NB! Read the comments in the apiChanges section in the XML24 °C
2020. július 3. péntek Kornél
Menü

Koronavírus: milyen ára lehet a távolságtartásnak és az érintések hiányának?

Koronavírus: milyen ára lehet a távolságtartásnak és az érintések hiányának?
A jövőben a kézfogás vagy ölelés helyett a könyökünk összeérintése maradhat a normális (Fotó: pexels.com)

Az emberek sikeres helytállásának köszönhetően leszállóágban van a koronavírus hazánkban. Igen ám, de a hónapokig betartott egészségügyi-biztonsági szabályok nem tűnnek el nyomtalanul életünkből, sőt, arra biztatnak (egyes esetekben köteleznek) mindenkit, hogy továbbra is alkalmazzák őket. Így a távolságtartással, az érintések hiányával teljesen máshogy közelítünk egymáshoz, és mivel alapjában véve társas lények vagyunk, ennek köszönhetően teljesen átalakulhat az emberek egymáshoz való viszonya. Vagy nem. Szubjektív.

A koronavírus magyarországi megjelenésekor gyorsan lefektették a már-már unalomig ismételt alapszabályokat, amelyek betartásával sikerült lassítani a járvány terjedését, meggátolni a berobbanását. A legtöbben tartották a másfél méteres távolságot, nem érintkeztek egymással és csak akkor merészkedtek ki lakásukból, ha vásárolni vagy gyógyszertárba mentek. Ez eddig stimmt.

Mivel a munkám home office-ban is el tudom végezni, az idő legnagyobb részében itthon voltam. Személyesen csak az egy háztartásbeliekkel érintkeztem. Minden másra ott volt az internet.

Viszont a veszélyhelyzet kihirdetése utáni második bevásárláskor (körülbelül egy hónapra az első igazolt fertőzöttől) feltűnt valami, amit korábban nem éreztem: tudat alatt kerülgettem az emberek, sőt, megszólalni is igencsak nehezemre esett - mondjuk maszkban amúgy sem kellemes társalogni, de ezt leszámítva nem éreztem késztetést a kommunikációra. Azt gondoltam: mi a fene?

Persze idővel ez a fajta hozzáállás enyhült, harmadik bevásárlásnál már például hozzá mertem szólni az egyik eladóhoz (nyilván túlzok), de olyannyira belém égtek a szabályok, hogy a távolságtartásra és maszk-kesztyű kombináció állandó használatára mind a mai napig kínosan ügyelek.

Most, hogy szépen lassan visszatér minden a régi kerékvágásba, különösen fontos, hogy ezeket az előírásokat továbbra is betartsuk. Sajnos sokan viszont úgy értelmezik az enyhítő intézkedéseket, hogy teljesen eltűnt a vírus, mehet a haddelhadd. Így már jó párszor megkaptam: mire ez a nagy óvatoskodás?

Hogyan alakulnak át emberi kapcsolataink a vírus után?

Nem, nem arra gondolok, hogy ezentúl nem állunk szóba egymással, hanem arra, viszonylag limitáltak lesznek azok a lehetőségeink, amelyek korábban természetesek voltak. Nincs több betanult pacsizás, nincs bizalmas sugdolózás, közös vásárolgatás, sem pedig klasszikus értelemben vett bandázás. És azért ez kőkeményen megviselheti az embert.

Csak egy apró példa: ha randizni mész, vagy akár új munkahelyre, bemutatkozásnál már senki nem fogja nyújtani a kezét neked. Marad az öklözés, a lábak összekoccintása, vagy bármi, ahol nem kell a tenyerünket használnunk. Fura, de ez lesz vagy már ez is a normális.

Jelenleg ott tartok, három hónap után pár napja vettem rá magam, hogy újra focizzak a haverokkal - persze szigorúan a szabadban. Előtte hosszasan fejtegettem, elemezgettem, mégis hogy a babám fülébe fogok tudni az ellenfeleket kikerülve játszani. Most vagy olyan gyors leszek, mint a villám (ami az elmúlt, mozgásszegény időszaknak köszönhetően teljesen vállalhatatlan), vagy mindenkitől tartva a távolságot kivonom magam a meccsből, amelynek szintén semmi értelme.

Szerencsére mindenki tudatosabban mozgott a pályán, így elmaradtak a korábban teljesen átlagosnak mondható darálások. Ám a jövőben valószínűleg az lesz a kifizetődő, ha nem a testi erőmet, hanem gyorsaságomat kamatoztam majd, ezzel is csökkentve a kontaktolást.

Ezek mind-mind apróságok, de ha összeadódnak, szinte teljesen megváltozhat az életünk, főleg, ahogy embertársainkhoz viszonyulunk.

Pár év múlva, ami most még furcsa, az lesz a teljesen elfogadott.

Viszont arra mindenképpen figyeljetek oda, hogy a social distancing ne szó szoros értelmében vett társadalmi távolságtartás, hanem sokkal inkább physical distancing (fizikai) legyen, amely kevésbé tűnhet drasztikusnak.

Ti hogy látjátok, milyen rövid- és hosszútávú emberi hatásai lehetnek a koronavírusnak? Szerintetek pár év múlva elfelejtjük az egészet, vagy gyökeresen megváltoznak a társadalmi normák?

Kapcsolódó cikkek

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák


Ez van

A hét sztorija

Eseménynaptár