Aszalj gyümölcsöket a karácsonyi asztalra!Aszalj gyümölcsöket a karácsonyi asztalra!
A kert utolsó gyümölcstermő növénye – a naspolyát leszámítva – a datolyaszilva. Szüleim kertjében szinte összeroskad a hatalmas, 30-50 dkg-os termések alatt a fa. A csüngő, széles-gömbölyded bogyótermések éretlenül hamvaszöldek, éréskor sárgászöld, sárga, narancs- vagy pirosas színűvé változnak. – Nálunk jelenleg sötétnarancs színben pompáznak, a fa levelei pedig már aranysárgától a tűzvörös színűig értek. Káprázatos látvány a rozsdavörösre színezett fácska – levelei között az édes termésekkel.
Közben a fügefa is nevelgeti még gyermekeit, még csak nem is gondol a télre, hisz’ oly meleg napsugár süt még le rá. Persze, mi már tervezgetjük, hogyan óvjuk meg idén is a hidegtől, s hódolattal fogadjuk a gyümölcsöt, mellyel most, az ősz derekán is megajándékoz minket.
Akad még a kertben néhány alma és körte is, s főképp szőlő! Ennek bizonyítékaként még ma is csemegéztem ebből a finomságból – hátraszökve a tőkék közé. Mindig hagyunk jó pár fürtöt a bokrokon, mert valahogy jobban esik onnan csipegetni és frissen élvezni az édes levét. – Persze, a magjáról se feledkezzünk el!
Egyszer már írtam arról, hogy a szőlő legértékesebb része a szőlőmag, mert ebben koncentrálódik e növény valamennyi jótékony összetevője. Az orvoslás már több száz évvel ezelőtt felismerte a szőlőmagban rejlő gyógyerőt, s azóta is feldolgozzák őrleményként (magliszt, por), olajként és esszenciaként. Az erről szóló cikkem elolvasható itt.
A csodás idő persze nem fog örökké tartani, ezért alaposan át kell gondolnunk, hogy mi is kezdjünk ezzel a sok finomsággal? – Azon túl, hogy frissen leszakítva elfogyasztjuk őket ott, a helyszínen állva, ahol megszülettek. A füge felhasználásával kapcsolatban adtam már tanácsot legutóbb - lekvár, dzsem, „pálinka” és bor készítésére biztatva az olvasót. A datolyaszilvával kapcsolatban is elárultam, hogy milyen finomságok készíthetőek belőle készíthetők belőle.
Az aszalás eddig viszont még soha sem merült fel opcióként! – Legalábbis a gyümölcsök esetében. A zöldségekről két évvel ezelőtt már elárultam, hogyan aszalhatók könnyedén a Zárjuk üvegbe a nyarat! - Aszaljunk zöldségeket télire! című cikkemben, most pedig nézzük, mi a helyzet a gyümölcsökkel?
Az aszalás a legősibb tartósítási eljárás, amely már a Kínai Birodalomban is ismert volt. Az ókori görögök és a rómaiak is tartósították így az élelmiszereiket. Őseink egykoron a napon és a tűzön aszaltak.
Az aszalás nagyon egészséges módja a tartósításnak, mert aszaláskor csak a nedvességet vonjuk ki az élelmiszerekből, a vitaminok, rostok és az ásványi anyagok nagy része bennük marad. – A konzerveknél ezeknek akár a 65 %-a is kárba vész! Az aszaláshoz nem használunk tartósító szereket – mégis akár évekig is élvezhetjük az aszalványt minőségcsökkenés nélkül! – S az sem mellékes, hogy az aszalt élelmiszer helyigénye akár tizedrésze is lehet a friss élelmiszerének.
Szinte valamennyi gyümölcs alkalmas arra, hogy megaszaljuk: így az alma, a körte, a datolyaszilva, a füge, a szőlő is.
(Ezeket emelem ki, mivel most az ősz gyermekeivel foglalkozunk.) Van, aki azt mondja, hogy a hazánkban termett füge nem alkalmas erre a műveletre – ezt viszont cáfolni tudom, mert nekem is sikerült megaszalnom. A szőlőből – értelemszerűen – mazsola lesz az aszalás után. (A mazsola-készítés fortélyairól egy külön blogbejegyzés fog majd szólni.)
Az aszalás aranyszabálya, hogy a felhasznált gyümölcs hibátlan, egészséges legyen – és persze érett. A sérült / penészes / beteg gyümölcs aszalványa nem lesz fogyasztható!
Az első lépés mindig a mosás, hogy eltávolítsuk a szennyeződéseket, és fontos a lecsöpögtetés is, mert száraz külsejű terméssel egyszerűbb dolgozni (és probléma-mentesebb is).
Aztán jön az aprítás: az almát, körtét, datolyaszilvát vágjuk karikákra (vagy kockákra – ki, hogy szereti, de karikázni praktikusabb). A szeleteknek vékonynak kell lenniük, hogy a nedvesség majd hamar eltávozhasson belőlük, és ne penészesedjen meg. A fügét és a szőlőt nem kell feldarabolni. (Bár sokak szerint a fügét jobb félbevágva aszalni.) A művelet közben távolítsuk el a magházat (ha van – pl alma, körte), a szőlőt bogyózzuk le.
Sokan citromsavas fürdővel kényeztetik az almát aszalás előtt, a körtét pedig cukros vízbe áztatják, hogy megnöveljék így a cukortartalmát. – Én nem vagyok nagy cukorpárti, s úgy gondolom, épp elég édes az érett gyümölcs, felesleges cukorral bombázni. (Főként, ha az egészségünkre is gondolunk.)
Az aszalást végezhetjük a napon, a sütőben vagy aszalógépben.
Napon akkor aszalhatunk, ha folyamatosan meleg van (ezért ezt most ősszel nem vehetjük opciónak), s közben meg kell oldalunk a megfelelő szellőzést, miközben a bogaraktól / legyektől is meg kell óvnunk a terményeket.
A folyamatos melegről a sütő segítségével gondoskodni tudunk, ám itt a szellőzés a kényes pont. Hogy megoldjuk ezt a problémát, nyitva kell hagynunk a sütő ajtaját a művelet teljes időtartalmában. Így viszont az aszalási idő nagyon hosszú lehet, és a villanyóránk / gázóránk is gyorsan fog pörögni. (Vagyis nagyon költséges.)
Az elektromos aszalók nagyon hasznosak, praktikusak, és nem is kerülnek sokba. Én sok évvel ezelőtt vettem egy nagyon jó gépet, s nem volt tízezer forint. Anyukám azóta is azzal szárítja a fűszernövényeit / tealeveleit – és még az ételízesítő alapanyagait is! Ő ugyanis nem használ Vegetát, hanem maga állítja össze a kertben termett zöldségek segítségével az ételízesítőt. A gép szinte egész évben dolgozik (vagy szárít, vagy aszal), s még mindig jól bírja, nem romlott el egyszer sem. Sőt, annyira bevált, hogy kapott egy társat is – most egyszerre dolgoznak.
Az elektromos aszalók nemcsak a forró levegőről gondoskodnak, hanem a szellőzési problémát is megoldják. Egyszerre akár öt kilogramm gyümölcsöt is belepakolhatunk, és 1-2-3 nap alatt (a gyümölcstől függően) láthatjuk is a végeredményt!
Az aszalni való terményeket egy rétegben kell felrakni a tálcákra, s fontos a fokozatos felmelegítés. A tálcák pozícióját jó, ha folyamatosan cserélgetjük. Az aszalást addig kell folytatni, amíg a gyümölcsök víztartalma kb 20 %-ra csökken. Akkor van kész az aszalás, ha a gyümölcs tapintása még rugalmas, de megnyomkodva / kettétörve nem jön belőle nedvesség.
Az aszalványt száraz, hűvös helyen kell tárolni. Valaki úgy tartja, hogy a legjobb erre a vászonzacskó, de mi üvegekbe szoktuk rakni, és eddig mindig tökéletes állapotban volt az utolsó elfogyasztott szem is.
