Nincsen húsvét barka nélkül
Nincsen húsvét barka nélkül
Nincsen húsvét barka nélkülA fűz nemzetség mintegy 300 lombhullató fajt és cserjét foglal magába. Ausztrália kivételével a világ minden kontinensén élnek füzek. Hazánkban legismertebb a barkafűz vagy kecskefűz, a csüngő barkafűz, a parti fűz és a szomorúfűz. A fűzfák tavasszal barkásodnak, és nyáron mutatósak leginkább.
Húsvét környékén a kecskefűz kerül előtérbe, melyet leányfűznek, pálmafűznek, vagy barkafaként is említenek. Március-áprilisban virágzik, a barka pedig lombfakadás előtt jelenik meg. A kecskefüzet lehet dísznövényként is ültetni, de akkor gondoskodnunk kell a megfelelő nedvességről. Jól tűri a hideget, meleget, árnyékot. Elviseli a légszennyezést. Sekélyen gyökerezik. A legszebb klónokat oltással szaporítják, mert a hím egyedek vesszői rosszul gyökeresednek.
Kétlaki, ezért porzós növényt vásároljunk, ha a barkáit szeretnénk majd csodálni. Ezektől várható ugyanis az a tömött, gyapjas, ezüstös barka, amelyet vázába szokás tenni tavaszi díszként. Vizet soha ne adjuk a levágott ágaknak, mert úgy tartósságuk csökken! A vesszők koszorúba simítva ajtóra is akaszthatók. Díszíthetjük szalagokkal, húsvéti díszekkel is.
A húsvéti koszorú egyik fontos alapanyaga a barka (Fotó: hazaiprovence.hu)
A barka akkor nagyon szép, amikor a rügypikkely már megpattant rajta, vagy nagyrészt le is hullott, tartósan pedig akkor marad meg a növény, ha az őket hordozó vesszőket levágjuk még fakadó, rügyes állapotban. (A következő évi fejlődéshez egy-két alsó rügyet meg kell hagyni.) A barkák később aranysárga porzókat virítanak – csodás legelőt adva a méheknek. A barkás időszak viszonylag hamar véget ér.
A kecskefűz vesszője olyan könnyen hajlítható, hogy gyakran fonnak belőle, a fáját pedig faszén előállítására használják. Ha azt akarjuk, hogy cserjeként funkcionáljon, akkor hatévente vágjuk vissza egészen a talajfelszínig!
A fűzfákat egyébként rendszeresen kell metszeni, mert különben hatalmas lombjuk lesz, és ha nem kapjuk el időben őket, később már nagyon nehéz lesz alakítani rajtuk. A visszavágással arról is gondoskodni tudunk, hogy ne nőjön meg túl nagyra a fánk, és kisebb kertekben is mutatós legyen anélkül, hogy elnyomná a többi növényt.
A barka közelről (Fotó: cantosirene.blogspot.hu)
Kora tavasszal, rügyfakadás előtt nyúljunk mindig a metszőolló után: a hajtásokat mindig levélrügyig kell visszavágni függetlenül attól, hogy bokrot vagy fát nevelünk. Ha nagyon fiatal a fa, akkor várhatunk 2-3 évet ezzel a művelettel. (Ahogy egy kisbaba haját se nyírjuk le azonnal, hanem gyönyörködünk és örömködünk abban, hogy növekszik – s csak később, amikor már kezelhetetlen és erősítésre vágyik, akkor térünk be egy fodrászüzletbe, vagy vonszoljuk el a nagyihoz egy kis fazonigazításra.)
Míg a barkafűz/kecskefűz 5-9 méter magasra is megnő, a csüngő ágú fűz legfeljebb 2,5 méter magasságig kúszik. Ennek is márciusban nyílik az ezüstös barkája, és előszeretettel ültetik parkokba, kiskertekbe, dézsába. Lecsüngő ágai a földet is simogathatják. 1,5-2 méter magas, oltott fákat lehet vásárolni a kertészetekben. Jól bírja a szélsőséges éghajlati viszonyokat (szelet, fagyot, tűző napsütést). Száraz helyre nem tanácsos ültetni, és leginkább a napos, félárnyékos helyeket szereti.
A visszavágásnál vigyázni kell, hogy szellős legyen a koronája, tehát inkább ritkítani szükséges. Hagyni kell 6-7 lecsüngő vesszőt a koronánál, és el kell távolítani azokat az ágakat, amelyek rossz irányba nyújtózkodnak. A hosszú hajtásokat viszont ne vágjuk le, mert azok adják a vízesés-hatást.
A sorozat összes cikkét ide kattintva olvashatod el: Biokertészet
