Fehérvári fülledt utcák: a kéjnőknek munkaügyi kiskönyve is volt
Fehérvári fülledt utcák: a kéjnőknek munkaügyi kiskönyve is volt
Fehérvári fülledt utcák: a kéjnőknek munkaügyi kiskönyve is voltA hivatásos prostituáltak ügyét az 1867-es kiegyezés után rendezték a Monarchiában, köztük Fehérváron is. Csurgai Horváth József Fehérvár piros lámpás évszázadai című tanulmányából kiderül, hogy erre egészségügyi szempontból is szükség volt.
A város kezeltette a vérbajosokat
Néhány évtizeddel korábban, 1835-ben a szifilisz (korabeli nevén vérbaj, bujakór) nagyon terjedt a városban, amit több-kevesebb sikerrel próbáltak megfékezni. Nem segített a helyzeten, hogy a Fehérváron állomásozó katonák száma folyamatosan nőtt. Feltehetően ezzel párhuzamosan a kéjhölgyek száma is emelkedett, akik a legősibb szakma számára legjobb helyen, a kocsmákban bővítették az ügyfélkörüket.
1863-ban a helytartótanács a korabeli viszonylatban tetemes összeget, 1786 krajcárt fordított a szifiliszes betegek kezelésére. (Az előző években ennek csak a harmadát.)
Érdekességképpen az új, Budai úti kórház pácienseinek nagy része is ezzel a betegséggel küzdött.
A helyzeten valamelyeset javíthatott az ősi szakma 1868-as legalizálása, de még 1870-ben az évi 313 betegből meglepően sokan, 45-en – 20 férfi és 25 nő – voltak vérbajosak.
Munkaügyi kiskönyv és egészségügyi lap
A 1868-as rendelet nemcsak a fehérvári bordélyok számát határozta meg, hanem kimondta: a kéjhölgyeknek ki kell váltaniuk a türelmi bárcát, vagyis mai szóhasználattal élve a munkavállalói kiskönyvet. Ha a városból elköltöznek vagy máshonnan idejönnek, be kell jelenteniük, és mellesleg rendszeresen meg kell jelenniük az orvosi ellenőrzéseken.
Szécsényi Mihály Vázlat a budapesti garniszállók történetéből című tanulmányában úgy fogalmazott, hogy a kéjnőket abban az időszakban négy kategóriába sorolták: a bordélyházi-, a magán-, a futóbárcás- és az egészségi lapos kéjnő.
A szakma "csúcsán" a bordélyházi örömlányok álltak, akik a bordélyokban laktak, a munkaadójuk a bordélyház tulajdonosa – jellemzően harminc év feletti özvegyasszony – volt. Szerepeltek a rendőrségi nyilvántartásban. Orvosilag is ott ellenőrizték őket. (Előző cikkünkben részletesen taglaltuk, hogy Fehérváron a mai Ősz utca környékén több bordélyház is működött.)
A magánkéjnők saját lakásukban, de a hatóságok által előírt körülmények között fogadhatták az alkalmi férfivendégeket. Ők is szerepeltek a rendőrségi nyilvántartásban. Vagy a lakásukban vagy a rendőrorvosnál ellenőrizték egészségügyileg őket.
A városilag regisztrált futóbárcások már nehezebb helyzetben voltak. Mivel nem volt saját lakásuk, ahol dolgozhattak volna, ezért hivatalosan találkahelynek minősített vendéglátóhelyeken űzhették a mesterséget.
Az egészségügyi lapos prostituáltak közé azok a nők tartoztak, akiknek volt hagyományos értelemben vett foglalkozásuk, de átmenetileg munka nélkül maradtak, ezért áruba bocsátották a testüket. A rendőrorvos őket is rendszeresen vizsgálta, de a nevük, címük hivatali titoknak minősült.
A nyilvános találkahelyeken pénzkeresés közben őket sem zavarhatták a hatóságuk a munkájukban.
Csurgai Horváth József tanulmányából kiderül: a városban az 1920-as évek végén nem volt állami rendőrorvos, ezért az örömlányokat a kerületi orvosok vizsgálták, és az ellenőrzéseket a tisztifőorvos végezte.
Fehérváron a századfordulón a hatóság szerint csak bordélyházi kéjnők dolgoztak, akik kielégítették a városi polgárság és a katonaság igényeit.
Télen korábban kezdődött a "műszak"
Bárca, egészségügyi lap ide vagy oda, az államrendőrség fehérvári kapitánysága 1928-ban szigorított a városi előírásokon. Pontosan meghatározták, hogy a kéjnők milyen idősávokban hova mehetnek.
Például délelőtt 11 és délután 1 valamint délután 5 és 9 között nem mutatkozhattak a Belvárosban és annak környékén. Nem sétálhattak nagyobb ligetekben, parkokban sem. (Például a Zichy ligetben vagy a polgári Lövöldén)
A kocsmákban április 15-e és október 15-e között este 9 után jelenhettek meg. A hatóság valószínűleg a rövidebb nappalok miatt a téli hónapokban megengedőbb volt: a lányok az éjjeli műszakot valamivel korábban, már este 8-kor elkezdhették.
(folytatjuk)
