Immunerősítés kasvirággal!Immunerősítés kasvirággal!
A kasvirágok közül kettőt fontos kiemelni: a bíborlevelűt és a keskenylevelűt. Mindkettőnek hasonló a gyógyhatása, s eredeti lakóhelyük is megegyezik: Észak-Amerika füves síkságai a keleti és a középső részeken, valamint Dél-Amerika déli része (például Argentína). A bíborlevelű Európába szépsége miatt került: eleinte dísznövényként tartották Angliában, majd hamarosan felfigyeltek jótékony hatásaira, főként az immunerősítés terén.
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben is megtalálható gyökér- és hajtásrésze. A XVIII század óta nagyon sok fajtáját termesztették csak azért, hogy gyönyörködjenek benne, s csak az 1930-as évektől várt igazán ismertté, mint gyógynövény. – Annak ellenére, hogy egy nebraskai Pawne városában élő bevándorló orvos, Dr. Meyer már 1870 körül szabadalmaztatta vértisztítóként, s hirdette, hogy milyen hatásos szifilisz, üszkösödés, bárányhimlő, skarlát, malária, diftéria, agyhártyagyulladás, influenza stb. esetén.
E lágyszárú, évelő, lila színű növény gyógyerejéről már a sziú indiánok is tudtak. Ők először sebgyógyításra, kígyómarásra, rovarcsípésre, harapásra használták. Gyökeréből pépet készítettek, s azt helyezték az érintett testrészre. Ettől a növénytől vártak segítséget akkor is, ha fájt a foguk, ha lázasak voltak, ha himlő gyötörte őket, ha ízületi gyulladásuk volt.
Az európai telepesek is ehhez a növényhez nyúltak fertőzések kezelésekor, mivel természetes antimikrobás hatású, véd a gombák, vírusok, baktériumok és más kórokozó mikrobák ellen.
A krónikus fáradtság is enyhíthető a bíborlevelű kasvirággal, sőt, a candida albicans is (mely a leggyakoribb gombafertőzésért felelős).
Allergiás reakcióknál normalizálja (csökkenti) az immunválaszt, így például az ekcémásoknak is ajánlott a használata. Lehet kezelni vele a felületi sérüléseket is, például az égési sebeket, a tályogot, aknét, felfekvést, szájfekélyt. – Erre jók a belőle készült krémek.
A legtöbb hatóanyag a növény nyers gyökerében található, méghozzá tavasszal, kora nyáron. Ezen kívül a szára, a levelei és a virágzata is gyógyhatású. Nagy mennyiségben tartalmaz fitoszterolokat és poliszacharidokat, melyek immunstimulálók.
Az Echinacea hozzájárul ahhoz, hogy a sejtek fokozottabban termeljék az interferont, mely egy természetes vírusellenes anyag. A hatás viszont nem tart sokáig, ezért – ha heveny fertőzésről van szó - naponta többször is ajánlott a fogyasztása.
Hasznos torokfájás, mandulagyulladás, húgyúti fertőzés, középfül-gyulladás, afta esetén is. A légúti fertőzések, a nátha, a megfázás megjelenésekor nemcsak lerövidíti a gyógyulás idejét, hanem a fertőzést is meg tudja akadályozni. A torokgyulladást a streptococcus baktérium okozza, s ezt gátolja meg abban a bíborlevelű kasvirág, hogy elszaporodjon a mandulán / torokban. Elősegíti az interferon hormon termelődését, mely vírusos megbetegedésnél termelődik a szervezetünkben azért, hogy mozgósítsa immunsejtjeinket. Jól jön az influenza elleni harcban.
Használható tea, injekció, tabletta, kapszula, szopogatótabletta formájában. Akkor a leghatásosabb, ha már az első tünetek felfedezésekor elkezdjük alkalmazását.
Sok kutatást végeztek daganatos betegségekkel kapcsolatban, s a német orvosok megállapításai szerint hatékony lehet egyes rosszindulatú daganatokkal szemben. Azok a betegek, akik megterhelő kemoterápiát vagy sugárkezelést kaptak, jobban regenerálódtak e növény kivonatának használatakor (a fehérvérsejteket vizsgálva). Ezt a hatást májrák és vastagbélrák esetén is bizonyították.
Szerepe az antibiotikumok megjelenésével háttérbe szorult, ám sokan most is alkalmazzák, mivel természetes és biztonságos gyógymódot kínál. Nem ajánlott azonban fogyasztása azoknak, akik autoimmun betegségben szenvednek, allergiásak a napraforgóra (mert valószínűleg a kasvirágra is azok lesznek), gyermeket szeretnének (megnehezíti a teherbeesést), illetve terhesség, szoptatás idején, s egy éves kor alatti gyermekeknél.