A durranó kard mestere
A durranó kard mestere
A durranó kard mestereKormos Lajos 1910. február tizenharmadikán született, méghozzá amolyan belevaló srácként, aki bármikor bármire képes, csak ne kelljen tanulni. Félreértés ne essék, nem lustaságból mellőzte a tanulást, hanem a jó értelemben vett csirkefogó hajlama miatt. Az iskolát nem kerülte, sőt kedvenc helyei közé tartozott, ahol folyamatosan szórakoztatta társait. Igen ám, de eljött az érettségi ideje, és bizony Kormos Lajos szó szerint elmenekült a megmérettetés elől! Ez a szökés szinte pecsétként csattant Kormos életére, hiszen egy staggione-társulatnál, azaz a huszadik század elejére jellemző amolyan utazó társaságnál kötött ki, ahol a fellépés színvonala számított. Az, hogy milyen papírja van egy szereplőnek, senkit nem érdekelt.
De valami csak felébredt Kormos Lajosban, mert végül mégis leérettségizett, sőt Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját is elvégezte, ami után hivatalosan is színész lehetett, méghozzá amolyan jolly joker. A drámai szerepektől vagy a táncokkal előadott komikus fellépésektől akkor sem riadt meg, ha egy vidéki kultúrház recsegő színpadán kellett játszania vagy a legelőkelőbb színházak reflektorfényei előtt. Szerepei a Švejk Katz lelkészétől Hamleten, Luciferen, Oberonon, Oszipon vagy Warwick grófján át eljutottak Taláros úrig, de ami egészen biztos volt, hogy a színpadmesterek, a színésztársak, a súgó, de még a függöny mögé bújt személyzet sem unatkozott. Drámát, könnyet, mosolyt, kacagást, mély érzelmeket, vaskos humort adott nézőseregének, miközben folyamatosan szórakoztatta a színfalak mögötti világot váratlan gesztusokkal, néha a darabban meg sem történő fordulattal.
Talán az egyik legismertebb helyzetfelismerése akkor történt, amikor a felszarvazott férj pisztollyal akarta lelőni feleségét. Akkoriban a fegyver dörrenése a színfalak mögött csattant fel, de ez a hanghatás a férj drámai célzásakor elmaradt, hát Kormos eldobta a pisztolyt és kezébe kapta a díszletek között sorakozó egyik kardot, és a riadt feleség, illetve legalább annyira rémült színésznőtársa mellébe, azaz hóna alá döfte azt. A színpadtechnikának ekkor sikerült produkálnia a fülsiketítő fegyverhangot.
Kormos Lajos nemcsak kiválóan játszott bármilyen környezetben, de nem ijedt meg az amatőrnek nevezett színházaktól sem: Csongrád megyében műkedvelő szereplőkkel rendezett profi előadásokat a Postás Kultúrházban. Mindenhol otthon érezte magát, de szíve a Szegedi Nemzeti Színház társulatához húzta. Játszott a pesti Magyar Színházban, tagja volt a Pécsi Nemzeti Színháznak, a győri Kisfaludy Színháznak. Utóbbi kettőnél színigazgatóként is dolgozott. Munkáját Jászai Mari-díjjal és érdemes művész kitüntetéssel ismerték el. 1972. december tizenhetedikén Szegeden hunyt el.
