Egy fickó napi négy órán keresztül közvetíti az interneten, hogy ül és mosolyog
Egy fickó napi négy órán keresztül közvetíti az interneten, hogy ül és mosolyog

Amikor már tényleg azt hiszed, hogy sok újdonságot nem tartogathat az internet feneketlen kútja és fel vagy készülve bármire, akkor egyszer csak szembe jön veled ez:
Amennyiben végignézted a fenti videót, akkor ezeket a sorokat mintegy négy órával később olvasod csak. Ha azonban időben rájöttél a turpisságra és néhány tíz perc után kikapcsoltad, akkor sem vesztettél sokat. Igen ez a videó ennyit tud: a fickó napi (!!!) négy órán keresztül ül a sarokban és mosolyog. Még egyszer mondanám: napi. Ugyan nézzük már meg, hogy ki ő és mi vitte a rendes napi nyolcórás után (vagy helyett?) erre a meglehetősen szokatlan cselekvésre, és egyáltalán: hogyan lehet ezt arcizommal és seggel bírni?
Szerencsémre a Vice készített Benjamin Bennett-tel egy rövid, de velős interjút, amiből kiderül, hogy fogalma sincs miért kezdte el. Talán a legnyomósabb érve az, hogy ilyet még senki nem csinált korábban, ezért ezt a kombinációt és a videózási formát választotta. És mennyire igaza van! Például itt vagyok rögtön én, aki cikket ír róla, és cseppet sem mellesleg te, aki olvasod is e sorokat. Az már rögtön legalább két klikk a videón, és minimum egy spontán említés valamikor a kocsmában.
Mielőtt folytatnám, nézzünk meg egy újabb videót. A véletlen-generátor most a 223-ast dobta.
Ha ezt is végignézted, akkor már éppen nyolc órája olvasod ezt a cikket, ami tök jó, mert így felfelé húzod az fmc.hu olvasási statisztikáit is. Visszatérve Benjamin Bennett-re: a Vice interjúját olvasva érezhetően az újságíró is leginkább az okokat feszegeti, és van még egy parádés indok Benjamin tarsolyában: valakinek ezt is meg kellett csinálnia. Kiderül továbbá az is, hogy azért mosolyog, nehogy csak egy sima meditációnak nézzék a műveletet, illetve az is, hogy az egész időtartama alatt nézi magát a képernyőn, hogy minden rendben van-e. Egyébként gondosan felkészül a mutatványra, és csak egyszer fordult elő, hogy ki kellett (volna) mennie a WC-re közben, de azt nem árulja el, hogy ezt hogyan oldotta meg. Ami biztos: a képernyőről nem tűnt el ekkor sem.
Minden cikk végére illik valami konklúziót írni, egyfajta summázást. Ide csak ennyi jut eszembe: hát ez van.