Kisgyereket loptak meg kisgyerekes szülők – mi jön még?Kisgyereket loptak meg kisgyerekes szülők – mi jön még?
Amikor megszületett a lányom, rendszeresen babakocsival vittem a havi tanácsadásra a gyerekorvosi rendelőbe. Eleinte nagyon furcsállottam, hogy az anyukák simán kint hagyják a váróban a babakocsit a vizsgálat idejére, benne többnyire elég sok személyes holmival.
Aztán megnyugtattak és megnyugtattam magam: egyik kisbabás anyuka a másikat csak nem lopja már meg!
És én is kint hagytam azután mindig. Épp elég volt a babát fel-le öltöztetni, kiskönyvet elpakolni, oltás után a síró gyereket vigasztalni, kis vattapamacsot a combocskájára szorítva. Nem is lett volna annyi kezem, hogy még a kocsit is toljam.
Aztán úgy egy évvel később jött a következő fokozat a lazaságban: a játszótér. Szaladgálsz a gyerek után, le sem veszed róla a szemed, főleg az első időkben. Ezalatt bizony nem lehet egyfolytában a babakocsit, meg a magatokkal hozott mindenféle kelléket, kismotort, labdát, homokozó készletet, akármit is felügyelni. (Hát még, akinek több gyereke is van, és ahány, annyifelé szalad!)
De már a játszótér többnyire zárt kerítése mögött az ember ugyanazzal a biztonságérzettel közlekedik: itt csak családok vannak, bennük bízhatok!
Első alkalommal ott kezdett repedezni ez hitem, amikor a játékbabakocsinkat darabokra törve találtuk a játszótér gyepén, és mikor keresni kezdtük, hogy ki lehetett a tettes, bizony senki nem jelentkezett, hogy jaj, bocsi, az gyerekem vágta földhöz, stb. Sosem derült ki, mégis mi a fene történt.
Aztán hallottam olyan nagymamáról, aki letette egy padra a táskáját, amíg az unokáját hintáztatta, és arra lett figyelmes, hogy egy apuka a saját babakocsijuk csomagtartójába csempészi a táskát.
Utóbbi eset nem Fehérváron történt, ahogy a a babakocsilopás sem, amire a rendőrség oldalán figyeltem fel. De attól még meghűlt a vér az ereimben.
A police.hu-n jött szembe a történet, miszerint a fővárosban egy játszótérről lopott el egy babakocsit egy kisgyerekes pár.. Lazán eltolták az őrizetlenül hagyott babakocsit, miközben a kis gazdája nem messze onnan játszott éppen. A térfigyelő kamerák videón is megörökítették az esetet, ahogy a család átülteti a saját gyerekét a friss zsákmányba, és az is jól látszik, ahogy örömükben vidáman csókolgatják is egymást.
A felvételeket azóta több tízezren látták. Persze ettől még nem valószínű sajnos, hogy megkerül a babakocsi, ami nagy veszteség a tulajdonos családnak, ki tudja, hány kisgyermeküknél használhatták volna még. De talán látja a tolvajoknak néhány ismerőse és legalább valamennyire megszégyenülnek. Mert erre az aljasságra nehéz szavakat találni.
A történetben én igazából azt a két kisgyereket sajnálom. Azt a csöppséget, aki talán nem is értette, miért a karjukban cipelik haza a szülei a játszótérről, és hova lett az ő kényelmes, biztonságot adó babakocsija. És azt a másik kicsit is, akinek a szülei ilyet tettek, méghozzá látható örömmel. Mégis milyen élet vár rá ilyen példával, ilyen felmenők mellett? Ki lesz belőle és felnőve ő mit mindent tesz majd másokkal? Nyitott kérdések, melyekre igazából nem is akarom tudni a választ.
