Milyen lenne, ha ma is élne? Húsz éve ment el Diana hercegnő
Milyen lenne, ha ma is élne? Húsz éve ment el Diana hercegnő
Milyen lenne, ha ma is élne? Húsz éve ment el Diana hercegnőHúsz éve, 1997. augusztus 31-én halt meg Diana hercegnő. Éppen annyi idős volt, mint most én. Ha ebbe csak egy kicsit is belegondolok, elakad a lélegzetem. Akkor, kamaszlányként, ahogy sokan, megsirattam. De persze akkor még valahogy sokkal idősebbnek tűnt… Szívesen látnám ma is, magamnál húsz esztendővel idősebbnek. Minden bizonnyal ugyanolyan elegáns lenne. Kifinomult és sugárzó, leheletnyivel több ránccal a szemei körül… De vajon a mosoly vagy az aggodalom ráncai volnának többen? A boldogságé, mert a fiai szépek, egészségesek, és mert már kétszeres nagymama lehet? Az etikettel nem törődve mezítláb szaladgálna a fűben az unokáival... Vagy a szomorúság rajzolná a szarkalábait, mert az udvari kötelességeik miatt nem láthatja annyiszor a szeretteit, ahányszor szeretné? Megtalálta volna a szerelmet, és újra férjhez ment volna? Akár még több gyermeke is születhetett volna, akiknek a nevelésére már nem nyomja rá a bélyegét az angol királyi ház.
Ma már az unokáinak örülhetne (Fotó: pinteres.com)
Vajon belefért annyi ebbe a három és fél évtizedbe, hogy azt mondhatta volna: megérte? Teljes életet élt? Boldognak érezte magát azon a bizonyos napon? Amikor a fiaitól távol az állítólagos szerelmével töltötte napjait Párizsban? Vagy maga sem tudta, hová tart, csak céltalanul járta az útját? Hol és kivel töltötte volna vajon az elmúlt húsz évet? És ha már akkoriban ilyen tragikusan nagy figyelem irányult rá, vajon hogyan kezelné most a közösségi médiát? Mennyit posztolna magáról?
Egy világ rajongott érte (Fotó: art-sheep.com)
Évtizedek múltán sem múló fájdalmat hagyott maga után a gyermekei szívében, de azt a megszívlelendő örökséget is: bármilyen kötöttségek között is kell élned az életed, soha ne add fel teljesen önmagad! Akárhányszor ültet is fel az élet a hullámvasútra, és zuhansz le egyre mélyebb völgyekbe, kapaszkodj annál erősebben, és hidd, hogy mindig vezet egy újabb út felfelé!
Vilmossal és Harryvel (Fotó: biography.com)
Teljes és tartalmas élete volt. Megélhette az anyaság végtelen csodáját. Megérezhette, mekkora erőt ad, ha a saját kezébe veszi a sorsát, és vállalva akár fájdalmakat és a meghurcoltatást, rálép a saját útjára. Még ha nem is tudja, hová vezet. Utazhatott. Láthatta a nagyvilágot. A nagyvilág pedig láthatta mesebeli, világraszóló esküvőjét. Aztán a bukását és az összeomlását is. Szerették százezrek, talán milliók. Mert nem csak kapott, adott is, szeretetet, törődést. Harcolt egy békésebb, egészségesebb világért. Összesen száztizennyolc jótékonysági szervezet munkáját segítette, munkáját fia, Vilmos herceg is elhivatottan folytatja.
Úgy képzelem, ha még itt lehetne, boldog lenne. Hiszen megtanulta értékelni, amije van. Igaz, máig rejtély, hogy a halála baleset volt-e, vagy szándékos összeesküvés eredménye, de ettől még tény marad: Dianának alig három és fél évtized adatott a Földön. A nyomait azonban mindörökre itt hagyta.
