Fehérvári győzelem a szumósok Európa-bajnokságán

Temesvári Márta

·SportTestszobrászat·Utolsó frissítés: undefined

Fehérvári győzelem a szumósok Európa-bajnokságán

Temesvári Márta

·SportTestszobrászat·Utolsó frissítés: undefined

Kazanyban rendezték meg a szumósok Európa-bajnokságát, melyen öt ország négy-négy fős együttese lépett a dohjora, hogy körmérkőzéses formában megküzdjön egymással. A magyar válogatott tagjai - Szilágyi Erik, Végh Artúr, Végh Richárd és Laczkó Benedek – sorra győzték le ellenfeleiket (a grúzokat és az azerieket), majd a lengyel és az orosz szumósokon is felül kerekedve végül a dobogó legmagasabb fokára állhattak fel.

„Tavaly mentünk volna Bakuba az Európa-bajnokságra, ám sajnos a vírushelyzet miatt elmaradt, így már nagyon vártuk a mostani viadalt.” – mesélte Laczkó Benedek, a csapat székesfehérvári tagja - „Az idei évben Magyarországon csupán egyetlen válogatott versenyt rendeztek meg április környékén, ahol eldőlt, hogy ki mehet az EB-re. Így kerültem én is a válogatottba.”

A fiatalember elmondta, hogy az EB helyszíne nagyon szép volt, a hang- és a fénytechnika is kifogástalan, ám a rendezés igencsak hagyott kívánnivalót maga után.

„A megnyitó a verseny kellős közepén volt, akárcsak a ceremónia, ami azért baj, mert ha bemelegít az ember és készül arra, hogy na, akkor most az ő súlycsoportja jön, aztán bemondják, hogy kezdődik a megnyitó, ami egy óra hosszú, akkor a végére kihűlnek az izmok és nincsen lehetőség újra bemelegíteni.” – magyarázta – „A sportcsarnokban egyébként az ebédet is nekünk kellett intéznünk magunknak, a szállásra pedig egy nap csak egy busz indult.”

A szállással kapcsolatban viszont elégedetten nyilatkozott mindenki: szép volt, légkondicionált és a svédasztalos reggeli is sikert aratott. A fiúk majdnem egy egész napot utaztak egyébként a helyszínre – az isztambuli átszállásnál tíz órát kellett várniuk -, és olyan feelingje volt az egésznek, mintha egy edzőtáborban vettek volna részt: 23 órakor kerültek ágyba, másnap kora reggel indultak a versenyre, aztán megint éjjel értek haza, másnap reggel újra harcoltak… A csapat pihenését az is nehezítette, hogy Kazanyban 21-2 között volt csak sötét, s kora hajnalban már jött is fel a nap.

„A hangulat nagyon jó volt. A társaimmal nincsen széthúzás, tiszteljük egymást és vannak nagyon régi barátságok is.” – árulta el Benedek – „Első nap nagyon izgultam, ami természetes persze. Mindig van az emberben ilyenkor egy kis szorongás, hiszen ott nemcsak magunkért küzdöttünk, hanem az országunkért is! A program a mérlegeléssel kezdődött. Tőlünk sokan fogyasztottak, hogy beleférjenek a súlycsoportjukba – én nem, sőt, 5 kg-mal alatta is voltam, mert 100 kg-ban indultam és 95-öt mutatott a mérleg alattam. Az én korosztályom, az U21 az első versenynapon mérte össze tudását. Azzal a grúzzal kezdtem el a mérkőzést, aki aztán megnyerte a súlycsoportot. Azt, hogy kikaptam tőle, utólag nagyon sajnálom, mert simán le tudtam volna győzni, és a döntőig menetelhettem volna.  Utána vígaszágon muszáj volt megmutatnom, hogy mit tudok, így legyőztem az orosz ellenfelemet, majd a lengyelt és egyéniben így lettem bronzérmes.”

Kifejtette, hogy sokat kell még fejlődnie: például nem hajlítja be eléggé a lábait, nem elég stabil – ezekre figyel majd koncentráltabban a jövőben.

„A csapat teljesítménye nagyon jó volt. Akkor már túlvoltunk az egyéni számokon és kicsit felszabadultabban tudtunk küzdeni.” – emlékezett vissza – „Amikor az ember csapatban versenyez, akkor van egy kis plusz motiváció is: az, hogy a többiek miatt is nyerni kell! A magyar válogatottban nagy tehetségek voltak: Végh Artúr és a testvére, a Richárd, aki világbajnok, ahogyan Szilágyi Erik is. Ők mind nagyon tehetséges sportolók és nagy harcosok és így négyen azt hiszem, hogy kihoztuk a maximumot egymásból. Nagyon nehéz volt bekerülni ebbe az összeállításba, de az egyéni teljesítményeim miatt engem is beválogattak és ennek nagyon örültem, mert tudtam, hogy milyen erősek leszünk együtt.”

Benedek egyébként nagyon sokat edzett az EB-re: már februárban elkezdte a felkészülést. Otthon, a garázsukban van egy kis konditerem, ott fejlesztette magát, valamint sokat futott és kerékpározott is. A verseny előtt volt egy három hetes felkészülési idő, amikor Érden és Kispesten (felváltva) edzett minden nap.

Mivel mindenki a szumó mellett dolgozik vagy tanul, így 20-22 óra között voltak mindig az edzések. Emiatt ő minden nap éjfél után ért haza. (Ezért egy idő után Budapesten aludt a barátnőjénél – pontosabban kidőlt a fáradtságtól.) Bár fárasztó volt nagyon ez az időszak, így utólag visszagondolva szükségesnek tartja, mert így kellőképpen felkészült a nehézségekre.

A fehérvári sportoló egyébként 5 éves kora óta birkózik és 15 évesen találkozott először a szumóval. Akkor el is indult egy versenyen, amit meg is nyert.

„Egy birkózó verseny után rendezték meg a szumó versenyt és ottmaradtam rajta. Gondoltam, kipróbálom magam benne – és azonnal meg is szerettem.” – mesélte – „Nem egyszerű sportág ez. Nagyon gyorsnak kell lenni benne, bírni kell a pofonokat és észrevenni a pillanatnyi lehetőségeket, amikor legyőzhetjük az ellenfelünket. Szükség van bátorságra és leleményességre is.”

Az első EB-n 2015-ben indult el – akkor még nem szerzett érmet, ám egy évre rá Németországban már a dobogó harmadik fokára állhatott fel! Azóta hozott haza bronzot Bulgáriából, Grúziából, Észtországból is. Most végre az egyéniben szerzett ötödik bronzérem mellé sikerült egy bajnoki címet is begyűjtenie, ami hatalmas boldogsággal tölti el.

Olyannyira, hogy most egy hétig pihenni és ünnepelni fog a családdal és a barátokkal – majd folytatja az edzéseket kondizással, futással, birkózással. A következő versenye csak ősszel lesz, amire alaposan fel szeretne készülni. (Jelenleg a Centrum Sport Egyesületnél edz.)

„Mindenképpen szeretném megköszönni a családomnak és legfőképpen édesanyámnak és a barátnőmnek a támogatást és a sok segítséget!” – zárta beszélgetésünket Benedek – „Nélkülük biztosan nem sikerült volna! Ezért nagyon hálás vagyok nekik! Köszönöm!”