A fehérvári séf nemzetközi sikere
A fehérvári séf nemzetközi sikere
A fehérvári séf nemzetközi sikereA csapatoknak háromfogásos menüt kellett készíteni, melynek alapanyait a World Association of Chefs’ Societies (WACS) szakácsszövetség központilag határozta meg. Idén a versenyzőknek tengeri sügérrel, fésűkagylóval, libamájjal és a borjú karajjal kellett dolgozniuk.
Adamek Balázs több éve vezeti a Diófa Vendéglő konyháját, emellett folyamatosan keresi a kihívásokat. Többek között 2009-ben első helyezést ért el a Hoventa vásár szakácsversenyén, sőt egy gasztro tévéműsorban az elődöntőig jutott. Murányi Mercédesz másfél éve került a szakmába. Jelenleg a 67 Étterem és Bistro konyháján dolgozik.
Balázst régi barátja és egykori kollégája, Volenter István, a 67 Étterem & Bistro séfje készítette fel. A menüsorhoz az alapanyagok egy részét itthonról, másik részét, például a kagylót, a halat, a libamájat és a borjút az állandó minőség miatt Franciaországból szerezték be.
„Az alapkoncepció kitalálásában aktívan közreműködtem. Mivel a tengeri ételeknek a magyar gasztronómiában nincs hagyománya, ezért az előétel skandináv stílust követett. Gyakorlatilag ez egy élő tengeri tányér volt, melyben a hal ízét többek között az algasaláta erősítette. A főétel egy modern gulyás volt, melyhez füstölt répát valamint extra vékonyra szeletelt zellert használtunk. A desszertnél a technológiára helyeztük a hangsúlyt. A csokoládét glazúroztuk, és többek között vörösboros málnafagyival tálaltuk.” – mondta el lapunknak Volenter István.
Tengeri sügérből, fésűkagylóból, libamájból és a borjú karajból kellett mesterfogásokat alkotniuk (Fotó: Kiss László)
Merci és Balázs Volenter István révén került egy csapatba. A Magyar Gasztronómai Szövetség egyik fő partnerénél, az Unilever Foodsolutions bemutatókonyhájában gyakoroltak a versenyre. Körülbelül nyolc-tízszer főzték le a menüt, hogy a versenyen minden tökéletesre sikerüljön.
„A kiírásban pontosan szerepel, hogy mit hogyan lehet előkészíteni. A zöldségeket például megtisztítva, de nem vágva és formázva, a halat pikkelyezve, belezve, de egészben be lehetett vinni. A borjút viszont ott kellett hártyázni, szeletelni.” – magyarázta Balázs, majd hozzátette, hogy a gondos tervezés és gyakorlás ellenére mindig számolni kell a váratlan helyzetekkel. A versenyen például nem volt arra idő, hogy az almával és kacsamájjal töltött céklát ravioliformában készítsék el. Viszont a séf megoldotta problémát: kézzel félbe hajtotta.
„Időhöz vagyunk kötve, ezért muszáj néha improvizálni. A versenyen nem vonnak le pontot, ha valami nem úgy néz ki, mint ahogy elterveztük, de azért igen, ha időt veszítünk, és valami nem készül el.” – fejtette ki Balázs.
A magyar csapat a menüsorral eltalálta a kóstoló séfek ízvilágát, ami nem egyszerű, hiszen különböző nemzetiségűek, ebből fakadóan más számukra a megszokott.
„Nagyon sok kedvező kritikát kaptunk. De például volt egy séf, aki azt mondta: a vörösboros málnafagyi finom volt, de hiányzott belőle a savasság. A többieknek viszont nagyon ízlett.” – emelte ki Murányi Mercédesz, Balázs commis-ja, azaz segítője.
Merci és Balázs egyelőre a hétköznapokba próbálnak visszarázódni, de lélekben már készülnek a malajziai versenyre, ahol tisztességesen szeretnének helytállni.
