Aki művészetté emelte az építészetet
Aki művészetté emelte az építészetet
Aki művészetté emelte az építészetetA fehérvári építész szépérzékével foglalta el a művésznek járó helyet. Április hatodikán ünnepeljük születésének kétszáztizenkettedik évfordulóját.
Mértani pontossággal rajzolta le az elé tett tárgyakat a gyermek Miklós. Már az elemi iskolában felfigyelt rá a rajztanára, de a matematikai geometriának is kis mestere volt. Állítólag rajztanára kérte, hogy rajzoljon egy kört a táblára, majd a többi diák felé fordulva így szólt: „Ellenőrizzétek le a kör szabályosságát egy körzővel! Ha nem stimmel, akkor elromlott a körző!” Ez az Isten adta képessége reflektorfénybe állította a fehérvári ciszterci gimnáziumban Ybl Miklóst, és tizenkét évesen vitte el Bécsbe a Császári és Királyi Polytechnikai Intézetbe, ahol célirányosan képezték tovább hat esztendőn át. Pest legnagyobb építészmestere, a bécsi Pollack Mihály vette át az ifjú Ybl Miklóst, aki dolgozott tanítója keze alatt.
A bécsi Koch Józsefet bízták meg a prágai Óvárosi téren álló Kinský-palota felújításával, átépítésével. Koch a fiatal építészt, Ybl Miklóst kérte fel a munkálatok művezetőjének. Az átépítés négy évig tartott, és Ybl ebben az időben járt át a müncheni művészakadémiára, illetve Olaszországba szakmai tapasztalatokat gyűjteni. A megszerzett ismeretekkel felvértezve tért haza Magyarországra, de bizony csak szórványosan látták el megrendelésekkel. Mondják, vissza-visszatért Székesfehérvárra is, hogy az apai házat, az akkori Fazekas utca 10-et meglátogassa. Ezt az utcát 1963-ban eldózerolták, és helyére kohósalakból négyszintes épületeket húztak. Ezek árnyékában állították fel Ungvári Lajos Ybl-szobrát. Az járja, hogy több fehérvári épület is hordozza a fiatal Ybl Miklós tervezői jegyeit, mint például a Budenz-ház vagy két nagy léptékű épület a Vörösmarty téren. Pesten is több lakóházat, bérházat tervezett ebben az időszakában.
Különleges adottsága csak akkor került előtérbe, amikor először rajzolta meg a budai takarékpénztár épületét, amely első példája volt a kőből épített reneszánsz stílusnak. Mikor lecsillapodtak a politikai indulatok, és megbékélni látszott Magyarország, sorra kapta Ybl a megrendeléseket hivataloktól és főúri személyektől – megemlítendő a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély, az ókígyósi, tótmegyeri, stomfai, surányi, hegyesi, marcali, lengyeltóti, veszprémpalotai, mácsai és dobozi kastélyok – és ekkor bontakozott ki építészetének művészi mivolta. Alkotásai szinte egytől egyig kuriózumnak számítottak, és ha csak könnyed felsorolásba kezdünk is, eláll a szavunk. Mert meg kell említenünk a Margit-sziget valamennyi építményét, a budai Rácfürdőt, a lipótvárosi Szent István-bazilikát, a várbazárt (ma Várkert Bazár), a budai királyi vár palotájának kiegészítéseit, a vámházat, a Múzeum körúti bérházat, a Kálvin téri palotát és szökőkútját, a Lánchíd téri bérpalotát, a román stílusban megépített ferencvárosi templomot és a legismertebbet, az Operaházat is. A fehérvári Ybl Miklós keze nyomának is köszönhető, hogy az egykor kőfallal körülvett nagy falu, Pest európai léptékű és szépségű várossá lett.
Ybl nem egyszerűen alkotott, de megnyitotta a modern technikák előtt az építészet kapuit. Erről is árulkodik az Építő Ipar és Építő Művészet 1926. július tizenötödikei száma: „1878-ban tervezett Ybl Miklós a párizsi közkiállításra egy 5*20 m magas ötkarú, díszes lámpatartót és ennek elkészítésére megbízza Oetl Antal budapesti vasgyárost. A műtárgy nagyszerűen sikerült és mindenki, aki ezt látta, a csodálkozás hangján beszélt róla, mert ez volt az első ilynemű alkotása a magyar iparnak. Ezzel kapcsolatban írja Ybl: »örvendetes tanúsága a haladásnak a vasipar terén ezen öntvény, mely kétség kívülivé teszi, hogy hasonló dolgokért nem kell többé külföldre mennie«. Egyenként emelkednek ki az ismeretlenség homályából különböző iparosok, kőfaragók, műasztalosok, műlakatosok és Ybl Miklós az, ki buzdítja, tanítja és a kezdet óriási nehézségein átsegíti őket.”
A vidékre épített számtalan kastély mellett példátlanul sok templomot tervezett, ahol otthon is érezte magát. Az Építési Ipar 1877. január hetedikén megjelent írásában Ybl így vélekedett a pesti templomfelhozatalról: „Magyarország fővárosa talán semmiben sem oly szegény, mint templomokban s mi több, azon kevés számú templom, melylyel mégis bir – mondhatni – kivétel nélkül oly korból származik, vagy legalább oly korban alakíttatott át avagy egészittetett ki, midőn az építőművészet iránti érzék és értelem a nullponton vagy azon is alul állott úgy, hogy összes templomaink közül alig lehet négyet-ötöt, olyanul megemliteni, melyek határozottabban valamelyik építőművészeti stylhez tartozókul volnának megjelölhetők.”
