Minek nekem bakancslista?
Minek nekem bakancslista?
Minek nekem bakancslista?Nem olvashatok el minden könyvet, ami érdekelne. Nem utazhatok el minden helyre, amit szívesen megnéznék a saját szememmel. Nem próbálhatok ki minden receptet, amit izgalmasnak találok. Nem nézhetek meg minden filmet, színházi előadást, nem hallgathatok meg minden dalt. Nem tanulhatok nem minden szakmát, amivel szívesen foglalkoznék. A lehetőségektől függetlenül, az idő véges.
Talán nem is egyik pillanatról a másikra, hanem fokozatosan láttam be: választani kell, mindig, mindenből. Úti célokból, ételekből, elfoglaltságból, emberekből, kapcsolatokból.
És még szerencsések vagyunk, ha általában mi dönthetjük el, mivel töltjük az időnket és mire fordítjuk az életünket. Még az egyszerűbb döntések közé tartozik – pedig az sem mindegy – hogy a vasárnap délutánt például kirándulással, vagy házimunkával és otthoni pihenéssel töltjük.
De hogy az igazán nagy dolgokból, amire éveket kell fordítani életünkből, - fáradtságot, pénzt, tanulást, erőfeszítést – melyiket választjuk, az mindig magával hozza azt, hogy sok másikról meg lemondunk.
Hogy ne vesszünk el a döntések rengetegében, nekem egyetlen módszer jött be: meg kell keresni, mik a legeslegfontosabbak, és azokra koncentrálni. Mindig a legnagyobb álmokra.
Amióta megszületett a lányom, nincs több kérdésem.
Teljesen egyértelmű, hogy a vele töltött idő a legfontosabb. Nagyjából mindegy is, hogy mit csinálunk. Nyilván az ő életének tartalmassá tétele szempontjából ennél árnyaltabb a kép, de az én nézőpontomból ennyi pont elég.
Ez persze nem azt jelenti, hogy többé már nincsenek álmaim, sőt! Van mindenféle úticél, meg időtöltés, meg recept, amiket feltétlenül ki szeretnék próbálni a férjemmel. De a lényeg mégis csak az ezekben a tervekben, hogy együtt. A többi már csak részletkérdés.
