2 hónapnál régebbi cikk

Milyen titkokat rejt a Rác utca a Palotavárosban?
·Történelemlokálpatrióta·Utolsó frissítés: undefined
Fehérvár Médiacentrum fotója
Pápai Barna
Milyen titkokat rejt a Rác utca a Palotavárosban?
·Történelemlokálpatrióta·Utolsó frissítés: undefined

Van egy varázslatos, 130 méteres utcaszakasz Székesfehérváron, ami ámulatba ejti az embert. Ez a Rác utca, melynek helyreállításáért a város Europa Nostra-díjat kapott. Egy egész városrész tűnt el, s egy rövid kis utcaszakasz őrzi emlékét.

„Fehérvár egyik tragédiája az, hogy egy történelmi gyökerű városrészt leborotváltak, kivétel a Rác utcának a 130 méteres szakasza. Az egész városrészből ez a kis utcaszakasz, a 11-től a 29-es számú házig az, ami megmaradt, és valahogy tükrözi egy bizonyos kornak az építési, gazdálkodási kultúráját is” –  mondta Csutiné Schleer Erzsébet a Rác utca titkai címet viselő előadáson. 

A lelkes városvédő első munkáinak egyike volt a Fejér Megyei Tervező Irodánál ezeknek a házaknak a felmérése. Ekkortájt készültek azok a felvételek is, amikkel Csutiné Böbe dokumentálta a felújítást. Az első fotósorozatot 1979-ben készítette az építészmérnök.  

„A Palotaváros pontosan annyi idős, mint a történelmi belváros. Amíg a Belvárosban a fejedelmek, királyok és az őket kiszolgáló, elsősorban katonai személyzet lakott, addig itt meg kellett termelni a zöldséget, a gyümölcsöt, a terményeket és az bizony itt történt a palotavárosi területen. Ezer évvel ezelőtt is lakott terület volt. Az sem véletlen, hogy a Rác utca környékén az egyik telken honfoglalás kori temetőt is találtak” –  mondta Csutiné Schleer Erzsébet. 

Így menekült meg a 130 méteres utcaszakasz

A második világháború után ugrásszerűen megnövekedett Székesfehérvár lakosainak a száma. Vidékről ide menekültek az emberek, hiszen az itt kialakult hadiipar, később más típusú nehézipar vonzotta a munkás kezeket. A korábbi 20-30 ezres városból pillanatok alatt a duplája lett, ezért szükség volt tömeglakások építésre.

„A hetvenes években elkészült Budapesten a rendezési terv erre a nyugati városrészre is. Volt egy nagy akadálya, hogy tízszintes házakkal lehessen teleszórni az egészet, és az nevezetesen a 18. század közepén épült Rác templom, ami műemlék. Mégis furcsán nézett volna ki, hogy ott a házak között ott áll egy kis templomka, aminek a keresztje körülbelül a hetedik emeleti konyhaablakokkal lett volna egy magasságban” –  idézte fel a történéseket a lelkes városvédő. 

Ezért egy nagyon bölcs gondolat született a körülményekhez képest: megtartanak egy műemléki környezetet. Éppen ezért kijelöltetek egy 110 méter hosszú utcaszakaszt.

„Amikor aztán beléptem ebbe a munkába, büszkeségemre még egy házsort sikerült hozzátenni, így lett 130 méter hosszú. Úgyhogy a 29-es meg a 20-as ház már nem lett volna. Sikerült a tűzoltókkal megbeszélni, hogy annyira nem vészesen sértjük a tűzszakasz határt, ezért maradhattak meg azok az épületek is” – osztotta meg a 130 méteres utcarészlettel kapcsolatos kulisszatitkait Csutiné Schleer Erzsébet

A munka az épületek felmérésével kezdődött. Az egyik része romos, míg a másik tisztességesebb állapotban volt. Persze az itt élők évekkel korábban már tudták, hogy el kell hagyniuk a házakat. 

„A harmincas évekből őrzi a Szent István Király Múzeum azt a Rác utcai festmény, melyen csupa kis nádtetős, falusi, hosszú parasztház van. Amikor mi idekerültünk, a hetvenes években már nem ez a látvány fogadott minket. A 19-es és a 23-as számú házakat például már átalakították. Tulajdonképpen egy történelmi fejlődés látszott ezen a területen. Úgy döntöttünk, hogy nem csinálunk olyan Rác utcát, amilyen valaha egyszer lehetett volna, hanem ezt az állapotot rögzítjük!” – mondta el Csutiné Schleer Erzsébet. 

Egy üzem, egy műemlék 

Felmerült a kérdés, hogy mi legyen ezekkel a kisajátított házakkal, és ki csinálja a felújítást, és mire fogják majd a házakat használni. Életre hívtak egy akciót, melynek három ember volt a fő mozgatója: Heiter Júlia a megyei tanácsból, Román András, a műemléki felügyelőség részéről, és Balla Károly, az Ikarus vállalat akkori vezérigazgatója. Ők járták végig a fehérvári üzemeket, cégeket. Próbáltak ezeknek a házaknak gazdát keresni. Olyasvalakit, aki gondozásba veszi és használni is fogja az épületet. A másik kérdés pedig az volt, hogy ki lesz a kivitelezője a felújításnak. Ez volt az Egy üzem, egy műemlék mozgalom.

A Rác utca 11. napjainkban

Pápai Barna

„A 11-es házban akkoriban még Csikós Danica néni lakott, aki az utolsó szerb őslakos volt. Nekem egy picit Szabó Magda Az ajtó című regényének Emerenciájára hasonlított. Remek savanyú bora volt, minden alkalommal megkóstoltuk földmérésnél. Danica házának a felújítását az Ikarus vállalta, aztán átadták a városnak, és most a Szent István Király Múzeumnak egy kihelyezett helytörténeti múzeuma működik itt. Láthatóak az eredeti berendezési tárgyak mind a mai napig. Épp csak a szemüvege nincs a helyén. Szépen berendezték az egészet, ugyanazokat a hatalmas papírra festett szentképeket kitették. Aztán a Danica néni nekünk annak idején elárulta, hogy legvékonyabb szobácska mindig a legények szobája volt, hogy szülői felügyelet nélkül bármikor ki tudjanak sétálni az ablakon” – mondta el Csutiné Schleer Erzsébet.

Volt olyan ház, amit a a városgazdálkodás vett át, vállalati klubot és vendégházat akartak csinálni. A 15-ös számú ház pedig sokáig Vadex iroda volt. A 17-es számú ház érdekessége az volt, hogy egy hatalmas gödör volt az előkertjében, mert a tulajdonosai a Kistormásiék tímárok voltak.

Az egész környék tele volt még a mocsár maradékaként csatornácskákkal, picike folyócskákkal. Éppen ezért olyan kisipar telepedett itt le, ami vízigényes volt: bőrkikészítők, szűcsök, tímárok, tobakosok. Az utcanevek is jelezik ezt. Ennek a háznak a felújítását, az akkori tatarozó vállalat vállalta, és mintaszerűen fel is újították.

Varázslatos pince és a királyi bazilika kövei 

„A legértékesebb háznak tartom a 19-es számú házat, ami pont szemben van a templommal” – fogalmazott Csutiné Schleer Erzsébet, hozzátéve, hogy rendkívül romos állapotban volt, viszont az volt 7 évszázadon keresztül a szerbek iskolája. 

„Ami legfantasztikusabb, hogy ez az egyetlen ház, aminek pincéje van, egy csehsüveg boltozatú tégla pince. Láthatók a pincében olyan kövek is, amik szinte biztosan a királyi bazilikából valók. Annak idején jártunk is a helyszínen Siklósi Gyula professzorral” – mutatja a helyszínen a Rác utca szakavatott ismerője. 

Az előadást követően ugyanis spontán végigsétáltunk beszélgetőpartneremmel a Rác utcát. A ház jelenleg lakott így belülről is megcsodálhattuk az épületet. A tulajdonos gondos gazdája az épületnek, minden szeglete magán viseli a törődést.

Bár a 19-es számú ház sorsa ma megnyugtató, nem volt ez mindig így. Erzsébet azt is elmesélte, hogy ez az épület talált legkésőbb gazdára. A Tejipari Vállalaté lett a ház, ahol egy tejipari múzeumot rendeztek be.

„Volt olyan része, amit az alapozástól kezdve kellett felújítani. Hátsó részén egy mai építésű, fából készült fészer volt. Oda kerültek azok a nagy sajtkészítő meg egyéb berendezések, amik a tejiparhoz tartoztak. Ha ez az épület okozta nekem a legnagyobb örömet, akkor azt is bevallom, hogy ez okozza nekem most a legnagyobb bánatot, mert a Tejipari Vállalat ugye átalakult, aztán a Parmalat csődbe ment. Sokáig próbálta elintézni a tejipari cég, hogy ha a csődbiztos el is adja az épületet, akkor is legalább a borzasztó értékes berendezési, kiállítási tárgyak maradjanak itt a városban. Sajnos nem sikerült elintézni, az a hatalmas gyűjtemény most Mosonmagyaróváron látható”  – teszi hozzá. 

Nagy telek tartozott a házhoz, az akkori tulajdonos  eladta egy részét és tulajdonképpen így került a Rác utcába a 21-es számú ház, ami egy új épület. 

„27-es számú ház a Viniczai bácsié volt, aki szinte belebetegedett, hogy el kell mennie. Még előttem van a kép, hogy volt itt egy sárga Wartburg, és az udvar tele volt szőlőlugassal. Az autó hátsó platójára szedte le utoljára a sötét fürtöket, a szívem belesajdult” - idézte fel az építész. 
A házat a kincsesbányai vállalat vette kezelésbe, utána sok tulajdonosa lett, pékség is volt egy időben. Most a Fehérvári Kézművesek Egyesületei gondoskodik megnyugtató módon az épületről. 

„A legutolsó ház, amit sikerült megmenteni, a 29-es. Azt az Alba Volán vállalta, de elég hamar lemondott róla. Utána nem tudom, milyen kezekbe került. Én örülök, hogy ott egy kocsma van, minden rendes helyen kell az is” - mondja mosolyogva Böbe.

A felújítás kapcsán arról is beszélt az építész, hogy új anyagból készült a 11-es számú ház. Annak is megvan az oka, hogy miért. A felmérés, a hasznosítási terv elfogadása és a megvalósítás között jó néhány év eltelt. Nem lehetett mindent megőrizni: ami eredetiben maradt, az például a 19-es számú háznak az eleje.  Anyagában nem annyira autentikus már ez a dolog, mint amennyire esetleg lehetett volna.  Ez nem skanzen, de nincs jó fogalom rá, azt mégsem mondhatjuk, hogy a Rác utcai tizenhárom ház. Itt minden ott van, ahol volt, legfeljebb más anyagból van – ezt már séta közben meséli a Csutiné Schleer Erzsébet, aki 1992-ben az Europa Nostra szervezet elnökével, Henrik dán herceggel is itt találkozott a Rác utcában. 

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek