Enyhülés (The Thaw/Odwilz) kritika: egy sokkolóan fordulatos krimisorozat, amely Lengyelország legsötétebb bugyraiba kalauzol elEnyhülés (The Thaw/Odwilz) kritika: egy sokkolóan fordulatos krimisorozat, amely Lengyelország legsötétebb bugyraiba kalauzol el
Külcsín
Mivel hatalmas krimirajongó hírében állok, mondanom sem kell, folyamatosan tűkön ülve várom, hogy a streamingszolgáltatók meglepjenek egy-egy nyomozós produkcióval. Nyilván a filmeknek is örülök, de akkor vagyok a legboldogabb, ha valamilyen fondorlatos sorozat lát napvilágot, amely olyan sötét hangulattal operál, hogy legszívesebben egy szuszra ledarálnám az egész alkotást.
A közelmúltban azonban sajnos nem nagyon kényeztettek ilyen és ehhez hasonló darabokkal, bár azért mondjuk két-három havonta csak felbukkant egy-egy rejtély, amelytől csak úgy repesett a megoldatlan ügyek után vágyakozó szívem.
Nem tehetek róla, anno A törvény nevében (vagy inkább True Detective) első évada olyan mély nyomot hagyott bennem, amelynek következtében azóta is csak mély krimik után ácsingózom. És még mindig várok arra a szériára, amely méltó örököse lehet a szerintem valaha készült legjobb nyomozós évadnak.
Persze azért akad néhány produkció, amely a közelébe férkőzött, de még egy sem tudott annyira meggyőzni, mint ahogy Nic Pizzolatto története tette.
Pedig aztán azt sem lehet mondani, hogy nagyon válogatós lennék, ha berobban egy igényesebb, rejtélyekkel teli produkció, azonnal lecsapok rá, és ilyenkor az sem számít, ha esetleg el kell hagynom a jól bevált bűnügyi helyszíneket (értsd Amerikát vagy Angliát).
Így leltem rá például a svéd-dán A hídra, az izlandi A Valhalla gyilkosságokra (kritikának itt találjátok) vagy a Trappedre, a dán A gesztenyeemberre, az ausztrál The Gloamingra, vagy legutóbb a lengyel Enyhülésre, amelyet az HBO Maxon küldtek világhódító útra és már az előzetesek első perceitől kezdve levett a lábamról.
Sztori
Az Enyhülés története Lengyelországba invitálja a nézőket, ahol is nem sokat vacakolnak azzal, hogy felvezessék a sorozat egészén átívelő bűntényt.
Rögtön a pilot első felében az Oderán való rövid szundikálás után Katarzyna Zawieja (Katarzyna Wajda) nyomozót azzal sokkolja a diszpécser, hogy egy női holttestet találtak a jeges folyó vizében.
Az áldozatról aztán később kiderül, hogy a kerületi ügyész lánya, így várhatóan hatalmas balhé fogja beárnyékolni az amúgy csendes lengyel városka mindennapjait. Nem is beszélve arról az apróságról, hogy a nő halála előtt nem sokkal adhatott életet babájának, aki ráadásul szőrén-szálán eltűnt.
Innentől aztán a férjétől kezdve az apja ellenlábasain át bárki lehet gyanúsított, főleg úgy, hogy az ügyész nem egy embert juttatott már a rácsok mögé. Szóval kezdetét veszi a hajsza, de az idő vészesen fogy, ugyanis a csecsemő még életben lehet, már csak az a kérdés, hogy meddig bírja megfelelő ellátás és kezelés nélkül...
Karakterek
Az Enyhülés főszereplője, Katarzyna Zawieja Katarzyna Wajda megformálásában már az első momentumoktól kezdve lenyűgözött. Megmondom őszintén, életemben nem hallottam még a lengyel színésznőről, de azon túl, hogy rendkívül csinos, nagyon talpraesett, az akciókból is kivette a részét, nem is beszélve arról, milyen zseniálisan használta az arcjátékát - és ez csak a jéghegy csúcsa.
Számomra abszolút meggyőző volt a súlyos terhet magával cipelő nyomozó bőrében, talán a végére egy picit elfáradt a karaktere, de ez nem veszi el az érdemet azoktól a drámai pillanatoktól, amelyekben a kislányával kapcsolatos belső őrlődéseket mutatták be.
Az anya-lánya jelenetek nagyon erősre sikeredtek, garantálom, hogy szem nem marad szárazon, és itt emelném ki a kis Marcelina Stepkowska teljesítményét is, akinél jobb gyerekszereplőt krimikben még tuti nem láttam.
Bartlomiej Kotschedoff Trepája végig hű és jópofa társa volt Zawiejának a bajban (Gacsal Ádám hangja sokat dobott rajta). De inkább a kicsit antihős szerepet betöltő, szintén rendőr Radwant (Cezary Lukaszewicz) emelném még ki, akivel egész különleges kapcsolatot sikerült kialakítania kedvenc nyomozónőnknek. Maradjunk annyiban, hogy a gyűlölettől, a durva balhékon át a nagy egymás nyakába borulásig lesz itt minden.
Ja, és igencsak betegre sikeredett Eryk Lubos karaktere is, akinek a nevét nem árulnám el, nehogy itt lelőjem a poént, de érdemes lesz figyelni rá, egészen hátborzongató, amit művel.
Összegzés
Az Enyhülés című széria szinte a semmiből jött, de olyan gyorsan meggyőzött, hogy nem is volt kérdés: a kedvenceim között lesz a helye. Nyilván nem az a tipikus havas-fagyos krimi, amiért a nagy rajongók úgy odavannak, de a nyomasztó hangulata és a lengyel közeg az első percektől kezdve a képernyő elé szegez.
A szereposztás szerintem patentre sikeredett, főleg a főszerelőt életre keltő Katarzyan Wajda vitte a prímet, de a többiek is rendesen megrázták magukat, pont annyit és úgy tettek hozzá a történethez, hogy egy pillanatra se veszítsük el a fókuszt. A nyomokat is tökéletesen adagolták, talán a széria eleje picit kapkodósabb volt, de ahogy beindult az őrület, utána egy szavam sem lehetett.
A zene, a hosszan elnyújtott agyalósabb snittek, a képek és a zord légkör (főleg a lengyel városka elhagyatott vagy éppen lepukkant vidékeivel) is telitalálatnak bizonyultak - nem is értem azokat az embereket, akik ezeket hibának vélték felfedezni.
Sok helyen olvastam, hogy túl hosszúak lettek a merengősebb részek, feleslegesnek érződtek, így inkább áttekerték azokat - kérem? Pedig pont ezek adták az Enyhülés mélységét, ezek voltak azok a pillanatok, amelyek hatására a bőrünkön érezhettük a gyilkossági ügy következményeit és a szereplők belső vívódásait. Nekem tetszett. Mondjuk belegondolva lehet, hogy ezen jelenetek miatt egy epizóddal kevesebb is bőven elég lett volna, de tényleg nem akarok panaszkodni.
Az Enyhülés ezzel együtt nem reformálja meg a nyomozós alkotások világát, viszont egy egészen egyedülálló és kivételes sorozatot sikerült a nappalikba csempésznie az HBO Maxnak, amelyet minden krimirajongónak erősen ajánlok. Nálam betalált, és garantálom, hogy aki elkezdi, nem fogja tudna abbahagyni.