációja. Korábban csak az erdők és a mezők jelentettek veszélyt, ám „manapság” már a városok kertjeit, parkjait is előszeretettel népesítik be.
Ha hosszú (és melegnek mondható) az ősz, akkor a kullancsok jobban szaporodnak. Életük kilencven százalékában „szabadon” élnek, a fejlődésük egy része viszont a vérszíváshoz van kötve. Hazánkban „háromgazdás” kullancsokkal találkozhatunk, melyek minden fejlődési szakaszban – láva, nimfa, kifejlett állat – vért szívnak a „gazdatesten”.
A lárva napokon át issza a vért, majd lepottyan a földre és nimfává válik. Aztán újra testet keres (vannak olyan kullancsok, melyek gyíkokra, madarakra, kutyákra, vagy az emberre akaszkodnak), majd 3-8 nap után ismét elereszti áldozatát, és átvedlik kifejlett nősténnyé vagy hímmé. A közönséges kullancs ivarérett korban háziállatokon, nagyobb testű emlősökön, illetve az embereken élősködik.
Szupergyorsan szaporodik: egy nőstény akár 4.000-15.000 tojást is tud rakni!
Ezért (is) fontos az, hogy a kirándulásokból hazaérve alaposan átnézzük magunkat – és kutyusunkat -, mert ha az otthonunkban, észrevétlenül esik le rólunk a kullancs (miután kellőképpen „jóllakott”), akkor rengeteg lárva kelhet ki a közvetlen környezetünkben!
A kullancs rendkívül jó alkalmazkodó képességgel rendelkezik! A telet például úgy is túlélheti, hogy elbújik az avar alá, és amikor leesik a hó, a levéltakaró megvédi (elszigeteli), miközben békésen alszik. (Minden faj másként vészeli át a hideget.)
Hogy miért nem jó nekünk, ha kullanccsal találkozunk? A kullancsok világszerte körülbelül háromszáz betegséget terjesztenek, melynek egy töredéke veszélyes az emberre. Főként két egymástól tökéletesen különböző mikróba veszélyeztet bennünket kullancs-csípéskor. Az egyik az agyvelőgyulladást is okozó vírus, a másik a Lyme-kórt okozó Borellia burgdorferi nevű spirochaeta. Ki kell hangsúlyozni, hogy a kullancs hordozza és terjeszti ezeknek a kórságoknak a kórokozóit.
Az agyvelőgyulladás magas lázzal, fejfájással, hányással, elesett általános állapottal jár. Következménye lehet maradandó fogyatékosság vagy akár halál is. Védőoltással viszont megelőzhető.
A Lyme-betegség ellen nincs oltás. Ez egy nagyon sokszínű, változatos tüneteket produkáló kórkép, bőrtünetekkel, ismeretlen eredetű fejfájással, fáradékonysággal, rossz közérzettel, nagyízületek gyulladásával, szívpanaszokkal. Okozhat arcideg-bénulást, a fülkagylón tapintható csomót. Sőt, sokszor hónapokkal a csípés után vesszük csak észre a jeleket. (Kezeletlenül évekig tartó lefolyású lehet. A vérből kimutatott ellenanyagok mérésével kórismézhető.)
A Lyme-kórt is érintő korábbi cikkem elolvasható itt, a kullancs elleni védekezéssel kapcsolatban pedig itt található néhány jó tanács.
