Búcsú a Parabától: „Félek, nem találok még egyszer olyat, amit ennyire szeretek” - beszélgetés Steininger Antallal
·Kultinterjú·Utolsó frissítés: undefined
Fehérvár Médiacentrum fotója
Steininger Antal
Búcsú a Parabától: „Félek, nem találok még egyszer olyat, amit ennyire szeretek” - beszélgetés Steininger Antallal
·Kultinterjú·Utolsó frissítés: undefined

Már csak két hét és bezár a Paraba Székesfehérváron. Még az utolsó bulik előtt beszélgettünk egyet a hely üzemeltetőjével – sokkal jobb szó erre: a lelkével, Steininger Antal Papával. 

A végtelen éjszakák is véget érnek egyszer. Steininger Antal – ahogy legtöbben ismeritek, Papa -  20 éven át (a Vesztegzárban majd a Parabában) évi 52 hétvégéből 49-ben végigdolgozta az éjszakákat, nem telhetett el buli nélküle.

A koronavírus járvány azonban megviselte a szórakoztatóipart, és ennek áldozatául esett a Paraba is. Steininger Antal közel két évtized után a Parabás közössége mellett egy életformától, és Székesfehérvártól is búcsúzik. Több hónapos gyötrődés előzte meg a végső lépést, amikor már a bezárást érezte az egyetlen felelősségteljes döntésnek. Bizonyára sokan szeretnétek tudni, merre folytatja az útját ezután, mi lesz a hellyel, lesz-e még Fehérváron hasonló stílusú kultikus szórakozóhely?

Úgyhogy felkerestük, és – a hely szelleméhez képest kissé szokatlan időpontban – egy verőfényes kora délutánon beszélgettünk múltról és jövőről.  

Milyen érzés neked ide belépni?

Imádom ennek az egységnek minden egyes kis részletét, a légkörét, miután saját kezűleg hoztam létre egy barátommal az egészet egy év alatt. Ide én nem is dolgozni jövök hétvégén éjszaka. Ez egy óriási játék, a világ legjobb időtöltése!

Ami nyilván kőkemény munka eredménye.

Pontosan. Ez már munka eredménye, hogy mi kinyitunk este kilenckor. Ezt pontosan ugyanannyira nem érzem munkának, mint amennyire tizenhat évesen először beálltam egy pultba a strandon, és azt éreztem, hogy ezzel akarok foglalkozni. Aztán rá két évre egyszer csak az éjszakába is bekerültem, és ez lett az örök szerelem. 

Örök szerelem az éjszaka

Steininger Antal

Mikor érezted meg, hogy el kell engedned mindezt?

Annyira kitartónak tart mindenki, aminek már a töredéke is elég lenne, hogy a végsőkig ne adjam fel. Az elmúlt másfél év alatt sokáig ezt is éreztem. Tavaly márciusban úgy futottam neki, hogy úgyis átvészeljük. Az első három hónap szünet őszintén szólva jól is esett tizenkilenc évnyi hétvégézés után.

52 hétvégéből 49-et dolgozom. Úgy nem vagyunk nyitva, hogy én nem vagyok itt. Imádok éjszakázni, ugyanúgy, mint 15 évesen.  48-72 órás ébrenlétekkel mind a mai napig zokszó nélkül képes vagyok dolgozni, és ezt élvezem is. Azt a részét is, hogy én végzem az áruösszeírást,  bevásárlást, személyzet kiválasztását-felvételét, mindent. Én vagyok a karbantartó, vízvezetéket, villanyt szerelek, ha kell. Furcsa volt mindebből kizökkenni.

A tavaly nyári újranyitás még bizakodást hozott. Mert bár Fehérváron a nyár szórakoztatóipari szempontból uborkaszezon, hiszen közel van a Velencei-tó, a Balaton, Budapest.

Ettől függetlenül mi itt a Parabában (és korábban a Vesztegzárban is) minden nyáron mindig nyitva voltunk. 2020-ban is egész jó nyarat zártunk, nyilván ez köszönhető volt annak is, hogy kevesebb volt a fesztivál, talán többen is maradtak itt a városban.

Ősztől viszont jött újra a bizonytalanság. És még most is csak védettségi kártyával lehet jönni zenés rendezvényekre, ez jelentősen csökkenti a vendégszámot.

Utánozhatatlan éjszakák a Parabában

Paraba

Kilenc éve én voltam az első, aki ezt az egységet kibérelte ebből a jó nagy épületből és korrekt, egyenes viszonyban vagyunk a tulajdonossal. De bevétel nem volt, hiába csökkentette a bérleti díjat, a fenntartásnak így is maradt bőven költsége, a tartalékok pedig kimerültek.

2020. őszétől olyan munkákat végeztem, amit korábban soha életemben, a tető üveggyapotozástól a kőműves melletti segédkezésig. A baráti körben mindenki igyekezett feladatot találni nekem, így három- négy- (olykor öt) felé szakadva, hogy azt a kis pénzt nagyjából össze tudtam szedni, ami az élethez kell.

A parabás csapat, akik gyakorlatilag már családként működnek, szintén összedobtak egy adományt a tudtomon kívül. Ezzel megleptek valamikor januárban, pont, amikor azt éreztem, hogy nincs tovább. Kaptunk az önkormányzat részéről is segítséget. Mindezzel együtt 2021. február-március körül kezdtem el rájönni, mennyire kilátástalan ennek a szegmensnek a jövője, tőlem pedig sok-sok barátom megélhetése, plusz jövedelem forrása függ. 

Érzelmileg nehezedre esett kimondani a végső szót?

Nehezen, de nagyon gyorsan kellett a dolog lelki oldalán túlesnem, és tennem azt, amit a felelősségérzetem diktál. Érzelmileg ez megérint mindenkit, aki itt dolgozik, most nehéz ez a levezető rész. Mindamellett boldogok vagyunk, hogy még itt vagyunk és mulattathatunk minél több embert. 

Mihez kezdesz októbertől?

 Rndelkezem más szakmákkal is,bár tapasztalatom csak ebben van, a baráti kapcsolataim révén tudok majd elindulni más vonalon. Terveim vannak. Annyi biztos, hogy ezzel a vonallal egyelőre teljesen szakítok. Félek tőle, hogy nem találok még egyszer olyat, amit ennyire szeretek. De hobbi szinten biztos, hogy megmarad ez a tevékenység is.

Rengeteg ember életének a része lettél.

Ez oda-vissza így van. Ha ide jövök, én hazajövök. 

Fenntartjátok valamilyen formában a közösséget, akár online?

Gondolkodom, hogy miként. Egy biztos: az emberi kapcsolatok megmaradnak, értékesebbek annál, mint hogy elengedjük. Nagyon bízom benne, hogy az idő is azt igazolja, hogy rendszeresen tudunk majd találkozni.

Biztos lesz idővel a városban Paraba-buli valahol. Már most érkeznek erre ötletek és kérések.

A tágabb közösségnek a webes felületet még bizonyára jó darabig fenntartjuk. Az ide betérő emberek nyolcvan százaléka törzsvendég, ezért a helyért jönnek ide, a légkörért és a hangulatért, erről folyamatos visszajelzéseket kapunk. 

Tipikus Paraba hangulat

Paraba

Fehérvárra nem is nagyon jössz ezentúl?

Balatonfűzfőn élek, mindig is azon a környéken éltem. Bármit alakítok is ki, én maradok ott. Persze ha lesznek összejövetelek, már most alig várom, hogy mikor jöhetek legközelebb és mikor lehet együtt ez a csapat. Nélkülük ennek az egésznek nem lett volna értelme. Nem találtam volna meg önmagamat ebben akkor, ha nem ilyen emberek vennének körül, akik ennyire magukénak érzik ezt a helyet. 

Húsz évvel ezelőtt ilyen utat képzeltél el magadnak?

24 éves voltam akkor, túl némi vendéglátós-éjszakázós időszakon és kezdeti DJ-pályafutáson. Balatonalmádi barátaimon keresztül kerültem a Vesztegzárba, ami akkor már üzemelt egy éve. Ahogy beléptem kezdő DJ-ként, az az érzés fogott el, hogy sokkal jobb, mint bármi, ahol eddig valaha jártam. Akkor még volt itt egyetemi élet, az első években szerdától szombatig minden este zenéltem. Egy év után vettem át az üzemeltetést. Első körben pedig nemet mondtam rá, mert féltem, hogy túl nagy falat nekem. Szerencsére végül megragadtam a lehetőséget. Akkora boldogságot jelentett, hogy nem is gondolkodtam azon, mi lesz öt vagy tíz év múlva. 

Úgy tűnik, szinte sorsszerűen vezetett az utad addig, hogy egy saját helyet elindíts a nulláról.

Mire a Parabáig eljutottam, már rengeteget tapasztaltam és fejlődtem minden téren, úgy az emberekkel való kapcsolattartás, mint akár az italok ismerete és még ezer dolog tekintetében. Itt már a maximumot tudtam kihozni magamból és a helyből. Egyébként egy a Vesztegzárban megismert fantasztikus barátomnak köszönhetem azt, hogy a kivitelezés, építés tekintetében egy év alatt a Paraba megvalósulhatott. Meg persze több jó barát és lelkes szakember is segített.

Milyen a hangulat most a zárás előtt a csapatban?

Önkritikát kell gyakorolnom ezzel kapcsolatban, hiszen az elmúlt másfél év feszültsége most a zárás kapcsán tovább fokozódott bennem. Szétszórtabb, feledékenyebb lettem, és hálás vagyok, amiért a barátok, kollégák még a szokottnál is türelmesebbek velem.

Mit tudsz arról, hogy az épület sorsa mi lesz a továbbiakban?

A tulajdonossal elég jó viszonyban vagyunk, tudomásom szerint nem szeretné a jövőben vendéglátás céljára kiadni az egységet. A jelenlegi helyzet miatt talán kicsit várakozó álláspont van a részükről ami érthető.

A többi fehérvári szórakozóhelytől is jó szájízzel tudsz elköszönni?

Nagyon büszke vagyok arra, hogy az elmúlt 20 év alatt mindig mindenkivel jóban tudtam maradni.  Akár hasonló profilú, akár teljesen más típusú szórakozóhelyről van szó, nem volt konfliktus egyetlen egyszer sem. Ritka dolog ez, és nagyon hálás vagyok érte. Remélem, hogy valaki valami kihoz majd ebből a vonalból is, amit én képviseltem. Ha két év múlva gondolok egyet, akkor el tudjak jönni valahova barátokkal találkozni. 

Utolsó bulik a Parabában: szeptember 24-én, pénteken és szeptember 25-én, szombaton.

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek