Fair26 °C
2020. augusztus 12. szerda Klára
Menü

Ilyen könnyen nevelhetsz a kertedben egrest!

Ilyen könnyen nevelhetsz a kertedben egrest!
Az egres viszonylag igénytelen növény (Fotó: hu.wikipeda.org)

Az egresnek több mint ötezer fajtáját ismerjük: lehet zöld, pirosas, kissé szőrös vagy csupasz. Felhasználása sokrétű, egészséges és nagyon ízletes. Nem túl igényes növény, tökéletes választás konyhakertekben való termesztéshez.

Az egrest már egészen kicsi koromban is rendkívül szerettem. Sose vártam meg, hogy beérjen: akkor szedtem le a bokorról, amikor még kemény volt, de már nem annyira, hogy túlzottan „összehúzza” a számat. Savanykás íze, kicsit szőrösnek tűnő, zöldes bogyója még formára is nagyon tetszett. Nem vágytam a belőle készült szörpre, lekvárra, mártásra. Valahogy a cukorral való találkozása nem volt vonzó számomra. Inkább csak tömtem magamba mosatlanul a ropogós gyümölcsöt – merthogy amíg éretlen, addig bizony eléggé rágni kell!

Az egrest minden valószínűség szerint már a rómaiak is fogyasztották – erre utal legalábbis Caius Plinius Secundus Maior egyik feljegyzése. A híres római író – aki polihisztor volt – élete minden percét arra használta, hogy tudományos kutatásokat folytasson, 77-ben tette közzé a Naturalis Historia-t. E monumentális terjedelmű mű hatalmas információtömeget dolgoz fel: benne a természet jelenségeinek értelmezésével és leírásával, és itt olvashatunk az egresről is!

Az egres (Ribes uva-crispa) a ribizkefélék családjába tartozik. Eurázsiai elterjedésű faj: szinte az egész kontinensen találkozhatunk vele. Gyümölcsének örülhetünk Skandináviában, a Brit-szigeteken, sőt, még az Atlasz-hegységben is. Terem a Kaukázuson, Észak-Kínában, az Alpok 1800 méteres magasságában, és a Kárpátoknál is felnyomul 1400 méterre a tengerszinttől. 

Több ezer változata létezik (Fotó: pixabay.com)
Több ezer változata létezik (Fotó: pixabay.com)

Nemesítését a hollandok kezdték el a XVI. század végén. A XVIII. században rendkívül népszerűvé vált Angliában: 1740-ben száz, rá hetven évre pedig négyszáznál is több nemesített fajt tartottak nyilván! Hazánkban a XIX. század második felében terjedt el. Több nevet is adtak neki őseink: köszméte, pöszméte, piszke, püszke, brüszke, büszke.

Elterjedésének egyik oka, hogy eléggé igénytelen. Bár az állandó árnyékot nem szereti, különösebb fényigénye nincsen.

A szüleim mindig a gyümölcsfák közé ültették, ahol nagyon jól érezte magát. Nagyon hálás a jó vízellátású, tápanyagban gazdag talajért. Elviseli a hideget, de a kései fagyok nyomot hagyhatnak rajta. (Különösképp azért, mert korán virágzik.)

Amikor a leendő otthonát tervezgetjük, gondoljunk arra, hogy egy bokornak körülbelül 2 négyzetméter tenyészterületre van szüksége, és több mint 20 évig élhet. Bár sokan előnyben részesítik a magas törzsű fákat (egyszerűbbnek tartják a szüretelését, metszését), az én családom mégis mindig a bokorra szavazott, mely 50-150 centiméterre nőtt meg.

Az ültetéshez ásnunk kell egy 40x40 centis, 60 centi mélységű gödröt. Ebbe tegyünk érett istállótrágyát. Erre jöhet a porhanyós föld, s állíthatjuk is bele az oltványt, amit előtte pár órára beáztattunk. Iszapoljuk be, majd talajszintig töltsük vissza a kiásott földet és tömörítsük. Locsoljuk meg bőségesen. A műveletet időzítsük őszre, mert a köszméte korán fakad. Tavasszal vágjuk vissza az ágat 3-4 rügyre, hogy megerősödjön a gyökérzet és a tő.

Nagyon fontos egyébként a rendszeres metszés. Enélkül egészségtelen lesz a bokor, és nagyon könnyen besűrűsödik.

A metszést mindig tavasszal végezzük el. A bokor közepét kell megritkítanunk, hogy elég napfényt és levegőt kapjon. Néhány vezérágat hagyjunk meg! Vágjuk ki az elhalt/megbetegedett vesszőket is, ugyanis a legszebb gyümölcsöket az egy-két éves gallyaktól várhatjuk. A fiatal vesszők közül mindig a legerősebbeket válasszuk ki. A vékony törzsű fácskákat karózni szükséges a koronánál és a törzsnél.

Kártevői: a levéltetvek, a takácsatkák, a pajzstetvek, a sodrómolyok, az üvegszárnyú ribiszkelepke. Közismert betegségei: az amerikai lisztharmat és a levélfoltosság.

A köszmétebokornak mérsékelt nitrogénmennyiségre van szüksége. Ha túl sok nitrogént kap, akkor megbetegszik – lisztharmatos is lehet. Káliumra is nagyon vágyik: onnan tudhatjuk, hogy hiányt érez benne, hogy a levélszélek elszáradnak. (Ezért ajánlott évente 15 gr/nm2 káliummal permetezni.) Magnéziumigénye is magas, erre is figyelni kell.

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák


Ez van

A hét sztorija

Eseménynaptár