Rakjuk el a telefont!
Rakjuk el a telefont!
Rakjuk el a telefont!Még le sem főtt a reggeli kávé, már gyorsan végigfutjuk a híreket, aztán átpörgetjük a Facebook-hírfolyamot.
Nehogy véletlen lemaradjunk arról, hogy az általános iskolai osztálytársunk, akit bő húsz éve nem láttunk, előző este milyen csodás naplementét fotózott.
Aztán a telefon reggeli, sőt utazás közben is a kezünkben ragad, mert a harminckettedik macskás videó vagy ismeretlenek online veszekedése valamelyik csoportban sokkal érdekesebb, mint az ébredező város zsizsegése.
A telefonunk a munkában sem pihen.
Egyet pittyen, és a legnagyobb hajtásban is lopva pillantunk a kijelzőre.
Hogy új e-mail érkezett, vagy a képünk alá kommenteltek, esetleg valamelyik chatcsoportban indultak be a többiek a témára, az már részletkérdés. Folyamatos készenlétben vagyunk. Próbáljuk feldolgozni, szelektálni, raktározni a bennünket érő információcunamit.Vagy sikerül, vagy nem. Sokszor az utóbbi.
Aztán csodálkozunk, miért vagyunk estére kimerültek.
Egész nap csak nyomkodjuk a telefont. És csöpög rólunk a víz, ha nem találjuk a töltőt vagy ha lenémítjuk a messengert két órára.
Pedig az agyunknak szüksége lenne a belassulásra. Egy jó könyvre, egy lazító fürdőre, az összebújásra, a barátokkal való koccintásra…
Rakjuk el a telefont!
Némítsuk le, rakjuk jó messzire, és fedezzük fel újra, mennyire izgalmas az offline világ!
